Hírek Térség Top

Népszavazás dönthet Nagyér régi nevének visszaállításáról

A helyi képviselő-testület már határozatot hozott róla, de csak a nagyériek mondhatják ki egy helyi népszavazáson, hogy Nagyérből legyen-e ismét – az elődök iránti tisztelet jeléül – Nagymajláth.

A Makói Járási Hivataltól kért iránymutatást a nagyéri képviselő testület, mely a múlt héten hozott határozatot arról, hogy szeretné, ha a község visszakapná eredeti, Nagymajláth nevét. A falu alapításától, az 1952-es névcseréig Nagymajláth nevet viselő Nagyér régi elnevezésének visszaállítása egyébként a község polgármestere, azaz Lőrincz Tibor ötlete – tudtuk meg azt saját magától. Azt mondta, hogy az elmúlt önkormányzati ciklusokban az infrastruktúra-fejlesztéseken dolgoztak, most jut idejük érzelmi kérdésekre is, amilyen például a település neve.
Lakatos Tóth Andor, a Makói Járási Hivatal vezetője az önkormányzattal közölte a településnév változtatásának feltételeit.
– A három közül az egyiket, azaz a képviselő-testületi határozat elfogadását már teljesítettük. A másik kettő, hogy be kell nyújtanunk a Miniszterelnökségnek, a Földrajzinév-bizottság szakmai véleményének beszerzése érdekében. Illetve a község költségén helyi népszavazást kell kiírnunk – sorolta az ügy tennivalóit Lőrincz Tibor.
A vonatkozó törvény szerint a névváltoztatási kezdeményezést – a fenti teendők megyei kormányhivatalhoz kell benyújtani, legkésőbb január 31-ig.
A település egyébként eredetileg Csanád vármegyéhez tartozott, s a középkorban Székegyházának hívták. A török pusztítás után az újra benépesítésre az 1820-1840-es évekig kellett várni .

Ekkor először 40, majd 70 dohánytermesztő családot telepítettek itt le, melyről 1843-ban tesz írásos feljegyzés több levéltári irat is. A bécsi udvarban dolgozó gróf Majláth György főszolgabíró tulajdona volt a település, ahogy az övé volt az Arad közelében lévő Majláthfalva. Akkoriban a hadsereg az amerikai dohányembargó miatt garantálta a megtermelt dohány átvételét, így az itt letelepedett családok biztos piacot találva dinamikusan gyarapodtak. A település szerkezetét mérnökök jelölték ki, ezért vannak a nyílegyenes utcák. Később egyre több területet törtek fel a családok, amelyen a dohány mellett párhuzamosan a gabonafélék termesztésével is elkezdtek foglalkozni, ekkor már a saját tulajdonukká megváltott földeken. Az 1900-as évek elején stabilizálták a község helyzetét, templom, iskola, óvoda, orvosi lakás, egészségház épült. Egy téglagyár, egy gőzmalom és két mészárszék is működött a faluban. Közvetlen kapcsolat volt Arad és Nagymajláth között. Az első világháború, Trianon, majd a második világháború végleg megpecsételte a település sorsát. Az akkora közel 1400 főre duzzadt pezsgő település elindult a szétesés felé.

– 1952-ben nevezték át településünket Nagyérre, ugyanis az akkori ideológiai felfogása nem fért bele, hogy egy gróf nevét viselje a falu – mondta Lőrincz Tibor. – A helybéliek nagy része még majláthi születésű, és ma is büszkén vallják magukat nagymajláthinak. Azaz Nagyér régi neve máig a köztudatban maradt, s a helybéliek ragaszkodnak hozzá. A polgármester megosztotta a szomszédos Tótkomlósról eredő, tréfás szólásmondást: „Komlós után még a vak ló is „Majláth”. Amit úgy is érthetünk, hogy majd lát, de utal arra is, hogy Tótkomlós után Majláth, vagyis Nagymajláth volt a következő állomás.

Nem egyedüli

Magyarország mai megyerendszerét 1950-ban alakították ki, igaz több megye elnevezése kibővült az 1990 utáni években. Csongrád megye, makói lokálpatrióták kezdeményezésére jövő júniusban Csongrád-Csanád megyére változik. (Makó korábban Csanád megye székhelye volt.)

Az utóbbi évszázadban több település neve is megváltozott. A klasszikus példa erre, hogy Dunapenteléből Szálinváros, majd később Dunaújváros lett. Leninváros Tiszaújvárossá változott, a Bács-Kiskun megyei Szentkirályt pedig 1987-ig Lászlófalvának nevezték.

A mai makói járásban is van másik névváltozáson átesett település, hiszen a mai Maroslelét korábban Püspöklelének hívták.