Hírek Térség Top

A hosszútávú fejlődést szolgálták a Csanádalberti fejlesztések

Míg korábban focizott, manapság már heti három-négy alkalommal 8-8 kilométert is lefut a környékbeli földutakon Csjernyik Zoltán, Csanádalberti polgármestere, akinek nem akad kihívója a közelgő helyhatósági választáson. A falu öt év alatt 400 millió forintból fejlődött, de még ezt is szeretné a következő ciklusban megfejelni. A képviselőjelöltektől sem kell tartani.

– Mit tart a lassan mögöttünk lévő önkormányzati ciklus legfontosabb Csanádalbertin megvalósult fejlesztéseinek?
– A legjelentősebbnek egyértelműen a 2016-ban megépült és az év október elsején átadott művelődési ház számít. Nagyon fontos volt, a település számára, hogy művelődési ház épüljön, mert ilyen épülete, intézménye, közösségi tere korábban nem volt a falunak. Azaz nem volt olyan hely, ahol normális körülmények között meg tudtunk volna tartani egy rendezvényt. Az avató óta eltelt idő bebizonyította, hogy ez a 158 millió forintos beruházás valóban mekkora jelentőséggel bír a településen. Három év alatt számtalan önkormányzati-, sport- és családi rendezvényt tartottunk itt. Ez évente harminc-negyven alkalmat, azaz majdnem minden hétvégét jelentette. Ráadásul hét közben is voltak ilyenek.
– Azért az intézmények is szépen megújultak…
– Mára valamennyi megújult kívül-belül. Energetikai hatékonyság javító beruházásokat, korszerűsítéseket végeztünk, ami azt jelenti, hogy hőszigetelést, napelem táblákat, biomassza kazánokat is kaptak. És ezek a korábban félig romos, a 2010-es vihar által kegyetlenül megrongált épületek immár szépen is néznek ki. Azaz nagyon jól állunk, már majdnem valamennyi intézményünk, a községháza, az idősek napközi otthona, az orvosi rendelő és a könyvtár is teljesen megújultak… Az infrastrukturális fejlődés mellett az ott dolgozók szemlélete is megváltozott.
– Lázár János, a legutóbbi csanádalberti országgyűlési képviselői fogadóórája után azt mondta, hogy öt esztendő alatt négyszázmillió forint érkezett a faluba a fejlesztésekre.
– Így van, s ebbe a fentieken kívül olyan is beletartozik, mint a Jókai utca leaszfaltozása vagy a piacépítés. A községháza külső-belső felújítása, az idősek napközi otthona megújulása is ebbe tartozik. Nálunk a közmunkaprogram mezőgazdasági jellegű, s ehhez is tudtunk gépeket vásárolni, közte nyert a külterületi utak karbantartásával kapcsolatos pályázatunk is. Traktort és erőgépet is tudtunk vásárolni. Kezdetben 2000 négyzetmétert műveltek a közfoglalkoztatottaink, most már 170 ezret, azaz 17 hektárt. Nagyon fontos és nagy bevétele is származik ebből a településnek.
– A második ciklus végén járunk, miért gondolta, hogy indul a harmadikon is?
– Azért indultam ismét, mert úgy éreztem, hogy az elmúlt öt évben ideérkezett 400 millió forintos támogatással – s megköszönjük az Európai Uniónak, a magyar államnak és elsősorban Lázár János országgyűlési képviselőnek, hogy ezt az összeget a rendelkezésünkre bocsátották –, kapcsolatban nekünk egy dolgunk volt. Az, hogy ezt a hatalmas összeget a lehető legjobban, a lehető legértelmesebben, a lehető legtöbb forrást és területet kihasználva, jó gazda módjára költsük el. Azaz könnyű dolgunk volt, mert el kellett költenünk a pénzt. Nagyon próbáltunk odafigyelni, hogy ne fölösleges dologra menjen el, jó célt, a hosszú távú fejlődést szolgálják. Úgy érzem, ez sikerült. De maradtak még feladatok, s szeretném, ha ezeket még sikerülne hozzátenni ehhez a négyszázmillióhoz. Akkor lenne kerek az egész!
– Kíváncsiak vagyunk, milyen fejlesztésekre gondol? Könnyű helyzetben van, hiszen egyike a makói térség azon polgármester-jelöltjeinek, akinek nem akadt kihívójuk…
– A legfontosabbnak tartom, s ez a vesszőparipám is, a minibölcsőde létrehozása. Ezt hosszú ideje próbáljuk megépíteni.
– Teljesen új épületre gondolnak?
– Nem, egy már meglévő, önkormányzati ingatlanban működne, ami átalakítanánk erre a célra. Ez a minibölcsőde nem csak a csanádalberti gyerekek és szülők érdeke, de a mikrotérség települései gyerekei is itt kapnának helyet, azaz a nagyéri, ambrózfalvi és pitvarosi kicsik is. A legközelebbi bölcsőde ugyanis Csanádpalotán működik. Ebbe a minibölcsődébe 16 kisgyerek járhatna. Amíg Ambrózfalván és Csanádalbertin működött ilyen, akkor azok 5-5 kisgyerekkel maximálisan kihasználtak voltak. Úgy érzem, a négy településről lenne 16 bölcsődésünk. Már csak ezért is, mert az előzetes felmérésünk szerint a bölcsődés korú gyerekek száma a négy településen 90-100 között van. Az is vállaljuk, hogy a három másik településen élő gyerekeket elhozzuk Csanádalbertibe, majd onnan haza is visszük őket. Segítve a szülőket, hogy ha dolgozni akarnak, azt meg tudják tenni. Bízom benne, hogy a már beadott pályázatunk nyerni fog. A Magyar Falu Program keretén belül hat pályázatot is beadtunk, megcélozva az óvoda épület külső homlokzat- és födémszigetelését és némi, a vizesblokkot érintő átalakítását. Ez érintené az iskola épületét is, mert az óvodával egyben van. Ötmillióra pályáztunk az óvodaudvar fejlesztésére. A ravatalozó külső-belső felújítására is pályáztunk, s itt egy, a mozgáskorlátozottaknak is megfelelő vizesblokkot is szeretnénk építeni mert jelenleg csak egy kinti vécé van a temetőben. És természetesen van egy a belterületi utak karbantartásával kapcsolatos pályázatunk is, ahogy a belterületi járdák felújítására is. De egy pályázat érinti a községházát is, mert még azon is van mit csinálni. A korábbi pályázatokban például nem fért bele az elektromos hálózat teljes felújítása. E szeretnénk az épület előtti parkolót is újjáépíteni. Ötszáz fős településhez képest infrastruktúrában és a szolgáltatások terén is jól állunk. A hasonló települések közül alig néhány mondhatja el, hogy működik az iskola, az óvoda, a könyvtár, a teljes szociális és gyermekvédelmi hálózat, falugondnoki szolgálat. De mindez még nem elég. Valamilyen szinten megújult a sportpályánk is, de a fiatalok összefogása érdekében még egy picit fejleszteni szeretnénk azt. A helyi fiatalok több évvel ezelőtt elindultak focizni a Maros Kupán. Pofozógépként az összes meccset elvesztették, összesen egy gólt rúgtak. A következő évben is indulni akartak. Mondtam nekik, hogy akkor legyen heti három edzés, vigyünk a játékba rendszert, egy kis taktikát. A csapatnak mezt vett az önkormányzat, egy hónapot készültünk ugyanazokkal a gyerekekkel. S negyedikek lettünk. Mindenki ránk csodálkozott. Ebben is szeretné előrébb lépni.

