Makó Színes

A Quimby első makói koncertjével záródott a Hagymafesztivál

Tartalmas és színes programokkal, koncertekkel és bemutatókkal készült 2019-ben is a Hagymafesztivál, amelyet idén a Quimby koncertje koronázott meg vasárnap este. A fellépés előtt a zenekar két tagjával, Kiss Tiborral és Balanyi Szilárddal is beszélgettünk.

A fesztivál zárónapja sem szűkölködött programokból, hiszen délelőtt a mozgásé volt a főszerep, délután pedig többek között bábszínház és táncbemutatók is várták az érdeklődőket, de színpadra lépett Kocsis Dénes is, akárcsak a makói The Garde, 18 órától pedig a Soulwave gondoskodott a hangulatról.

navigate_before
navigate_next

20 órától a hazai zenei élet egyik meghatározó szereplője, a Quimby állt színpadra. Az 1991 óta működő együttes tegnap este lépett fel először Makón. Mint Kiss Tibor a fellépés előtt a repertoár kapcsán elárulta, a zenekar korából adódóan ők már megalkották a világukat, így idézőjelesen “állandóan best of-ot” játszanak, hiszen a koncertjeiken megtalálhatóak régi számok is, akárcsak a legújabbak, életútjukat átívelő műsorral készülnek  közönségnek, amelyet folyamatosan változtatnak. És bár közel 30 éve működik a zenekar, Makón még csak most debütált a Quimby: mint a frontember elmondta, több embert megkérdezett, sőt, telefonos segítséget is igénybe vett, hogy játszottak-e már korábban a városban – hiszen közel 30 év hosszú idő. A harmadik “X” betöltése kapcsán pedig felmerült a kérdés, hogy tudnak mindig megújulni, minél többekhez szólni a zenéjükkel?

– Hogy hogy lehet minél többekhez szólni?  Azt nem tudjuk, mi csak szólunk, jön, ami jön, és hogy ennyi éven keresztül? Igazából  egymás elfogadása, az egymás iránti nyitottság, hogy próbálunk egymással is kommunikálni, és abból valami olyasmi jön, amire úgy néz ki, kíváncsiak az emberek, de ezt előre nem lehet meghatározni vagy eldönteni, hogy ez kiket fog érdekelni – vallott róla Balanyi Szilárd.

Kiss Tibor pedig hozzátette: mint minden közösségben, itt is nagyon fontos, hogy úgy tudják megtartani ezt a zenekart, ahová amúgy is jó jönni, ezen nagyon sokat dolgoznak, foglalkoznak a közösséggel, amiben élnek, aminek van egy dinamikája, amire figyelni kell és igyekeznek terelgetni.

– Ez az eredője, mert az hogy kimegyünk a színpadra és koncertezünk, a zenekart nem tudja összetartani az idézőjeles “profizmus”, vagy se a pénz, semmi. Ez csak akkor tud egybemaradni, hogyha egy hullámhosszon vagyunk, én más zenekaroknál is ezt látom egyébként – hangsúlyozta a frontember.

navigate_before
navigate_next

– Az a helyzet, hogyha eltelik egy kicsit hosszabb idő, hogy nem vagyunk együtt, vagy éppen nincs koncert vagy próbák sem, akkor elkezd nagyon hiányozni. És ugyanez megvan, amikor nagyon sokat vagyunk együtt, akkor meg már képesek vagyunk néha egymás agyára menni, de mégis hiányzik. Nagyon jó érzés együtt alkotni valamit, nagyon régóta tesszük mindezt, és valami csoda folytán ez a társaság ragaszkodik egymáshoz, a pillanatnyi nehézségek ellenére is, amik előfordulnak persze egy családban is. Ezen dolgozni kell, ezt össze kell tartani, nagyon jó műhely, nagyon jó munkahely, hívjuk munkahelynek, de igazából nem érzem annak. Nem tudom pontosan mi az, de valami mindig ott van, ami visszahúz, ami miatt muszáj csinálnunk, és ami miatt jó csinálni – mondta el Balanyi Szilárd.

Ez a ragaszkodás és összetartás pedig a színpadon is látszott, hiszen hatalmas energiákat szabadított fel a Quimby, amellyel megkoronázta a háromnapos Hagymafesztivált.