Makó Színes

A hét embere: Papp Dániel

Papp Dániel beleszületett a cukrászatba: nagyszülei és édesapja után ő is követte ezt a pályafutást és immáron 8 éve dolgozik a szakmában. Ezen a héten őt köszöntjük a hét embereként!

– Hogyan csöppentél bele a cukrászat világába?

– Lassan 8 éve dolgozok ebben a szakmában, 19 évesen kezdtem el dolgozni benne. Eleinte nem mélyedtem bele ennyire a dolgokba, így az alapoktól kezdtem beletanulni az egészbe. A cukrászat nálunk egy családi hagyomány, már a nagyszüleim is cukrászok voltak, majd édesapám után én is folytattam ezt az utat. Jelenleg húgom is tanul, ő a mentes édességekért felel.

– Mi tetszik a cukrászatban a legjobban?

– Talán a kreativitás és az újdonságok elkészítése. Rengeteg olyan süteményünk és fagylaltunk van, ami saját, vagyis mi álmodtuk meg az ízeket és a hozzávalókat mi készítjük el – ez a része nagyon tetszik. Ezért is szeretem jobban a fagylaltokat, de ugyanúgy készítek süteményeket is. A nyári szezonban a Papp Fagyizóban vagyok, ha lement a fagyiszezont, átmegyek a cukrászdába.

– Említetted, hogy a cukrászmesterség családi hagyomány. Esetleg gondolkoztál más szakmában? El tudnád magad máshol képzelni?

– Nem igazán. Azt szokták mondani, hogy ebbe bele kell születni, hogy az embert megfogja és érdekelje az egész. Engem is egy kicsit érdekelt, de eleinte annyira nem, aztán megláttam benne az érdekességet. Azóta megtaláltam a számításaimat, szeretem is csinálni. Nyilván vannak fárasztóbb napok és olyanok is, amikor azt mondom, hogy nehéz felkelni, de ettől függetlenül ugyanúgy szeretem. A Fagyizóban 10 órakor nyitunk, és ahhoz, hogy nyitásra minden a pultban legyen, 4 órakor már kezdeni kell a munkát. Elképzelni magam máshol? Nem is tudom. Én nem vagyok az a fajta, aki el tudna lenni 8 óra hosszát az íróasztal mellett vagy egy kötött munkarendben. Más kérdés, hogy minden nap itt vagyok, de magam osztom be az időmet.

– Biztos sokan megkérdezték már tőled, hogy mi az árnyoldala a cukrászatnak, mi a legnehezebb benne?

– Gyakorlatilag nincs szabadnap, hétvége, ünnepnap. A fagyi szezonban nem tudunk elmenni nyaralni, mivel mi egy családi vállalkozás vagyunk és nem is dolgozunk olyan nagy létszámmal, ezért mi elég sok időt munkával töltünk.

– Sok saját fejlesztésű fagyitok van, hogyan kell elképzelni metódust? Hogyan lesz az ötletből kész termék?

– Azt szokták mondani, hogy az a jó cukrász, aki mer az alapanyagokkal bánni. Ha van egy kávés fagyi, akkor beleviszünk például egy kis pluszt, vagy a kávékülönlegességeket megpróbáljuk megjeleníteni.

– Neked mi a kedvenc fagyid és süteményed?

– Inkább a csokoládésabb dolgokat szeretem mind süteményben és fagyiban is, de kifejezetten kedvencem nincs. Az étcsokoládét nagyon szeretem.

– Milyen terveid vannak a jövőt nézve?

– Nekem a nagy álmom az országos fagyi-versenyre nevezni, amit már idén is terveztem, ezért télen ezzel szeretnék foglalkozni, kifejleszteni azt az ízt, amivel indulhatnék és helyet is állnék. Egy olyan fagylaltra gondoltam, amiben Makó is megjelenik, valami hagymásat. Olaszországban már jártam fagylalt kiállításokon, ott mindenféle íz megtalálható – például a baconös  -, ott jobban nyitottabbak az ízekre.