Az idei falunapon ünnepelték a község alapításának 175. évfordulóját

– Mi kellhet még?
– A közösségépítés. Egy ekkora településen mint a miénk, háromszor, ha nem tízszer nagyobb ereje van egy közösségnek, mint egy 3-4-5 ezer fős településen. Ha figyelünk egymásra, nem rúgjuk-vágjuk a másikat, hanem segítjük, összejövünk az a jó. Látszódik az összefogás, hiszen a jubileumi falunap előtt 50-70 helybéli tett rendet a településen. Ebben kell a következő években előrébb lépnünk, bízva abban, hogy nem fogy, hanem emelkedik Csanádalberti lélekszáma. Azzal is, hogy látva a tiszta, rendezett, megfelelő infrastruktúrával rendelkező falut, kedve támadhat itt letelepedni.
– Milyen csapattal indul?
– A 2014-es választásokkor ugyanazok indultak, mint 2010-ben. Most annyiban változott a helyzet, hogy rajtuk kívül van egy újabb képviselőjelölt. A jelenlegi testületben Makács László az alpolgármester, Kosztolányi László, Péter György és Zatykó Pál dolgozik együtt velem. Az ötödik, azaz Polgár László, az új jelölt is ugyanúgy befér a csapatba, ha bizalmat kap a választóktól. Az elmúlt években kvázi az ötödik képviselőként dolgozott a faluért. És ugyanazt képviseli, amit mi, szinte mindenben együtt van velünk, mindenben részt vesz, mindenben segíti a munkánkat. Nagyon elégedett lennék, ha ez a testület maradnak tovább, de az sem lesz probléma, ha az egyikük személye változik.
– Jól tudom, hogy régen focizott, de mostanában más sportágat űz?
– Futok, a környékbeli földutakon. Nagyon sokáig tényleg fociztam, majd amikor édesapám beteg lett, abbahagytam. Sokáig csak vele foglalkoztunk és nem volt kedvem semmihez. Pedig öcsémmel és bátyámmal gyerekkorunktól az én harmincegynéhány éves koromig sokat fociztunk, a többi gyerekkel, majd és igazolt focista is lettem. Játszottam Mezőhegyesen, Battonyán, majd a vége felé Pitvaroson is. Így hiányzott a testmozgás, amikor elmaradt ez a sportolás. Majd egyszer akadt egy kis egészségügyi problémám, a súlyom is megnövekedett, ezért el kezdtem futni. Hazamegyek, átöltözök és elmegyek futni. Változó távokat teszek meg: hetente háromszor-négyszer nyolc kilométert.