Blog

Változások(k)

Van, hogy közbeszól az élet.

Olykor egy pillanat is elég ahhoz, hogy átértékeljük az életünket. Egy hirtelen rosszullét, egy régóta húzódó munkahelyi dilemma vége, egy elutasító üzenet vagy magánéleti zűrzavar, netán egy baleset, akár egy szerencsével végződő történet és nem várt fordulat is mind alkalmas arra, hogy számot vessünk, rájöjjünk mi igazán fontos és akár új fejezetet nyissunk az életünkben. Nem tudom, kinek hogy indult az év, nekem eddig döntések sorozatával; egy igen után jött egy nem, egy baj után a jó hír, és ebben volt munka, család és a mindennapok történései vegyesen. Ami közös volt bennük, hogy mind alapvetően úgy befolyásolta az elkövetkező időszakot, hogy azokra nem feltétlenül számítottam. Régi bölcsesség, hogy aszerint éljünk, hogy semmi ne érjen váratlanul minket, de ez a gyakorlatban nem igazán működik. Amikor mindenünk megvan és rendben mennek a dolgok, akkor kevésbé gondolunk bármi rossz bekövetkezésére és ilyenkor még nehezebben élünk meg negatív változásokat. Esetleg kesergünk azon, milyen kevés ideig tartott a jó meg a nyugalom és már megint küzdhetünk és oldhatunk meg egy új helyzetet. Szeretjük a nyugis időszakokat és nem igazán vagyunk felkészülve a kevésbé kedvezőek menedzselésére. Amik viszont alkalmasak lennének arra, hogy kimozdítsanak a komfortzónánkból és más, esetleg ismeretlen utak felfedezésére ösztönöznének.

Lehet, hogy csak az én megélésem, de nem feltétlenül a sikerre és nagy kihívásokra vágyakozunk, hanem sokszor praktikusan a bevált dolgok mentén haladunk és olykor már a túlélésre hajtunk, vagy a lassan múló időre alapozunk. Egyre több energiát igényel felvenni a napi rutin nélkül felvenni a kihívások kesztyűjét és új ötletekkel, kirobbanó aktivitással belevetnünk magunkat a munka sűrűjébe. S ha pont ilyen hullámzó időszakba pancsol bele egy nem várt krízis, akkor úgy érezzük, sem felkészültségünk, sem energiánk nincs kezelni azt. Ha pedig jön az újratervezés, akkor azzal együtt a kíméletlen szembenézés is mindazzal, amink van, amit eddig elértünk, és amire a jövőben alapozhatunk. Lelkileg, emberileg, anyagilag egyaránt.

A sikeres és nehéz helyzetek talán ebben segítenek bennünket. Hogy tudatosabban éljünk meg mindent. Tudjuk, mikor engedjünk el szituációkat, vagy ha a mi kezünkkel, tudásunkkal teszik ezt, akkor is próbáljunk mögé látni a történéseknek és felismerni, hogy ez is a javunkra lesz egyszer. Ettől még persze a veszteség sokáig fájni fog, meg aki, és ami elveszett, nem lesz pótolható.

De ha már megtörtént velünk, legközelebb talán már óvatosabbak és ezzel együtt bátrabbak is leszünk.