Makó

Generációk gondnokai: Csengeriné Szabó Éva céljának tekinti a múlt értékeinek megismertetését

Ezen a héten Csengeriné Szabó Évával, a József Attila Múzeum régészével és múzeumpedagógusával beszélgettünk a Generációk gondnokai interjúsorozatunk keretein belül arról, hogy mit is takar a múzeumpedagógia, milyen programokkal készülnek a múzeumban, illetve hogy hogyan lehet megragadni a gyerekek vagy épp a kamaszok figyelmét, de az intézmény nyári táborairól is szó esett.

– Múzeum és pedagógia — hogyan kapcsolódik össze ez a két fogalom? Mit takar a múzeumpedagógia?

– A múzeum az iskolán kívüli tanulás egyik legfontosabb színtere, melynek különösen kiemelkedő szerepe van egy kisváros és egy kistérség életében. Úgy gondolom, hogy a múzeumpedagógia egyik legfontosabb feladata a kulturális örökség közkinccsé tétele, a különböző korosztályú gyerekek múzeumlátogató fiatalokká, felnőttekké nevelése. Fontos feladat, hogy a kiállításokhoz kapcsolódó programajánlatok biztosítsák a gyermekekben a felfedezés, a megismerés örömét, tartalmasabbá tegyék a múzeumlátogatás élményét, segítsék egy-egy korosztály minél hatékonyabb ismeretszerzését. A korosztályi sajátosságokat és tantervi követelményeket figyelembe véve a különböző foglalkozások során szerzett ismeretek ugyanakkor jól beilleszthetőek az iskolai tanagyagba (például történelem, honismeret, rajz- és vizuális kultúra, magyar nyelv és irodalom) is, kiegészítik és élményszerűbbé teszik azt.

– Miért épp ezt a pályát választotta?

– Szeretem a gyerekeket és mindig örömként élem meg a velük való foglalkozást. Alapvető célomnak tartom a múlt értékeinek, a hagyományoknak a megismertetését és megszerettetését; az önkifejezést, az értelmezés segítését, valamint az anyagi és szellemi javak élményszerű tolmácsolását a gyerekek számára, mindezt a pedagógia különféle eszközeivel megvalósítva. A munkaköröm igen széleskörű és változatos, sok kreativitást és folytonos megújulást, tanulást igényel. Jó dolognak tartom, hogy a legkülönbözőbb korosztályú emberekkel foglalkozom, nekik találok ki, vagy ajánlok programokat.

– Milyen programokkal készülnek a múzeumban, mennyire nagy kihívás mindig újjal készülni? 

– Vannak a múzeum állandó kiállításaihoz kapcsolódó, egész évben elérhető játékos múzeumpedagógiai órák, amelyek óvodás kortól egészen a középiskolás korú gyerekek számára igényelhetők. Ezeket nagyon szeretik az osztályok, csoportok és a pedagógusok is. Sok esetben egy-egy osztály évente többször is visszalátogat hozzánk és felfedezi az egész múzeumot, minden kézműves foglalkozási lehetőséget kipróbál.

A múzeumpedagógiai órák a legtöbb esetben kézműves foglalkozásokkal egészülnek ki, melynek középpontjában az egyéni alkotás áll. A különböző témakörök egy része az ünnepekhez (például Farsang, Húsvét, Karácsony) kapcsolódik, melyek során az életkori sajátosságokat, az előzetes tudásanyagot és ismereteket figyelembe véve dolgozzuk fel a gyerekekkel az adott témát.

Természetesen az időszaki kiállításokhoz is a tárlatvezetéseken túl rendszerint kapcsolódnak múzeumpedagógiai foglalkozások. Feladatlapokat, foglalkoztató füzetet és különféle játékokat készítek, melyek segítik az adott kiállítás ismereteinek feldolgozását.

Minden évben csatlakozunk a nagy országos rendezvényekhez (például Tájházak Napja, Múzeumok Éjszakája, Múzeumok Őszi Fesztiválja), melyek során változatos kézműves programokkal várom a gyerekeket, családokat. Vannak minden évben megrendezett, jól bevált és – a visszajelzések alapján – igen kedvelt programjaink, ilyen például a Busójárás, vagy a Húsvétoló, amelyek nagy tömegeket mozgatnak meg a városban és az ezekhez kapcsolódó kézműves foglalkozásokon mindig sokan vesznek részt; szülők, nagyszülők is együtt alkotnak a csemetékkel.

