Hírek Makó

Negyedik ciklusára készül nagy erőkkel Kovács Sándor

Az önkormányzati képviselőt naponta többször is keresik kéréseikkel a választókerületében élők, interjúnk közben is többször csörgött a telefonja. Arról is beszéltünk vele, miért jó a városnak, hogy most nem hitelből kell finanszírozni a beruházásokat, mint korábban.

 

– Újabb önkormányzati választás előtt állunk, önnek már „nem ez lesz az első rodeója”, ahogy mondani szokás. Mióta képviselő?

– Politikai munkában 2002 óta veszek részt, de 2006-ig csak segítője voltam az akkori képviselőnek, így a következő lehet a negyedik ciklusom.

– Akkor elég nagy rálátása van a város működésére és vezetésére. Mik a legnagyobb különbségek a 2014 előtti, és utáni Makón?

– 2006 és 2014 között is voltak fejlesztési szándékok, a turizmus fejlesztésének irányába elmozdulás egy jó gondolat volt. Akkor azonban az anyagi források sokkal szűkösebbek voltak, ezért komoly hitelfelvétel árán tudott megvalósulni a fürdő építése. Nekünk, akkori ellenzéki képviselőknek komoly fejtörést okozott a majdani törlesztése, több százmillió forintos terhet jelentett Makó költségvetésének, 25 éven keresztül, mire a hitelt visszafizettük volna. Ez a további fejlesztéseket korlátozta volna. Most az ország kiváló gazdasági eredménynek, a kormány gazdaságpolitikájának, és a térség országgyűlési képviselőjének köszönhetően több forrás jut a beruházásokra. Így tudunk sportcsarnokot építeni, az Almási iskolát felújítani, továbbfejleszteni a fürdőt, szállodát építeni, és még sorolhatnám. A város és a térség érdeke is, hogy ezeket a lehetőségeket minél tovább ki tudjuk használni.

– Térjünk vissza még egy kicsit a hitelből való fejlesztésekhez. Azzal, hogy már nem kell törleszteni, illetve, hogy az állami beruházásoknál is rendszerint minimális az önerő, mit nyert Makó?

– Így lehetnek szabad forrásaink saját beruházásokra. Mondok néhány példát, nem tudnánk ennyi rendelőt felújítani, építeni meg pláne nem, mint most a Kálvin utcán. Hány évtizedet kellett várni rá? Az önkormányzat most – igaz két évre lebontva a költségvetésben -, de saját forrásból meg tudja oldani. Ennyi járdaprogramot sem tudnánk megvalósítani. Évi 160 millió forintot tudunk áldozni rá, amit növelni szeretnénk. Ezekre esélyünk sem lenne, ha a nagy beruházásokba több önerőt kellene beletenni, vagy hitelt fizetni vissza.

– Ön szerint mit várnak el a lakosok egy körzet képviselőjétől?

– Ezt annak idején ellenzéki képviselőként, és most is úgy fogalmaztam meg, hogy a mindennapi problémák megoldása. A nagy beruházások fontosak, de talán annyira nem érintik személyesen is az embereket. Az életüket közvetlenül érintő, a környezetüket javító kisebb felújítások, hibaelhárítások viszont annál inkább. Ilyen például a csapadékvíz elvezetés, amelyben a város minden pontján van gond. Az egyik javaslatom nekem is a jövőt illetően egy átfogó városi rendszer tervezése és megvalósítása. Ez több éves, és szerintem több milliárdos beruházás is, ami állami segítség nélkül nem oldható meg. De ugyanilyen fontos az utak, járdák, és a másik vesszőparipám a közvilágítás rekonstrukciója. Én rosszul látok gyermekkorom óta, zavar, ha sötét van, látom, hogy nagyon sok utcában rossz a világítás. Ennek megoldásához megint csak egy komoly kormányzati támogatásra van szükség. Szintén az egész várost érinti – és már vagy 10 éve küzd vele a városvezetés – a posták rossz állapota. A Magyar Posta viszont ugye állami cég, egyeztetni kell velük, hogy kerüljön sor a makói posták felújítására.

 

 

Az interjút menet közben több telefonhívás is félbeszakította, egyik alkalommal éppen egy körzetben élő lakos mondott köszönetet Kovács Sándornak egy probléma megoldásáért.

– Látom rendszeresen keresik is a körzetben élők, ha gondjuk van…

– Igen, tudják, hogy mindig elérhető vagyok. Attól a lakostól, akivel most beszéltem, olyan panasz érkezett, hogy a Sírkert utcai játszótérnél az úttest szélén levő lefolyócsatorna nm is nagyon nyeli el a vizet, de ami még rosszabb, hogy ahány autó rámegy, minden alkalommal csattan egy hatalmasat. Valamit kezdeni kellett vele, megnézettem, kitakarították, és lecserélték az aknatetőt, meg is néztem személyesen. Most meg is köszönték a gyors intézkedést, bár azt még szóvá tették, hogy néhány hónappal ezelőtt a sebességkorlátozó táblát valakik ellopták. Most ennek a visszaállítását is próbálom intézni.

– A kampányban, ahogy látjuk, semmilyen munkából nem húzza ki magát, legyen az plakátolás, vagy éppen aláírásgyűjtés. Szereti csinálni ezt?

– Az a helyzet, hogy már gyermekkoromban is az édesapám belevont minden munkába. Kipróbáltam a forró téglarakást is lovas kocsira a Téglagyárban, porszenet is pakoltam, nem ki se látszottunk belőle, de a disznóvágásokat is megtanultam. Ezért sem esik ki semmilyen munka a kezemből, én az árkot is kitakarítom, lenyírom a füvet még a közterületen is, hátha más is követi a példát. A plakátolástól sem ijedek meg még éjszaka sem, pedig már nem most voltam 25 éves. Nagyon szívesen beszélgetek a választópolgáraimmal, örülök, ha segíthetek valakinek.

– A család hogy bírja a kampányidőszakot?

– Tulajdonképpen szerencsés helyzetben vagyok, mert a feleségem teljes mértékben mellettem áll, sőt, az egyik legfőbb segítőm. A tapasztalatait is rendszeresen megbeszéljük.