Makó Színes

Generációk gondnokai: Légrádyné Nemes Boglárka szerint az állatok viselkedését is meg kell ismernie a diákoknak

Folytatódik pedagógus-interjúsorozatunk, a Generációk gondnokai, amelyben Légrádyné Nemes Boglárkával, a Galamb iskola agrár munkaközösségének vezetőjével és tanárával beszélgetünk arról, hogy milyen is az iskola tankertje, miért mondható ez a szakma egyfajta életmódnak, és hogy mit is adhat ez a diákok számára.

– Hogyan jött az ön életébe a mezőgazdaság? Esetleg a családhoz köthetően, vagy később alakult ki ez az érdeklődés?

– A szüleim a JATE-n biológia-kémia szakon végeztek, tanárok. Apukám ornitológus, vadász is. Hosszú ideig vadászmester volt. Így lényegében ebben a miliőben nőttem fel. Mindig voltak otthon állataink, de földünk nincsen.

–Az agrár munkaközösséget is vezeti az iskolában, ez mit takar?

– A kollégákat próbálom összefogni, adminisztratív feladataim vannak, például ellenőrzöm, jól készítik-e el a tanmeneteiket. Munkaközösségi értekezleteket szoktunk tartani, általában kéthetente, akkor az éppen felmerülő problémákat beszéljük meg, esetleg ha lesz egy rendezvényünk, akkor azon miképp lépjünk fel, mit tervezünk, ki mit vállal, ezeket szoktuk megbeszélni.

–A tankertben milyen munkák zajlanak?

A tankertünket egy nagyon sokrétű gazdaságnak mondhatom. Minden ágazatát lefedi a mezőgazdaságnak, a kertészetet, az állattenyésztést. A növénytermesztés az iskola szántóföldjein valósul meg. Olyan mint egy kis komplexen működő gazdaság, így próbáljuk a gyerekekkel megszerettetni a mezőgazdaságot, mert vannak diákjaink – egyre kevesebb – aki úgy iratkozik be, hogy nem nagyon tudja, hogy mi is ez a mezőgazdaság, nincs tisztában vele. Bár már azért egyre több gazdálkodónak jön célirányosan ide a gyereke.

– Ön az állattenyésztésben lát el feladatokat, oktatja a diákoknak. Ha jól tudom, nemrégiben új állatokkal is bővült a tankert.

Az állattenyésztésben már van szárnyasunk, baromfi, lúd, illetve vannak sertések, két szarvasmarhaüszőnk, ők pedigrések, fajtatiszták, húsmarhák. Őket majd szeretnénk termékenyíteni, vannak juhok és már lovak is.

–Az állattenyésztés mely részébe tekinthetnek be a diákok?

–A gyakorlati napokon egész nap kint vannak a diákok és az éppen aktuális munkákban vesznek részt. Ellátnak, ápolják, gondozzák az állatokat, a takarmányozást, itatást végzik, illetve a takarítás is része a munkáknak. Minden munkaműveletbe próbáljuk őket bevonni, vagy megismertetni velük, így alkalmassá téve őket majd az önálló gazdálkodásra.

–Akkor mondhatjuk, hogy olyankor egyfajta életmódot „vesznek fel” a tankertben?

– Igen, olyankor 8-tól fél kettőig ott vagyunk az állatokkal végig. Most éppen pont ez a legnagyobb kihívás a számunkra, hogy a juhokat, a szarvasmarhákat és a lovakat kiismerjük, megismerjük a viselkedésüket, mert nagy, nagyobb állatokról lévén szó, próbáljuk a tanulókat és az állatokat közelíteni egymáshoz, hogy összeszokjanak, megszokják egymást.

– Ugye már a téli időszakban vagyunk, jelenleg milyen munkák zajlanak?

– Állattenyésztés és állatgondozás mindig van, ebben a szakmában nincs ünnepnap, hétvége, az állatokat el kell látni. A kertészet és a növénytermesztés része ilyenkor kicsit háttérbe szorul, a mezőgazdaságnak, de például most is babafákat ültetnek a diákok. Tanulják a növények tudományos nevét, illetve minden szakmának van elméleti háttere, ilyenkor azok kerülnek előtérbe.

– Milyen értékeket tud adni egy diáknak – akár úgy, ha már van tapasztalata, vagy újként érkezik ebbe a világba, szakmába – hogy itt tud tanulni, és ilyen környezetben van?

– Azt gondolom, nagyon divatos kifejezés a „termőföldtől az asztalig” elnevezés. Nálunk tényleg látja a folyamatot a diák, hogy ez hogyan épül fel, és hogyha a folyamatnak bármelyik lépcsője nem úgy sikerül, ahogy azt eltervezzük, akkor mikén módosulhat minden. Az is sokszor előfordul, hogy a tanuló már gyakorlati tapasztalattal érkezik hozzánk, de ahhoz, hogy jó szakemberré váljon, a szakkifejezéseket, hogy mi miért van, szintén el kell sajátítani, és ezeket tudjuk helyre rakni bennük.

–Az iskolában élen járnak abban, hogy a precíziós gazdálkodásnak vagy a modern mezőgazdasági formáknak teret adjanak. Ez mennyire tudja a motiválni a diákokat, hogy ilyen modern eszközök és kihívások állnak előttük?

– Követnünk kell a technikának, a technológiának, a fejlődését, ezt nem tudjuk nem figyelembe venni, mert el fog menni mellettünk a világ. Ez is egy olyan szakma, ahová berobbant az internet és a számítástechnika, és egyszerűen muszáj vele együtt haladnunk. Inspirálja a diákokat, főleg akiknek otthon is vannak gépeik, mert a mobiltelefonok, táblagépek már a mindennapjaink részei, és a sikeres gazdálkodással szorosan kapcsolatban áll a hatékonyság, a termelés orientáltság. A legfontosabb feladat jelenleg a szakmai oktatás terén, olyan modern korszerű tudásanyag átadása, mely nem valósulhat meg folyamatos innováció nélkül, melynek bevezetésében iskolánk élen kíván járni. Vezetőink, velünk együtt elköteleződtek annak érdekében, hogy felkészítsük a jövő agrár generációját a kihívásokra.