Kiemelt hírek Makó Térség

Lázár János: Makó a turizmusra építi a jövőt

A térség országgyűlési képviselője portálunkhoz eljuttatott levelében elmeséli, mi győzte meg arról, hogy Makó számára reális célkitűzés a turizmusba való befektetés,  és kitér arra is, ezzel kapcsolatosan mi lesz szerinte a tétje az önkormányzati választásoknak a város és a térség számára.

 

Makó a turizmusra építi a jövőt – avagy október 13-a tétje nem pusztán 5 év, hanem egy egész évtized

Évi 200 ezer vendégéjszaka. Ezt a célt is reálisnak tartotta Guller Zoltán, a Magyar Turisztikai Ügynökség vezérigazgatója, amikor jónéhány évvel ezelőtt Makó országgyűlési képviselőjeként meglátogattam.

A hagymájáról – és tágabban, elsősorban a mezőgazdasági hagyományairól – ismert dél-alföldi város bő egy évtizede ugyanis gondolt egy merészet, és úgy határozott, hogy a jövőjében egyre hangsúlyosabb szerepet szán az idegenforgalomnak és a vendéglátásnak.

Egy országgyűlési képviselő munkája elméletben egyszerű. Ha az általa képviselt település polgárai közös nevezőre jutnak egy, az adott falu, község vagy város számára fontos tervet illetően, akkor neki nincs más dolga, mint hogy e terv megvalósulását minden létező eszközzel segítse. Nem utolsó sorban persze azzal, hogy pénzt igyekszik szerezni a projektre vagy projektekre. (Függetlenül attól, hogy milyen „színű”, pártállású a polgármester: a fenti történet például még az előző makói városvezetés idején kezdődött.)

Lobbizni mentem tehát aznap Guller Zoltánhoz, de be kell vallanom, tele voltam kétségekkel is. Polgármesterként, később pedig kormánytagként ugyanis megtanultam, hogy a jó jövőképeknek két – látszólag ellentétes – tulajdonsága van.

Egyrészt elég nagynak, bátornak kell lenniük ahhoz, hogy egy kicsit megszeppenjen tőlük az ember, másrészt ki kell állniuk a valóság próbáját, reálisnak – ha sok munkával és energiával is – de megvalósíthatónak kell lenniük.

Hogy Makó térségi turisztikai központtá tétele elég ambiciózus terv, afelől nem volt kétségem. Azt azonban, hogy ennek a tervnek mik a reális esélyi, szerettem volna egy turisztikai szakemberrel alaposabban is átbeszélni.

Guller Zoltán meghallgatta a makói terveket, majd azt felelte: ha jól csináljuk a dolgunkat, 2030-ra akár évi 200 ezer turista is látogathatja majd a várost. (Fontos tudni, hogy a beszélgetésünk pillanatában ez a szám mindössze 20 ezer volt, vagyis a terv végrehajtása tízszeres növekedést feltételezett.)

A munka, mint mondtam, még az előző önkormányzati ciklusban elkezdődött, de legfontosabb mérföldköveihez csak 2014-et, az új városvezetés érkezését követően érkezett. Miután ugyanis Farkas Éva Erzsébet polgármester-asszony egyesíteni tudta a megosztott makói közösséget, békét teremtett a városházán és a tágabban vett közéletben is, a város jóval hatékonyabban tudott előre haladni minden megkezdett vagy előkészített projektjével.

2010-ben Orbán Viktor a választók történelmi fölhatalmazásával újra kormányt alakíthatott. A kétharmados többség csakugyan történelmi lehetőséget kínált Magyarországnak, a miniszterelnök ugyanakkor az evvel járó történelmi felelősségre is figyelmeztetett: úgy kell tennünk a dolgunkat, hogy 2030-ra Magyarország Európa egyik legjobb helye legyen, ebben pedig minden településnek megvan a maga szerepre, föladata. Minden magyar falunak, községnek, kis- és nagyvárosnak meg kell fogalmaznia önmaga számára, hogy milyen település akar lenni 2030-ra, és azt hogyan, milyen fejlesztésekkel akarja elérni.

Ma, 2019-ben már ki lehet jelenteni, hogy erre sajnos nem minden település vezetése bizonyult képesnek… Épp ezért van országszerte nagy tétje az október 13-i önkormányzati választásoknak: most még van idő változtatni, ha szükséges.

Makó azonban azon települések közé tartozik, ahol a jövő újratervezése sikerült.

A „hagymaváros” a turisztikai szolgáltatások és attrakciók új és újabb rétegével gazdagodott az elmúlt években, ami a számokban is látszik: a kiindulópontnak tekinthető évi 20 ezer vendégéjszakából ugyanis a tavalyi évre – hiszen az idei statisztika értelemszerűen még nem készült el – már több mint 54 ezer éjszakát regisztráltak a szakemberek. Ezt a növekedést pedig egyszerre inspirálja és követi a helyi szolgáltatások fejlődése. A Hagymatikum nyitásakor, 2012-ben például mindösszesen 15 szálláshely volt a városban, ez a szám ma 77, ami több mint ötszörös emelkedést jelent. Ezzel egyenesen arányban növelte a város a turizmusból származó bevételeit is. Hogy csak a legközvetlenebbet, az idegenforgalmi adó (ifa) alakulását említsem: a 2018-as évre tervezett 9 milliós ifa-bevétel végül több mint 13,5 milliós „várostörténeti” csúcson zárt; miközben a városba látogató turisták a fogyasztásuk és főként a „munkahelyteremtő erejük” révén ennél nyilvánvalóan nagyságrendekkel jelentősebb mértékben járultak hozzá Makó gyarapodásához.

