Hírek Makó

Újra eredeti színében pompázik a „vörös köröszt”

Az 1855-ben állított Vörös-kereszt restaurálását követően a mai napon újra felszentelték az Ószegedi út mellett álló keresztet.

– Minden ember más-más utat kell hogy bejárjon élete során, de vannak olyan pillanatok, amikor egymás útját keresztezzük, hosszabb, rövidebb ideig, hogy egymást segítve egymástól valamit tanulva, vagy együtt valamit létrehozva kiteljesítsük a találkozást, hogy később megerősödve, tapasztalatokkal, örömökkel felvértezve tovább járjuk ismét a saját, előre megírt sorsunkat, útjainkat. Egy ilyen nagy út és nagy kaland, találkozás eredményét ünnepeljük a mai napon, nem volt rövid ez az út, és mindnyájuknak más-más küldetése volt, más-más történet és inspiráció, de a „vörös köröszt” összehozott bennünket, egymásra találtunk ezen nemes feladat megoldásában, létrehozásával együtt gondolkodtunk, egymást segítettük, biztattuk. Sok izgalom, türelem, kitartás, boldog örömteli pillanatok előzték meg a mai napot, de a végeredményre mindannyian nagyon büszkék vagyunk, és remélem, ebben az érzésben mások is osztoznak velünk! – emelte ki köszöntőjében Szikszai Zsuzsanna. A múzeum igazgatója köszönetet mondott Tamásy Aladárnak és feleségének, Szigeti Mártonnak és mindazoknak, akik közreműködtek, hogy ez a különlegesen szép szakrális építmény megújulhasson.

Hangsúlyozta, közös cél, hogy ebben a pompájában vigyázza a város határát a „vörös köröszt”, beteljesítse az akaratot, melyet az egykori építtető megálmodott; megnyugvást és vigaszt adjon az itt elhaladóknak, továbbá munkájukhoz hitet. Szikszai Zsuzsanna ezt követően szólt a kereszt jelentéséről és szimbólumáról, továbbá személyes kötődését is megosztotta a keresztek kapcsán.

– Kívánom mindannyiunknak, hogy a kereszt mutassa meg utunkat, adjon szabadságot döntéseinkben, és lássuk meg magunkat, életünket benne. A Vörös-kereszt az itt élő közösség iránti személyes áldozatvállalásra hívja fel a figyelmet, bízzunk benne, hogy ez a kereszt a jövőt illetően békésebb világot fog felügyelni útjaink felett, mint ezt tette az utóbbi 164 év alatt, kérem, vigyázzunk rá! – hívta fel a figyelmet.

navigate_before
navigate_next

Tamásy Aladár megemlékező beszédében kiemelte: a kereszt 164 éve állt anélkül, hogy lett volna javítva, restaurálva, hiszen bár 1947-ben javítgatták az alapját, a felújításkor való elbontás alkalmával látták, hogy ezzel még inkább rongálták. Mint fogalmazott, az évtizedek alatt az idő vasfoga bele-beleharapott, és így szükségessé vált a felújítás, továbbá elárulta, miért is hívják a keresztet „vörös körösztnek”.

– Amikor állították, és most már ma is ebben a színben pompázik, vörös alapszínű kőből faragták ki. Nem hivatalos kutatások szerint szászsebesi vörös homokkőből, amit valószínűleg a Maroson hoztak le, és itt faragták ki, hét összetevőt, ugyanabból a kőből. De hogyan is kerültem én ehhez a kereszthez? Valamikor az 1950-es évek elején édesapám vitt ezen az úton a kerékpárján, ültem a kisülésben, az Ószegedi úti szőlőbe mentünk. Amikor ideértünk a kereszthez, keresztet vetett, és azt mondta: „Fiam, tudd, hogy ez a mi körösztünk”. Ez megtörtént még néhányszor hasonló módon, majd miután elvették a szőlőt, nem jártunk többé erre – mondta el Tamásy Aladár, akinek ez a mondás még évekig a fejében volt, majd ezt követően a családkutatással tudott meg többet a keresztről és családjáról, akik az 1700-as évek végén telepedtek le Makón. Tamásy Aladár szerette volna a keresztet felújítani, de annak költségei nagyon magasak lettek volna, végül egy pályázatnak köszönhetően valósulhatott meg az időszerű restauráció. A kereszt tulajdonosa köszönetet mondott mindenkinek, aki közreműködött annak felújításában, kiemelve Szigeti Márton kőszobrász munkáját, aki a restaurálást végezte.

Ezt követően Tamásy Aladár és Farkas Éva Erzsébet polgármester átadta a keresztet, amelyet Pálfai Zoltán plébános szentelt újra.