Blog Vélemény

Örülj!

Mintha sokszor elfelejtenénk a jót is meglátni.

Szeretném hinni, hogy csak a tél és a napsütés hiánya okozza, hogy ennyi rosszkedvűséggel és fásultsággal találkozom mostanság. Valószínűleg más oka is van, de mintha általános bágyadtság és szürkeség ülne sokunk napjain. Nem arról van szó, hogy néha tényleg levertnek érzi magát az ember, meg sötétben elindulni és hazaérni a munkahelyről sem valami lélekemelő, de mintha mi is téli álmot aludnánk a természettel együtt. A tél sajnos begubóztat bennünket és nem nagyon érzünk késztetést a kimozdulásra a zord időben. A négy fal közötti állapotot olykor nehezen viseljük, pedig más időszakokban mennyit ábrándozunk egy jó könyv elolvasásáról vagy film megnézéséről, úgy általában a pihenésről. Amikor meg alkalmunk nyílna rá, inkább már mennénk ki, várnánk a szép időt, a rügyfakadást, a kinti munkát.

Pedig a természet most is gyönyörű, csak meg kell kicsit küzdenünk az élményért. Van, aki már az öltözködés nyűge vagy a mínuszok miatt feladja egy kirándulás netán a szabadban sportolás lehetőségét. Pedig ha az elindulásra rávettük magunkat, akkor utána sok csodának lehetünk a részesei. Most az utóbbi napokban a zúzmarás fák, bokrok egészen mesebelivé varázsolták a várost, szép díszletei voltak az amúgy járható utaknak és tűrhető mínuszoknak is. Tudom, hogy sokan csak a feladatot látják a hóban és valóban van is vele épp elég munka, de én azért szeretnék belőle egy pár centit látni az idén is. Meg nem bánnék egy kemény telet egy forró nyárért cserébe.

És még mielőtt kritikával szórnának meg ilyenkor az utak állapota, a fűtetlen házak, a fázó öregek és kicsapott háziállatok miatt – sajnos ez is mind jogos lehet a tél kapcsán, csak azt kérem, próbáljunk meg amire lehet, pozitívan tekinteni, ahol tudunk segítsünk, amikor kell fogjunk össze és támogassuk egymást. Most, hogy mindenkinek több ideje van a gép előtt is ülni, talán észrevették, hogy nagyon könnyű egymásnak ugrani a legapróbb ügyek miatt is a közösségi oldalakon. Rengeteg a kritika, az elégedetlenség, és ha valaki a jó tapasztalatairól ír vagy támogató véleményt fogalmaz meg, már gyanúsnak tűnik.

 Ugyanígy furcsa lehet, ha valaki szívből nevet vagy pozitív szemléletű. És nincs ez így helyén. Tényleg érezhetjük azt, olykor nincs okunk minek örülni, mert annyi rossz van körülöttünk. De lehet, hogy nem is tudjuk már észrevenni. Nem könnyű, de lehet elhatározás is, hogy valami aprót mindig keresünk a napjainkban, ami szívderítő, ami továbblendít és segít túlélni.

Aztán, lehet, egyszer azt vesszük észre, megváltoztak körülöttünk a dolgok.

S leginkább mi magunk is.