Blog

Zöldben, közösségben

Globális, fenntartható, szemléletformálás, klímaváltozás – szavak, amiket egy ideje ízlelgetünk már.

Ahhoz a generációhoz tartozom, aki még nem szabványos játszótereken töltötte a szabadidejét (szóval még ismerem a rakétamászókát, a fémcsúszdát, fa mókuskereket stb.), a kis üdítőt üvegből itta, és aki régen tusfürdő helyett háziszappant használt. Anyukámnak a konyhakertben termett zöldség és gyümölcs volt az alapanyaga a főzéshez; télen disznót vágtunk, amit magunk neveltünk, a baromfiudvarból mindig volt tojás és alapanyag a vasárnapi ebédhez. Szóval, nagyjából tudtuk mit ettünk, adalékanyagról, színezékről nem volt szó, ahogyan műanyagról sem. (max. a nylon otthonka szintjén.) Még számos példát lehetne felsorolni, ami már retró benyomást kelt, és amire most már csak nosztalgiával gondolhatunk.

Minden úgy volt természetes, hogy nem volt mesterséges.  Meg nem is nagyon voltunk azzal tisztában, hogy mást és másként is lehetne.  (Szinte csak „egyen” dolgaink voltak és így otthonos érzés volt, ha másoknál járva ugyanazt a konyhaszekrényt, nippet, képet, lámpát stb. láthattam, mint nálunk). Szóval, szépen szerveződött az élet a családon belül, ahol a környezetvédelemhez tartozó témák és a vele összefüggő tudatosság pedig egyáltalán nem voltak napirenden. Mint ahogyan a klímaváltozást sem tapasztaltuk, ezért nem is gondolkodtunk rajta, nem válogattuk szelektíven a szemetet, mert nem volt rá szükség és nem kaptunk tippeket arra sem, hogyan gondolkodjunk globálisan és fenntartható módon. Nem nagyon láttunk ki a magunk világából, jó gyakorlatok nem jártak előttünk és nem kellettek öko-tippek sem. (Ott volt a hagyma- meg a kukoricaföld.)

Sok minden változott. (Hogyan jutottunk idáig, mi tekinthető fejlődésnek és annak mi az ára, messzire vezetne.) Annyi bizonyos, hogy a régi szemlélet, technikák és hozzáállás felülvizsgálatra és újításra vár. Sokkal tudatosabban kell néznünk a szokásainkra, a vásárlásra, felhasználásra stb. az életünk minden területén. Már nem hagyatkozhatunk a „majd lesz valahogy” és a „nekünk még jó lesz, aztán meg mindegy” hozzáállásra. Annak ellenére, hogy sokan még nem ebben nőttünk fel, nekünk is a magunk területén és lehetőségei között tennünk kell a nagy, fontos és közös ügyekért.

A most felnövekvő generáció számára sok minden másként természetes, amit nekünk viszont szoknunk, tanulnunk és gyakorolnunk kell.

De pont miattuk, értük és mindannyiunk közös jövője miatt, érdemes zöldben (is) látnunk a világot. És felismerni benne, ami rajtunk is múlik.