Blog

Mi lesz veled, karácsony?

Mentsük meg, és benne saját magunkat is! Azért, hogy ne veszítsük el a lényeget.

Mostanság mintha teljesen új értelme lenne az ünnepeinknek. Talán másnak is feltűnt, hogy szinte csak az ajándékokra, annak értékére, mennyiségére és nagyságára helyeződik a hangsúly. Vásárlásra csábít bennünket a tévé, a rádió, a gyönyörűen feldíszített kirakatok és még a legjobb szándékkal rendezett adventi gyertyagyújtások is. Persze, csodás látvány az ünnepi kivilágítás, a dallamok, illatok, az éjszakában is hívogató fények és még figyelemfelkeltőek is, hisz az időjárás nem varázsol (egyelőre) karácsonyváró hangulatba.

Meggyőződésem, hogy az emberek lelke ilyenkor még inkább vágyakozik a közös megélés, az együtt lenni jó érzése iránt. Mindannyiunk készülődésének, odafigyelésének időszaka ez, amikor fogékonyabbak vagyunk az adakozásra, adománygyűjtésre, fokozottabban tudunk másokkal érezni, bekapcsolódni karitatív felhívásokba és segítséget nyújtani. Számos lehetőség van, kiket és hogyan akarunk támogatni. Sajnos legtöbbször pont arra nincs módunk, amire a legnagyobb szükség lenne: a személyességre és az időre. Magam is tapasztaltam már, a megajándékozottak az átadott tárgyaknál is fontosabbnak tartották a beszélgetést, azt, hogy meglátogatták őket és gondoltak rájuk. És szerintem jól gondolom, hogy ezt nem csak a szegény sorsúak, egyedül lévők vagy idősek gondolják így.

Egyre inkább idetartoznak azok is, akiknek a családtagjai külföldön élnek vagy dolgoznak. És nem mindig akkor tudják megoldani a hazautazást, amikor akarják. Vagy épp a szülők, nagyszülők, rokonok nem képesek ilyen-olyan okoknál fogva elutazni azért, hogy karácsonykor együtt ünnepelhessenek. Meg az is lehet, hogy ot már mások a hagyományok, másként kell alkalmazkodni, amire nem biztos, hogy mindenki fel van készülve. Marad a telefon vagy skype, a virtuális családegyesítés, aminek köszönhetően egy kis időre azért mégis csak együtt vagyunk. Hogy hol vagy kinek a fája mellett kerülünk hangulatba, az sem teljesen világos sokszor, hisz egyre többen döntenek úgy, hogy szállodában töltik a szent napokat egy kis pihenéssel egybekötve. Nincs ezzel gond, ha tényleg azok is ott vannak velünk, akik a legfontosabbak számunkra és nincs hiányérzetünk az ünnepi tartalmat illetően.

Leginkább ezt érzem problémásnak; hogy van-e valódi lényeg abban, amit és ahogyan megélünk. Hogy a szívünket, a másikra gondolásunkat is becsomagoljuk-e a másiknak szánt ajándékba. Hogy fontos-e a várakozás és valóban készülünk-e a karácsonyra, meg vajon tényleg megérint-e bennünket majd a Szenteste.

Az az érzés, hogy együtt lehetünk, láthatjuk a másik izgatottságát és örömét. Hogy megfoghatjuk a másik kezét és közben azt kívánhatjuk, bár örökre így maradna.