Hírek

Kerekes Éva: felelős döntést hoztuk azzal, hogy nem kockáztattuk magunk, és a mászóserpáink életét

Mint beszámoltunk róla, a rendkívüli időjárás miatt megszakította a 8167 méteres Dhaulagiri-re tartó nepáli expedícióját Kerekes Éva és Herczeg Angelika. Kedden a makói hegymászó portálunknak elmondta, hogyan is teltek az utóbbi napok, és hogy mennyire volt nehéz meghozniuk ezt a döntést.

–  Hogyan zajlott az utóbbi pár nap, amióta elhagytátok az Alaptábort?

– Október ötödikén, miután megérkeztek az Alaptáborba az öszvérek és lebontásra kerültek a sátrak, délelőtt 11 körül magunk mögött hagytuk az Alaptábort. A Francia Hágó 5360 méteres emelkedőjét 3 óra gyaloglás után értük el, amit a közben kialakult hófelhőkkel együtt léptük át, nagyon erős szél kíséretében. Aznap a Hidden Valley-ben töltöttünk sátorban egy éjszakát 5060 méter magasan. Másnap folytattuk a gyaloglást a 2670 méter ”alacsonyan” fekvő Marphába, ahová 8 órányi túra után, fáradtan értünk. Közben átkeltünk a Dhampus Hago-n is, ami 5244 méteren van. Október hetedikén repültünk át Jomsonból Pokharába, egy tizenkét személyes kisrepülővel, ahonnan holnap utazunk tovább Katmanduba, Nepál fővárosába. Ott bevárjuk a csomagjainkat – mert szokás szerint egy öltözet ruhával jöttünk csak el az Alaptáborból. A többi holmik helyi busszal jön utánunk Kathmanduba, amely körülbelül 4-5 napot vesz igénybe.

– Tudtok-e valamit azokról a hegymászókról, akik folytatták az expedíciót?

Az első sikeres csúcsmászó, Juan Pablo utánunk néhány órával érkezett meg Marphába, így tőle tudjuk, hogy kivel mi történt a hegyen. Négy férfi és egy nő állhatott október 3-án a csúcson, közülük kettő mászóserpa volt, akik a klienseit kísérték fel. Nehéz volt a csúcsmászás, gyakorlatilag a csúcsrégióban már nem voltak kihelyezve fix kötelek. Az utolsó 100-200 méteren a csúcs alatt egy 80 fokos emelkedésű árban kellett felmászniuk. Itt sajnos az egyik mászó megcsúszott és majdnem tragédia történt.

Úgy tudom, hogy a nagyváradi Varga Csaba még az Alaptáborban várja az új lehetőséget a csúcsmászásra, mert az október negyedikei kísérlete nem sikerült és visszaereszkedett az Alaptáborba. Mielőtt elindultunk Marphába, váltottam vele néhány szót.

– Mennyire volt nehéz meghozni a döntést, hogy nem kockáztatjátok meg a csúcsmászást?

– Nagyon nehéz volt meghozni a döntést. Sok körülményt mérlegeltünk… A C2-be (6500 méter) érkezésekor már tudtam, hogy aznap a C2 és C3 (7100 méter) közötti szakaszon a kihelyezett fix kötelek egy részét lavina vitte el és túl nagy hó esett. Hóesésben másztunk a C1 (5700 méter) és a C2 közötti napon. Emiatt október elsejére a 7summit Group kötelező csapata ”kölcsönkérte” a mászóserpáinkat, hogy segítenek helyreállítani az elsodort köteléket. Itt már emiatt egy napos csúszásba kerültünk a tervezett mászás során, figyelemmel az időjárás előrejelzésekre. De hiába próbáltunk volna feljutni október elsején, ha nincs megfelelő terep a mozgásra. Így október másodikán reggel kellett volna elindulni feljebb a 7100 méteren lévő alsó C3-ba, majd néhány óra pihenő múlva a csúcs felé, de reggel kiderült, hogy a C3 fölötti kötelezés még sehogyan sem áll, jön egy nagy erősségű szél, havazással. Latolgattuk az esélyeinket mind a mászásra, mind a maradásra. Sajnos egyik sem volt opció – a maradás a felvitt élelmiszer és gázpalack kevés mennyisége miatt, a mászásra pedig a közelgő ”vihar” miatt. Kénytelenek voltunk az ereszkedés mellett dönteni. Ahogyan láttuk a hegyen, a C3-ból is nagyon sokan az ereszkedés mellett döntöttek. Mindössze néhányan, 5-6 nagyon erős mászó – többeknek ez volt a 8-12. 8000 méter feletti expedíciója – mert vállalkozni a folytatásra…

Még a döntés előtti utolsó pillanatban hazatelefonáltam a lányomnak – ez otthoni idő szerint hajnali négy óra körül lehetett –, hogy a biztonság kedvéért nézzen rá még egyszer az időjárás-előrejelzés oldalakra, hogy mire számíthatunk a következő napokban. Mivel megerősítette a 7summit Grouptól kapott híreket, így sírva, de meghoztuk a végleges döntést… Sajnos azóta sem nyílt meg megfelelő időjárás-ablak a mászásra, így úgy gondolom – tekintve a sikeres mászók számát, összetételét és tapasztalatát –, hogy azzal, hogy nem kockáztattuk sem a magunk, sem a  mászóserpáink életét, felelős és megfelelő döntést hoztunk.

 

Borítókép: Kerekes Éva a C2-n, 6500 méteren