Makó Színes

A Szomszédok 13 évéről is mesélt Nemcsák Károly a Polgármesteri esten

Az elismert színész, a József Attila Színház igazgatója volt a Polgármesteri est vendége, ahol Farkas Éva Erzsébet a színfalak mögötti világról és természetesen a Szomszédokról is beszélgetett Nemcsák Károllyal.

Nagy érdeklődés övezte a Korona emeleti dísztermében rendezett beszélgetést: a Szomszédokban Vágási Feriként is megismert Nemcsák Károllyal való beszélgetésen minden széknek akadt gazdája, sőt a plusz székek is előkerültek.

Az est kezdetén a polgármester köszöntötte a megjelenteket, illetve kiemelte Nemcsák Károly munkásságának fontos állomásait, akivel – mint elárulta – számos közös pontot is találtak a beszélgetés előtt, mint például a sebesség és a vezetés szeretetét, de arról is szót váltottak, hogy a Facebook kicsit más világ, mint azt ők szeretnék, de mindamellett szükséges is.

Farkas Éva Erzsébet a titulusok közül többek között kiemelte Vágási Feri karakterét, azaz a “mi Ferinket” is, vagy ahogy néhányan hívták, a Gazdagréti Batmant. A polgármester elsőként erről kérdezte beszélgetőpartnerét, hogy miként tekint vissza arra a 13 évre?

– Fantasztikus 13 évet éltünk meg, azzal a csapattal, akik az alkotói, készítői, szereplői voltak, és azért nem szeretem visszanézni, mert olyan sok kedves barátom nincs már közöttünk, és ilyenkor mindig úgy fáj a szívem, hogy nem hallgathatom Máriás József bölcseletét, vagy nem lehetek Zenthe Ferenc közelébe, vagy Jucika közelébe, de megmaradt nekünk Pásztor Erzsi, akivel hála Istennek napi kapcsolatban vagyunk. Gyönyörű időszak volt az életünkben, és ami még nagyon szép volt, hogy az én szívem igazából a színház felé nagyobb odaadással van, én a színházat nagyon-nagyon szeretem, a film és a filmezés, a televízió az más fajta dolgot kíván tőlünk, és nagyon örülök, hogy ezalatt a 13 év alatt amíg forgott a Szomszédok, a színházi munkánkat abszolút segítették az alkotók, tehát úgy írták a jeleneteket, hogyha bemutatónk volt, akkor tehermentesítettek bennünket, olyannyira, hogy képzeljék el, hogy Kulka János Kaposvárról járt forgatni, három vagy négy évadon keresztül, jó csapat voltunk és jó csapat vagyunk a mai napig is, sajnos többen nincsenek már közöttünk – vallott őszintén Nemcsák Károly, aki továbbá elárulta, tavaly volt az első olyan év, amikor nem találkoztak, hiszen karácsonykor mindig tartottak egy összejövetelt, amikor mindenki megpróbálta úgy időzíteni az életét, hogy ott legyen.

– Mivel most már úgy tűnik, hogy napi sorozat volt, de kéthetente forgattuk a sorozatot, igazából napi szinten voltunk jelen mindenkinek az életében, és nagyon sok család életébe be is költöztünk, majdhogynem fiúkként szerettek bennünket, pláne én, hogy a szerepemből kifolyólag állami gondozott fiatalember voltam, sokan ezért is szerettek. De érdekes volt a mi egész világunk, mert olyannyira sikerült elhitetni velünk, hogy mi ezekben a szerepekben éljük az életünket, hogy több alkalommal kerültünk olyan helyzetbe, amikor nem akarták elhinni, hogy mi ott vagyunk. Emlékszem, volt egy péntek este, amikor azzal fejeződött be a sorozat, hogy engem leütöttek és vérbe fagyva fekszem a járdán, másnap vidéken volt egy fellépésünk Ivancsics Icával, és utólag megtudtuk, pánik volt a községben, hogy most lesz-e előadás vagy sem, mivel én kórházban vagyok, aztán amikor megérkeztünk akkor meg rovó pillantások illették Ilikét, hogy milyen hálátlan feleség, hogy mégis a kórházból elcipelt fellépni. Ez azt jelenti, hogy valahogy mélyen sikerült benne lenni a közéletben, én azt gondolom, hogy nem szűntünk meg mint Szomszédok, 13 évig forgattunk, most pedig ismételnek minket folyamatosan, tehát maradtunk továbbra is az önök szomszédjai – emelte ki Nemcsák Károly.

A színész, színházigazgató a beszélgetés során makói kötődését is felelevenítette, de gyermekkoráról is mesélt a makói közönségnek, de a szakmáról és a színfalak mögötti világról is szó esett a beszélgetés során.