Hírek Színes Térség Top

Herczegné Varga Anikó gyüttmöntből vált földeákivá

Huszonhét évig a földeáki óvodát vezetve dolgozott a közért, október óta képviselőként másként teszi ugyanezt Herczegné Varga Anikó. A vásárhelyi származású pedagógus az ezredforduló óta érzi magát földeákinak, annyira, hogy házat is vett a faluban.

– Mikor és hogyan került Földeákra?

– Hódmezővásárhelyen születtem, a szarvasi főiskola elvégzése után kilenc évig Szegeden dolgoztam beosztott óvónőként, majd Mátraházára költöztünk, s ott is kilenc évig dolgoztam egészen 1983-tól 1992-ig. Egészen pontosan Gyöngyösön, a Heves Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat üzemi óvodáját vezettem. A privatizáció miatt cég megszüntette az óvodát, s mivel vásárhelyi vagyok, Vásárhely környékére szerettem volna jönni a szüleim miatt. Éppen akkor volt kiírva a földeáki óvodavezetői állás. Elnyertem, s itt 1992. február 3-án vettem át a stafétabotot elődömtől. Tavaly július 31-én innen is mentem nyugdíjba. Tudtam, hogy óvodavezetőként sok küzdelem vár rám, kormányok jöttek, kormányok mentek, a pénzforrások hol kinyíltak, hol bezárultak. Nem volt könnyű a feladatom.

– Mit tart a legfontosabb elért eredménynek?

– Rengeteget fejlődött az emberöltőnyi idő alatt az óvoda. Elsősorban az infrastruktúrában történt hatalmas változás.

– Ég és föld a különbség a tavaly felújított és a felújítás előtti oviépület között…

– Az óvónők már az ideérkeztemkor komoly szakmai fölkészültséggel rendelkeztek, nekem, mint kívülről jött „idegennek” elég nehéz helyzetem volt, hiszen meg kellett ismernem a falut és az óvodai közösséget, de gyorsan elfogadtak a kollégák is a szülők és a fenntartó is.

– Lelkileg mi lett a legnagyobb hozadéka Ön számára az óvoda élén eltöltött 27 esztendőnek?

– Az, hogy vásárhelyi révén itt maradtam, ennyi év utána faluban.. Nagyon megszerettem ugyanis Földeákot, azért is mert minden felől támogatottságot éreztem. Ez, ami városban nem mindig jellemző. A fenntartó elfogadta a véleményemet. És nincs olyan család, akinek óvodás korú gyermeke volt, akit ne ismernék. Vannak olyan fiatal szülők, akik az én időmben voltak óvodások, és már a gyerekeiket hordják ide az óvodába.

– Az ismertség az jelenti, hogy úton-útfélen megszólítják?

– Nem szólítanak, bár amikor a térdem engedi, gyalog vagy biciklivel járok, de ha fáj, akkor autóval. De a szolgálati lakás annyira a falu központjában van, hogy sehová sem kell sokat mennem.

– Földeákinak vagy vásárhelyinek érzi magát?

– Most már inkább földeákinak. Házat is vettem, melybe felújítása után át is költözök. Sokáig vásárhelyinek éreztem magam, de körülbelül 2000 óta földeákinak, s már Vásárhelyről is ide jövök haza.

– Amikor óvodavezetőként befejezte a földeákiakért végzett munkáját egy másikat vállalt, szintén a közért, hiszen képviselőjelöltként indult, majd jutott be a helyi testületbe. Miért tette?

– Minden a munkám volt, azt nagy lendülettel és teljes odaadással végeztem. De mindvégig, hiszen 1999-ben mi írtuk meg a saját óvodai pedagógiai programunkat, s ez szakmai körökben nagy dolgot jelentett. A kollégák mindig mindenben támogattak, s mindenben együtt dolgoztunk. Amikor nyugdíjba kerültem, nagyon nehezen tudtam volna leállni. A polgármester úr felkért, hogy induljak képviselőjelöltként az önkormányzati választáson a csapatában. Egy kis gondolkodás után igent mondtam. Nagyon-nagyon jót tett ezzel velem, mert így nem volt olyan mély űr az óvodavezetői és a képviselői munkám között.

– Ez utóbbi miből áll. Aki nem vesz részt az üléseken, nem tudja.

– Már a kampányban szórólapozni kellett, s legalább 10 utcafórumon részt vettem… A rendezvényeken is rendszeresen megjelenek ahová meghívnak, illetve a 65 év felettieknek is szét kellett hordani karácsony előtt az utalványokat. Ez azt jelentette, hogy mintegy száz emberhez kellett nekem is elmennem. Mindenütt nagyon kedvesen fogadtak, ahová behívtak, oda bementem beszélgetni, s többen is örültek, hogy képviselő lettem. A testület az ügyrendi bizottság elnöki teendőivel bízott meg, és a pénzügyi bizottság tagjává is választott. Ez utóbbi jelent munkát.

– Mivel kapcsolódik ki?

– Hetente háromszor járok a szüleimhez, s most meglehetősen elfoglal a házam felújítása.