A fiataloknak a nemzeti ünnepeink idején (március 15, október 23.) interaktív vetélkedőket hirdetünk meg, melyre minden évben több osztály szokott jelentkezni. A cél, hogy a makói eseményeket, a helyi megmozdulások történéseit, az itteni szerepvállalókat megismerjék a város általános- és középiskolás diákjai.

József Attila születésnapja idején több csoport kér tárlatvezetést irodalmi kiállítóhelyünkön, az Espersit-házban, méltó módon megemlékezve így a költészet napjára. Mivel a költő Makón töltött évei az irodalmi érettségi tételek között is szerepel, a diákok szívesen egészítik ki tudásukat az egy-egy ilyen látogatás alkalmával szerzett információkkal.

Ezen kívül jeles napokhoz kapcsolódó családi napokat, játszóházakat, ovisoknak kézműves szakköröket vezetek, nyáron táborokat szervezek és tartok.

Nyilván kihívás mindig újjal készülni, folyamatosan tanulnom, fejlődnöm kell, de sok örömteli pillanatot ad, amikor csillogó szemű gyerekek vagy éppen az elégedett családok, pedagógusok megköszönik nekem a sok értékes percet, a szerzett új, hasznos ismereteket.

– Mennyire nehéz a gyerekek vagy épp a kamaszok figyelmét megragadni? 

– Szerintem a mai világban a múzeumi órák során a hangsúly az ismeretek emberközelibb, élményszerű, interaktív átadására és befogadásra helyeződik. A gyerekek kipróbálhatnak, megfoghatnak tárgyakat, felvehetnek viseleteket, ezen kívül szerepjátékokat, szituációs játékokat játszunk el. Ezeket mindig nagyon élvezik, és úgy gondolom, hogy ezeknek a lehetőségeknek köszönhetően egyre kedveltebb, szerethetőbb hellyé válik számukra a múzeum, ahonnan sok új élménnyel, ismerettel térhetnek haza.

A kisebbekkel könnyebb dolgom van, hiszen nagyon lelkesek és minden érdekli őket, kis szivacsként szednek magukba minden új információt, ismeretet.  Ugyanakkor úgy látom, hogy nagyon fontos számukra a manuális tevékenység, a tárgyformálás, tárgyalkotás is, mely során az adott kiállításhoz kapcsolódóan például agyagból tárgyakat készíthetnek el, így az elméleti tudásukat a gyakorlati tapasztalás segítségével mélyíthetik el.

Az ilyen kézműves alkotófolyamatok során lehetőségük van, hogy megéljék a játék, a szabadság, a folyamatos önmegismerés és a siker élményét, valamint az önállóságot; de ugyanakkor megtapasztalhatják a közös munkában rejlő örömöket is. Kulcsfontosságú számukra a közvetlen hangnem, a kérdés-felelés és a rávezetés, melyek során maguk ismerhetnek fel bizonyos összefüggéseket, így a szerzett tudás is vélhetően jobban megmarad, megragad.  A nagyobb diákok érdeklődését időnként nehéz felkelteni, figyelmüket fenntartani és arra sarkallni őket, hogy gondolkodjanak el egyes dolgokon, merjenek kérdezni. Ugyanakkor náluk is fontos, hogy a hangnem mindig közvetlen legyen és a száraz tények mellett olyan élményeket és érzelmeket is átadjak nekik, amelyeket nem tudnak más forrásokból (például internet, vagy okostelefon) megszerezni.

– Nyaranként táborokat is szervez a József Atilla Múzeum. Mekkora érdeklődés van ezekre a programokra, terveznek idén is szervezni hasonlókat?

Már több éves hagyomány, hogy a múzeum izgalmas és érdekes táborokat hirdet meg a nyári szünidőre az általános iskoláskorú gyerekek számára. Tavaly nyáron összesen 13, különböző tematikájú táborral vártuk a kicsiket és nagyobbakat. Voltak kézműves (fazekas, horgolós, takács, nemezelős), valamint tematikus (angol nyelvi, 2 régész, honismereti, videós) táboraink. Mindig szívesen jönnek a gyerkőcök, szerintem nagyon népszerűek a táborok; sok, több éve visszajáró táborozó is van köztük. Idén nyáron is mindenképpen tervezünk táborokat, mindig májusban szoktuk közzétenni a kínálatot.