Az új városvezetés gondolkodásának közepében ma már az a távlati terv áll, hogy Makó következő emberöltőit a turizmusra fogja alapozni.

Nemcsak arról van szó, hogy az ifa-bevételt vissza akarják forgatni a helyi idegenforgalmi ökoszisztémába, a Farkas Éva Erzsébet polgármester-asszony vezette képviselőtestület ugyanis olyan önkormányzati rendeletet tervez/alkotott meg, amelynek köszönhetően az ifa összegéből képezett alap segítségével – pályázat útján – értékes fejlesztési-bővítési forráshoz juthatnak majd a helyi idegenforgalmi vállalkozások; így a következő időszak kedvezményezettjei között lehetnek a kis panziókat, családias kereskedelmi szálláshelyeket és apartmanházakat üzemeltető vagy üzemeltetni vágyó helyi vállalkozók.

Minden egyéb fejlesztést is igyekszünk összhangba hozni a város idegenforgalmi érdekeivel. Hogy csak egyet említsek: az M43-as autópálya román határig történő megépítése nem pusztán infrastruktúrafejlesztési kérdés a város számára, hanem piacbővítő beruházás is. Azt a célt szolgálja, hogy Makó évről-évre fejlődő turisztikai attrakcióit elérhetővé tegyék a Partiumból, illetve az Erdélyből érkező látogatók számára is.

A regionális szempont rendkívül fontos, amint azt Guller Zoltán is hangsúlyozta a héten tett vásárhelyi látogatása alkalmával. Az alföldi turizmus fejlesztése természetesen nem képzelhető el holmi szigetszerű modellben, egymástól elzárt, egymással nem koordináló desztinációk versenyében. Makó sikeréhez léteznie kell egy városhatáron túli, egy térségi idegenforgalmi ökoszisztémának is, hiszen a régió hagyományos és újabb turisztikai „végvárai”, desztinációi ugyanis együtt többre mennek, együtt sikeresebbek lehetnek, mint egymás ellenében.

A Magyar Turisztikai Ügynökség bölcsen és meglehetősen hatékonyan igyekszik megalkotni és fejleszteni egy új alföldi turisztikai egységet, méghozzá Gyula, Mezőhegyes, Szeged és – természetesen – Makó attrakcióira építve. (A vezérigazgató meglátása és ígérete szerint ennek a kiemelt turisztikai térségnek része lehet majd a Grezsa István polgármesterjelölt úr által megálmodott Mártély Szabadpart elnevezésű holtágfejlesztési projekt is. Ezzel pedig a fellendülő alföldi turizmus nyertesévé válhatnak a vásárhelyi és mártélyi vállalkozások, polgárok is.) Az Ügynökség egyszerre próbál hat dolgot fejleszteni a térségben: szállást, vendéglátást, attrakciót, infrastruktúrát, marketinget és programokat – ebből áll össze a már említett új ökoszisztéma, a kölcsönösen előnyös kapcsolatban együtt élő és együtt dolgozó térségi vállalkozások rendszere.

A dél-alföldi régió felértékelődésében egyébként ismét összeér a helyi és a nemzeti, sőt a közép-európai érdek. A Dél-Alföld – a történelmi értelemben vett Alföld, tehát Csongrád-Csanád és Békés, illetve a Partium, Bácska és a Temesköz széles déli karéja ugyanis bátran nevezhető az erőtartalékok régiójának.

Ezen a vidéken összpontosul a térségen belül a legnagyobb munkaerő- és versenyképességi-növekedési potenciál. A mondat – bizonyos megszorításokkal – igaz egész Európára, és megszorítások nélkül igaz hazánkra.

Itt van ugyanis Magyarországon belül a legnagyobb munkaerő- és versenyképességi-növekedési potenciál. (Mindez különösen igaz Békés-megyére, ahol – a javuló tendenciák dacára – a munkanélküliségi ráta továbbra is meghaladja az országos értéket, a keresetek ugyanakkor több mint negyedével alacsonyabbak az országos átlagnál.)

A régió fölemelésének és fölemelkedésének egyik leghatékonyabb módja az idegenforgalom fejlesztése lehet. Nem véletlenül fordít óriási forrásokat a térség fölzárkóztatására Magyarország kormánya: Békéscsabát Kecskeméttel hamarosan négysávos autóút, Szabadkát Szegeddel pedig gyorsvasúti forgalom fogja összekötni, aminek köszönhetőn a délvidéki munkaerő (és természetesen a turisták) akár már 2022-ben 35-40 perc alatt a régiónk központjában lehetnek.

Mindez pedig azt jelenti, hogy a makói idegenforgalmi ökoszisztémának, illetve annak a tágabb, dél-alföldi-alföldi idegenforgalmi térségnek, amelybe Makó is integrálódik a maga egyre rétegződő, gazdagodó turisztikai kínálatával, nem kell majd sem vendéghiánytól, sem pedig – különösen –munkaerőgondoktól tartania, hiszen, tudjuk jól, a hazai idegenforgalomnak sok helyütt épp ez az Achilles-sarka.

„Kitörési pontunk a turizmus” – Makó tehát nem pusztán ezt a határozott választ adta arra a kérdésre, hogy milyen város akar lenni 2030-ra, hanem hétmérföldes lépésekkel halad is e terv megvalósítása felé. A városban így az október 13-i választás tétje nem pusztán a következő 5 esztendő, hanem az azt követő bő évtized lesz.

És ez a tétje az országban mindenütt.

 

Lázár János

Országgyűlési képviselő