Blog

Aludj!

De csak miután elolvastad az írásomat!

Nem gondoltam volna gyermekkoromban, hogy az egyik legutáltabb programom lesz mostanra a leginkább áhított tevékenység számomra. Nem tudom, ki hogy van vele, én már az óvodában sem szerettem a délutáni kötelezőket aludni. Kevés emlékem maradt ebből az időszakból, de a fémrugós kis egyen fekvőhely képe belém rögződött, illetve az, hogy alig vártam, hogy újra lehessen játszani. Mondjuk, otthon sem voltam túl motivált szundizni, mikor ott meg annyi más érdekes dologgal lehetett volna foglalkozni. No, meg a fő érv miatt sem, miszerint csak a dedósok alszanak ebéd után. (Nem hiába mondta szegény nagyapám, hogy idősödve a második gyermekkorba ér az ember, mert most sok mindent megadnék egy kis ebéd utáni alvó időért a hétköznapokban.) A téli hétvégékben és a szünetekben ezt a lehetőséget csipázom a legjobban és utána ez is hiányzik leginkább. A kiskori alvásélményeimhez még annyit, hogy akkor még nem volt nagy mesekönyv választék, mint most, így anyu jobbára maga mesélt, mindig kicsit kiszínezve a dolgokat. Így pl. a répamesének rengeteg változata volt arra, hogy végül kik is segítették ki a földből a nagy zöldséget. (Utána meg a nevetés miatt nem tudtunk aludni.)

Szóval, nagyon sokáig nem tulajdonítottam az éjszakai pihentető alvásnak túl nagy jelentőséget. Sőt, hajlamos voltam óracsörgés előtt felkelni, hogy a paplan alatt zseblámpával (!) olvashassak. (Nem túl kényelmes, és gyorsan fogy a levegő is.) Annyi maradt ebből, hogy inkább korán fekvő és ébredő típus maradtam; meg egy ideje kísérletezem a lefekvés előtti ágyban olvasással – sikertelenül, mert gyorsabban lecsukódik a szemem, mint terveztem. És inkább már csak újságokkal próbálkozom, a könyvek a munkás napok után teljesen esélytelenek.

Megboldogult, rövid életű bulizós korszakomban az éjszakában nem a szunyókálás volt a lényeg, meg akkor még simán friss volt az ember másnap is. Most, ha nem jut elég idő a pihenésre, akkor elég nehezen regenerálódom egyrészt, meg nem vagyok túl barátságos sem. Egyre fontosabb szemponttá vált az elegendő és megfelelő minőségű alvás számomra, hogy formában legyek agyilag és külsőmet tekintve is. Ennek sok mindenhez van köze, leginkább az eltelt időhöz és a szaporodó kihívásokhoz. Meg azokhoz az ijesztő tényekhez is, hogy számos betegséghez lehet köze a kevés alvóidőnek.

Mégis, sokszor innen csenjük el az időt, s magunkon rövidítünk, hogy utolérjük magunkat; a házimunkában, a plusz feladatokban, a családi teendőkben és a sportolásban…

Pedig jó lenne arra ébrednünk, hogy fontosak vagyunk és az egészségünk is az.

Meg tennünk is kellene azért, hogy ez ne csak álom maradjon.