A megszokásainkon változtathatunk és új módszereket is próbálgathatunk. Kis lépésekkel is sokat tehetünk az élhető jövőért.

Hajnali futásaim nem csak felfrissítenek, de mindig jó alkalmak a gondolkodásra is, olyan témákban, amin egyébként nem volna módon agyalni. Nemrég épp a hulló falevelekre csodálkoztam rá, amikor hirtelen meg kellett torpannom a fürgén alóluk áthaladó süni miatt. Akkor jutott eszembe, hogy az avar is milyen fontos, nem szabad égetni, mint korábban szokásban volt, sőt a kukába való összegyűjtés helyett inkább a rózsatövekre kell gyűjteni lombtakaróként. Bevallom, a zöld hulladék családi komposztálása csak az idén indult még be nálunk, és lelkesek vagyunk a témában.

Amúgy mostanában szerencsére sok ökos és hasznos dolgot hall az ember. Viszont ha korábban nem volt a mindennapjai része, akkor egy kicsit jobban oda kell figyelni az alkalmazására, különben jön a megszokás. Nálam például ilyen a kávézacc kérdés, ami elvileg jó a föld savasításához és érdemes a virágoskertben is hasznosítani, már ha nem felejtem el összegyűjteni. A konyhában is sok mindenre tudnánk ügyelni: én sajnos nem vagyok a fedők nagy barátja főzésnél, pedig tudom, hogy időt és energiát lehetne vele spórolni. Mégis, macerás mindig figyelni, mi történik alatta, mikor annyi minden mást is lehet párhuzamosan tevékenykedni. Amiben jó vagyok szerintem, az a szelektív hulladékgyűjtés és még szeretem is a válogatást. Azt viszont megállapítottam, hogy rengeteg a műanyag még mindig körülöttem és nem fordítok elég gondot a kiiktatására.

Mondjuk, próbálkozásaim vannak, és ahogyan olvasom, az üzletek, gyártók is folyamatosan fejlesztenek ki új megoldásokat. Amiben elég tudatosnak érzem magam, hogy nálam feleslegesen nem ég a villany, nem folyik a víz, és nem megy a gáz, mindig olvasom, jelentem a fogyasztást a szolgáltatónak. Tényleg kis odafigyeléssel is sokat lehet spórolni. A számlabefizetésnél is már eljutottam odáig, hogy szinte alig van papír alapú csekkem, amit lehet, online intézek, gyorsabb és zöldebb így. És igen, ezen okoknál fogva jobban kellene erőltetnem a bicajos közlekedést is, azzal az extrával, hogy nem kellene a parkolás miatt sem bosszankodnom.

 Gyermekkorom régi kedvence a papírgyűjtő akció, amiről felnőttként sem szoktam le, mindig csatlakozom az iskolai akcióhoz és rokon gyerekek osztályainak ajánlom fel a kötegeket. A ruhatáram rendszeres selejtezése is működik, bár az igazán praktikus csereberélésben még soha nem vettem részt, csak a ruhabedobóig jutottam el. És bár a közelben van turi, de még nem jutottam el egyszer sem. Nem sznobság, csak időhiány miatt, amúgy mindig elcsodálkozom, vannak, akik nagyon jó érzékkel vadásznak ki jó cuccokat.

Szóval, van még min ökosodnom, de szerintem már az is eredmény, hogy fülön csípek egy-két javítani valót és igyekszem javítani. Ebben lehet egymásnak is segíteni és jó tippeket adni – természetesen. 

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest