Színes Térség

Hagyományokkal teli búcsú Bogárzóban

A bogárzói templom idén 112 esztendős. Búcsúján, szeptember első vasárnapján, több százan gyűltek össze, hogy a múlt előtt tisztelegjenek, és együtt ünnepeljenek. A Szent Őrzőangyalok napi eseményen fotókiállítással, szentmisével, beszélgetéssel és hagyományőrző műsorral emlékeztek a pusztai emberekre és életre.

A bogárzói tanyavilág Makótól északkeletre található, amely az 1850-es évektől kezdett benépesülni. Az egyre gyarapodó közösségnek iskolája és olvasóköre is volt, később a helyi lakosok, az egyház és a város az összefogásnak köszönhetően templomot is építtettek.1907. szeptember 1-jén szentelték fel Páduai Szent Antal tiszteletére, de búcsúját a kezdetek óta a Szent Őrzőangyalok ünnepén tartják. – A mai alkalom lehetőség a mindennapok rohanásából való kiszakadásra, a békés együttlétre és a találkozásra. Sokan érkeznek az ország más részeiből is, jönnek vissza arra a helyre, ahol életük legmeghatározóbb éveit töltötték. Mert nem akarják felejteni szülőföldjüket, visszatérnek emlékezni és imádkozni – mondta köszöntőjében Makó polgármestere. Farkas Éva Erzsébet a bogárzói közösséggel kapcsolatban utalt az összetartozás megtartó erejére, a munka tiszteletére és az egykor itt élők hitére is.

navigate_before
navigate_next

Előttük is tisztelgett „Bogárzói látkép” című fotókiállításával Mágori Dániel. – Szerettem volna a tájegységre jellemző fotókat létrehozni. A nyárközepi időszakban készült légi felvételek igazak, dokumentarista szemléletűek, bár mégis hamisak, mert fekete-fehér színezetet kaptak – tájékoztatott a makói fotográfus, aki augusztus elején örökítette meg a templomot, a szalmabálákat és a magukban álló fákat. Tárlatát Oláh Nóra ajánlotta a látogatók figyelmébe. – Az erre járókat foglyul ejti és megállásra készteti valami láthatatlan békesség, ami különös egyvelege a csendes tiszteletadásnak, az alig érezhető finom szomorúságnak, a napi kényszerűség szorításából való elmenekülés ösztönös vágyának és a nyugalom beteljesedésének – vallott az ihlető közegről a művésztanár.

navigate_before
navigate_next

 

Az ünnepi szentmisét Dr. Török József atya mutatta be, akinek személyes élményei is vannak a bogárzói búcsúkról. – Az ide kötő hajszálgyökereket meg kell őrizni, mert ezeken keresztül éltető forrásvizet kapunk. Ragaszkodjunk a szülőföldhöz és felmenőink emlékéhez. Kérjük mindenkor őrzőangyalunk segítségét, támogatását életünkhöz – hangsúlyozta szentbeszédében.

A nap délutáni programjaiban fellépett a Makói Magán Zeneiskola Fúvószenekara, a Nefelejcs Népdalkör, a Királyhegyesi Csurgó Hagyományőrző Néptánccsoport. Szikszai Zsuzsanna pedig a „A pusztai emberek élete” címmel vezetett beszélgetést. – A juhász és pásztor mesterségekről lesz szó elsősorban. Ezek az emberek olyan ismeretek birtokában vannak, amely a környezet ismeretéhez és védelemhez nélkülözhetetlenek. A természettel élnek, tudásuk fontos a mai kor embere és a felnövekvő nemzedékek számára is – tudtuk meg a Makói József Attila Városi Könyvtár és Múzeum vezetőjétől. A régi búcsúk hangulatát idézte még a napon a sokszínű kirakodóvásár, a lovas kocsizás és a kézműves játszóház. Találkozó lesz jövőre is Bogárzóban.

navigate_before
navigate_next