Makó Színes

Generációk gondnokai: Szekeres Krisztián szerint a versenyszellem motiválja a diákokat

Újonnan induló interjúsorozatunkban elsőként a HSZC Návay Lajos Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiumának közgazdász tanárával, pályázati koordinátorával beszélgettünk többek között arról, hogyan is jött az életébe a pedagógusi pálya, illetve hogy miért is lehetnek fontosak a versenyek és szakmai kirándulások a tanulók számára.

– Miért pont a pedagógusi pályát választotta? Mikor határozta el, hogy ezzel szeretne foglalkozni?

– Hatéves koromban, amikor az általános iskola első osztályába mentem, édesanyámékkal beszélgettünk egy este, hogy mi is ez az iskola, mit is fogok ott csinálni, és hogy hány iskolába is kellene nekem járni, és anyukám kérdezte, hogy nagykoromban mi szeretnék majd lenni? Nem is ismertem talán olyan nagyon-nagyon rengeteg szakmát akkoriban, annyi évesen, de az ötlött az eszembe, hogy tanár szeretnék lenni. Valahol lehet ez a mag ott vetődött el az életemben. Aztán sok iskolát végigcsináltam, négy diplomám van, különböző OKJ-s képesítések, de a diplomák közül az egyik az egyetemi közgazdász tanár diploma. Az első tizenegy-tizenkét évben, amióta aktívan dolgozom, nem a tanárkodással foglalatoskodtam; pályázatírással, pályázatbírálattal foglalkoztam, rádióban, önkormányzatoknak dolgoztam korábban, és egyszer csak jött ez a lehetőség, hogy a Keriben van közgazdász tanári állás, és akkor abban a pillanatban úgy állt az életem, hogy éppen összepasszolt a két dolog, így kerültem 2014. szeptember elsején a tanári pályára.

– Mennyire lehet a diákokat megfogni ezzel a szakmával? Hogyan lehet érdekessé tenni?

– Így, hogy közgazdász, az elég széles spektrumot takar szakmailag, a marketingtől kezdve az üzleti tervezésen keresztül, különböző gazdasági-matematikai számításokig, sok mindent szerencsém volt már tanítani a fiataloknak. Most már tapasztalatból mondhatom, hogy 14-15 évesen nem feltétlenül azok a dolgok ezek, amelyek azonnal felkeltik az érdeklődésüket, hogy például hogyan töltsünk ki egy számlát, mi az az áruforgalmi adó? Nem annyira izgatja az érdeklődésüket, de pontosan ez a feladat szépsége, hogy úgy előadni nekik ezt az egész történetet, hogy izgalmas és érdekes legyen, és valamekkora tudást is átadni nekik.

– Emellett más programokon is lehetőségük van belekóstolni a diákoknak a szakmába. Nemrégiben Szegeden is előadást tartottak, hiszen 2017-ben az önök iskolája nyerte meg a Fogyasztói tudatosságra nevelő Iskola címet, amelynek köszönhetőn több program is megvalósul. Az ötéves pályázat eddigi részében mikbe tekinthettek be a diákok?

– A mi ciklusunk ötéves, de hosszabbítható majd, aktívan ez a harmadik tanév, amióta benne vagyunk. Nagyon-nagyon sok hozadéka volt ennek a pályázatnak és a programjainak: a tavalyi év elején két osztállyal, mintegy 55 diákkal beutazhattunk az Eko-parkba, ahol a kalandpályát végigtesztelhették a résztvevők, amely egy nagyon hangulatos dolog volt, valamint hogy legyen még egy szakmaibb része a látogatásunknak, egy fogyasztóvédelmi előadást is meghallgathattak arról, hogy ezeket a pályákat időnként hogyan vizsgálják meg, hogy biztosan ne történjen baleset. Másik programunk volt, saját iskolai szervezésben, szintén fogyasztóvédelmi témában hirdettünk meg a szakdolgozati versenyt, 12 csapatunk indult; e-kereskedelem, egészséges táplálkozás, környezetvédelem, ilyen témákban állítottak össze 15 oldalas, kis szakdolgozatot a négyfős csapatok, és a végén, december derekán házi döntőt szerveztünk. A szakdolgozatokból mindegyik csapatnak elő kellett állítani egy PPT-t, és azt a Hagymaházban az egész iskola előtt elő kellett adni. Amelyik csapat megnyerte, az Szerbiában, a GENIUS nevű versenyen képviselhette a térségünket, Magyarországról három csapat vett részt, Zentára két alkalommal tudtunk kilátogatni. A harmadik nagyon jó program pedig év végén történt, közel 60 diákkal az Innovációs és Technológiai Minisztériumba látogathattunk fel, azokba a laboratóriumokba, ahol tesztelik a különböző termékeket. Például, hogy az ételekben az az összetétel található-e, ami rá van írva, de láttunk cigarettaszívó gépet is: egy doboz cigit beraktak a gépe, amely elszívta, és megnézték, hogy valóban annyi káros anyag volt-e a cigarettában, ami rá volt írva. Ezen kívül plakátversenyt is szerveztünk ebben a témában. A közgazdasági vonulatát illetően igen, ilyenkor a gyerekek nagyon sok közgazdasági jellegű kérdéssel élőben, gyakorlatban is találkoznak.

