Blog

Visszazökkenőben

Elköszönünk a napsütéstől és a nyaralás is már csak szép emlék. Új kihívások várnak ránk.

Lehet, hogy a bőrünk barnasága vagy a monitorunk háttérképe emlékeztet még a nyári pihenésre és a gondtalan napokra, de érezzük azt is, lassan ezeknek is búcsút kell intenünk. Ha jól sikerült a szünidő, akkor talán nincs bennünk elégedetlenség vagy depresszióra való késztetés, amit a tanév, a hűvösödő időjárás vagy a most következő munkásabb időszakok jelentenek. (Persze, lehet, hogy van, akinek minden évszak egyformán dolgos és nincs különbség – szomorú, de azért szerencsére nem ez az általános). Mert abban talán megegyezhetünk, hogy jó időben valahogy minden könnyebb, a feladatok is, van motiváció korán kelni vagy épp sokáig tevékenykedni a langyos estéken. Joggal érezzük, hogy az ősz ugyan a szépségével, a terméseivel sok mindenért kárpótol, de sok mindent azért el is vesz tőlünk. Más tempót, ütemezést, gondolkodást és látásmódot kíván tőlünk. Leginkább azt, hogy a bosszankodást és a sajnálkozást elengedve, ebben is meglássuk az örömet és a jót. És hogy kezdjük el másként belassulni, lehetőleg morci nélkül, amit az elmúlás okozhat.

Magamon azt vettem észre, hogy hagynom kell időt arra, hogy feldolgozzam a nyarat, úgy, mint bármilyen más történést. Elengedjem azt, ami nagyon szuper volt benne és ne sóvárogjak utána. Megbocsássam magamnak azt, ami végül nem úgy sikerült, ahogy kigondoltam (pl. nem tudtam elengedni a digitális világot vagy hagytam, hogy mindig utolérjen, nem frissítettem a nyelvtudásom és igen, most sem fogytam annyit, mint szerettem volna stb.) Ne haragudjak a nyárra, mert villámgyorsan eltelt (nem tudom, ki hogy van vele, de mintha ez fokozódna évről-évre) és nem tartogatott talán annyi pihenést és élményt, mint máskor. És a legnagyobb gondról se vegyek tudomást, hogy még irtó messze vagyunk újra tőle.

Szóval, jó lenne a fokozatosság, de a tapasztalat most is a mélyvíz kategória; a kicsit nyugisabb hetek után rögtön a pörgésben találjuk magunkat. Aztán jön a betegség (pedagógusoknál pl. a berekedés) vagy jobb esetben a lehangoltság addig, amíg fel nem vesszük újra a tempót és a dolgaink fonalát. Nyilván, sokszor átéltük már ezt, de mintha mégsem akarnánk úgy igazán tanulni és újra meglep bennünket a váltás. Aztán persze újra átlendülünk, de sőt lehet, sokkal nagyobb fordulatszámra is kapcsolunk, mint reméltük, de a szeptembert ilyen szempontból is túl kell élni.

Jó, ha még ki tudjuk használni, amit a szép nyárutó tartogat és bespájzolunk belőle még a rosszabb napokra is. Ha néha megnézzük a nyári albumokat és felidézzük a jó pillanatokat, sokat segíthet.

És lassan kezdhetünk tervezgetni, ábrándozni megint.