Hírek Térség Top

Viktória néni dolgos életet mondhat magáénak

Hat testvére közül már csak egy öccse él, s bár 55 éves korában nyugdíjba vonult, nem hagyta abba a munkát a nemrégiben 90. születésnapját ünneplő magyarcsanádi Popa Viktória, aki még egy autóbalesetet is túlélt.

– 1929. november 26-án születtem, azaz fiatalasszonynak számítok. Ha az évszámaim közül a 9-et mondom, az bizony kevés, de ha a kilencvenet az bizony kicsit több – tréfálkozott Popa Viktória, aki immár a 90. születésnapját ünnepelhette. E jeles alkalomból Orbán Viktor is köszöntötte a 90 éves magyarcsanádi Popa Viktóriát, azzal az oklevéllel, melyet Farkas János polgármester vitt el az ünnepeltnek, egy csokitorta kíséretében.

– A kétegyházi tanyavilágban éltünk gyermekkoromban, a szüleim ott gazdálkodtak. Heten voltunk testvérek, öt lány (én voltam a legkisebb, azaz az ötödik a lányok közül) és két fiú. Négy lány- és egy fiútestvérem már meghalt, így hetünkből csak én élek, és Gyuri, legkisebb fiútestvérem.

Viktória néni egy szerelemnek köszönheti, hogy Magyarcsanádra került. – Éltek itt rokonok, akik eljöttek egyszer látogatóba hozzánk Kétegyházára. A csanádiak nagyon szerettek volna lány venni Kétegyházáról, mert Magyarcsanádon akkoriban kevés lány élt. A látogatóba jött rokon elhozott egy csanádi fiút, s az választott közülünk egy lányt magának. Nem engem, hanem Lívia nővéremet, aki a háború alatt jött Magyarcsanádra. Az urát persze elvitték katonának s a nővérem pedig sajnos meghalt. Az oroszok ugyanis nagyon szerették a fiatal lányokat, ezért őt a kisebb sógora és a nővére eldugta előlük a szalmába. Ott pedig megfázott és tüdőgyulladást kapott. Orvos viszont nem volt a faluban csak Makón, oda meg nem tudták bevinni, mert a lovukat elvitték az oroszok. Így aztán Lívia meghalt.
Viktória néni másik nővére is Magyarcsanádra költözött, s hogy ne legyen egyedül Viktória nénit is magával hozta a faluba. – A férjemmel, egy bálban ismerkedtünk meg, ahová a rokonokkal mentünk el. Nem sokat udvarolt, csak egy fél évet, mielőtt 1949-ben megesküdtünk. Mivel nem volt telefon, így leveleztünk ez alatt az idő alatt.

Viktória néni testvérével, lányával és vejével, valamint az ajándékba kapott tortával

Viktória néni és Lázár bácsi – amikor jöttek a termelőszövetkezetek – beléptek az Úttörő Tsz-be. – Hagymát, fokhagymát, gyökeret termesztettünk, mindent, ami jött, de sokat dolgoztam a tehenészetben is, fejőnőként. A férjem a kocsisok csapatvezetőjeként dolgozott. Mindketten nehéz munkát végeztünk.

Amikor a termelőszövetkezet megszűnt, Viktória néni munkás lett. – Elmentem dolgozni a nagylaki kendergyárba. Nyolc évig voltam ott, fonó voltam, és a nyújtón dolgoztam. Így a kendermadzag és – kötél készítés csínjához-bínjához értettem.

Majd három évig ismét tsz-ben dolgozott, hogy aztán 55 éves korában, azaz 1984-ben nyugdíjba menjen, ahogy akkoriban az asszonyok tették. Csakhogy nem ült tétlenül odahaza.

– Akkoriban libatöméssel foglalkoztak sokan, s én is tömtem idehaza a májlibákat, mindegyiket húsz napig, majd le kellett azokat adni, hogy újakat hozhassunk. Vagy hat évig foglalkoztam a libatöméssel. Minden évben novemberben kezdtük a munkát és májusban hagytunk föl vele. Májusban ismét parasztizáltunk, fokhagymát, vöröshagymát, krumplit termesztettünk. Pestre mentem piacra velük garabolyozni. Egyszer karamboloztunk Kecskeméten, amikor az autó defektet kapott. Gondoltam majd megállunk, de a kocsi kiütött egy villanyoszlopot, s bevágódtunk egy üzletbe. A sofőrünk meghalt, a mellettem hátul ülő pedig megsebesült. Hálát adtam a jó istennek, hogy engem megőrzött. Édesanyám hívő volt és sokat imádkozott. Én azóta az Úrnak szolgálok. A férjem is járt a templomba, de nem lett belőle hívő, az szülei azonban azok voltak – idézte fel a régi dolgokat. Viktória néni arra is élénken emlékszik, hogy amikor egyszer a kislányával a templomba mentek, szembe jött egy bácsi, akitől imakönyveket kaptak.

Farkas János polgármester köszöntötte az ünnepeltet

– Az egyik könyv egy Biblia volt, amire azt mondta, hogy nem tudja, hogy ossza el, mert abból csak egy van. Úgyhogy az kisorsolták, s a lánya nyerte el.

Viktória néni felfogta egy 87 éves néni gondviselését is, s húsz évig viselte gondját, mire az meghalt. – Tőle kaptam egy kis földet, melyen aztán parasztizáltam. A néni 1972-ben halt meg, utána férjhez ment a lányom. Nekik adtam át a földet. A férjem 1982-ben 55 éves korában halt meg. Viktória néninek és Lázár bácsinak egy lányuk született, Aranka, egy unokája van Anita és van egy dédunokája: Zétény.

A Viktória néni manapság már csak pihenget, ugyanis két bottal jár, de míg tudott disznókat is nevelt. – Volt két magyarul is tudó román, akik segítésével a mi kanunkkal jártunk fedeztetni a faluban, mert senkinek sem volt kanja, azaz ilyen elfoglaltságom is.

Arra a kérdésemre, hogy szerinte mi lehet a hosszú élet titka, azt mondta, hogy hinni kell a jó istenben, imádkozni kell hozzá, nem szabad rosszat tenni vagy megkívánni más vagyonát. – Ő mindet meghallgat. Úgy kell szolgálni neki ahogy azt elvárja tőlünk – mondta.

– Nagyon örültem, amikor a polgármester úr megköszöntött és elhozta a miniszterelnök jókívánságait, s megtiszteltek, hogy gondoltak rám. Kívántam nekik olyan sok örömöt és olyan hosszú életet, mint nekem adatott meg – tette hozzá Viktória néni.