– Miért fontosak ezek az események, versenyek, szakmai kirándulások? Motiválhatja a diákokat, esetleg további kérdések is felmerülnek ilyenkor?

– Abszolút! Nem túl hosszú, hatodik éves tanári pályafutásomon azt tapasztalom, hogy ahhoz képest, amilyen teljesítményt az órákon nyújtanak, ahhoz képest a versenyeken teljesen átalakulnak ezek a fiatalok, és ahhoz képest kimagaslóan teljesítenek. Elkezd bennük az egészséges versenyszellem dolgozni, hajlandóak egy kis plusz munkát is beletenni ezekbe a felkészülésekbe, versenymunkákba, természetesen olyankor plusz kérdésekbe is bele kell, hogy mélyednek, hiszen a versenyek arról szólnak, hogy a tananyagon felül valami plusszal, valami többlettel találkozzanak és számot adjanak róla, és izgalmassá válik az életük egy kicsit. Akik például korábban nem versenyeztek, de tavaly részt vettek akár a háziversenyen, vagy akik akár kijutottak Zentára és Novi Sad-ra, azt mondták, hogy idén is feltétlen indulni fognak, pedig nyögvenyelősen indult, de idén már teljesen máshogy állnak hozzá. Megnyertük a Novi Sad-on tartott döntőt is, amely hatalmas nagy lökés volt annak a csapatnak is, hogy nemzetközi szinten nyertünk versenyt.

– Hamarosan véget ér az idei év: milyen további programokon, pályázatokon, versenyeken vett még részt az iskola?

– Az iskola pályázati munkacsoportjának vezetőjeként azt mondhatom, hogy nagyon-nagyon jó évet tudhatunk magunk mögött. Pályázati szempontból – ugye mi nem is naptári években gondolkodunk, hanem tanévekben –, a 18/19-es tanévet összegezném: nyolc darabot nyújtottunk be különböző kiírásokra, és azt jelenthetem nagy tisztelettel, hogy mindet megnyertük. Ilyen évünk korábban sem volt, és nem szeretnék pesszimista lenni, de nem is biztos, hogy ennyire jó eredményű éveink lesznek. Amit el tudtunk képzelni, amit megbeszéltünk, a vezetőséggel egyeztettünk és pályázatot nyújtottunk be, minden ment. Kiemelném egy hatalmas projektünket, amely talán az iskola életébe az egyik legnagyobb volt, hogy az országos tanulmányi versenyt megrendezhettük, tavaly a második félévben, két szakágazatban. Ez több száz vendéget jelentett, az ország minden területéről, tanárokat, diákokat. Ez egy nagyon nagy felindulásunk volt, és ezt tulajdonképpen egy fél éves előkészítő munkát is jelentett az egész tanári karnak szinte. Ezen kívül természetesen tanulmányi versenyeken nagyon szép eredményeket hoztunk az elmúlt években, volt, hogy a kereskedő szakmába első helyet hoztunk el, pénzügyi szakirányon is, tavalyi évben nagyon szép eredményt értünk el a pénzügyi szakirányon, nagyon büszkék lehetünk az iskolánkra ilyen tekintetben is. A pályázatokra egy pillanatra visszatérve: sok eszközfejlesztést tudunk végrehajtani, van, ahol csak egy-két százezer forintot nyerünk, de egy intézménynél az is nagyon sokat jelent. Éppen tíz perce adtam fel egy új projektorra a rendelést pályázati pénzből.

– A fogyasztói tudatosság mellett pedig a környezettudatosságra is felhívják a figyelmet az iskolában.

– Folyamatosan feladatának tartja az egész tanári kar, illetve a technikai személyzet is, hogy a fiataljainkat a környezettudatos magatartásra bírjuk rábírni. Nem egyszer történt már kvázi „fejmosás” a diákok körében, hogy például azt a szendvicses zacskót ne dobjuk már el a kukától fél méterre. Nagyon nehéz feladat a mai fiatalság körében ezt tudatosítani, ugyanakkor nemes feladat, hogyha ezt sikerül foganatosítani, hogy környezettudatosan éljenek, hiszen saját maguknak óvják meg a jövőben a környezetüket.