Blog

A szomszéd kertje…

Mindig jobb, szebb és alkalmasabb? És ez feljogosít néhányakat bármire?

Gyerekkoromban még táblát is tettek ki az arra érdemesülteknél, hogy „tiszta udvar, rendes ház”, ezeket a portákat sokszor megcsodáltam és máris beindult a fantáziám, nekem hogy nézne ki majd a lakhelyem. Merészebb iskolatársaim olykor be-becsöngettek valahová, aztán pedig gyorsan elinaltak, vagy az amúgy is mérges kutyákat ingerelték és utána szaladtak tovább. Én ilyesmikre nem vállalkoztam, maximum falaztam, ha megkérdezték, hogy láttam-e ki volt. Nyilván a tulaj nem örült, de mégis csak gyerekcsíny volt.

Viszont amit néha most tapasztalok jártamban-keltemben vagy a kertemben, az már nem a vicc, hanem a károkozás kategóriája. Másnak ugyanis nagyon is eszébe jut az utcai virágok, gyümölcsök kérés nélküli leszedése, rosszabb esetben taposása, tönkretétele. Bár, itt is vannak kivételek, a múltkor is valaki becsengetett, hogy vághat-e a rózsabokorról. Ez eddig rendben is volt, a záró megjegyzése kevésbé, miszerint „milyen rendes voltam, hogy megkérdeztem, mert ami a ház előtt van, az úgyis mindenkié…” Na, persze.

Kár, hogy gyomtalanításkor meg egyéb munkálatoknál nincs meg ez a közösségi érzés. Lehet, hogy más is megfigyelte már, a tisztán tartott házeleje valahogy mindig jobban vonzza a szemetelőket, mint a dzsungeles. Naponta szedek ki csikkeket, csokis papírokat, vérvételes gézlapokat (kórház közeli a lakóhely) stb. az amúgy szép utcafrontról. Egyik szomszédom konkrétan egy állandó, külön szemetest tett ki a ház elé, amit naponta(!) kell ürítenie. Arról nem is szólva, mióta kiöregedtek az útszéli mályvabokrok és nincsenek, rendszeresen a kertbe hajtanak parkolás közben az autók. Mivel magam is vezetek, nem teszek ki köveket stb. a szélére, mert tudom, milyen alattomos és balesetveszélyes lehet sötétben közlekedni, megállni így.

Belvárosról van szó, így talán még nem általános az állattetem elhelyezése, amiről viszont sokan hírt adnak közösségi oldalakon. Viszont itt is van gazos, igénytelen utcakép és gyakran pont nem az idősek vagy az egyedülállók előtt.

Nem szeretnék általánosítani, de mások szerint jó magyar szokásunk, hogy mindig másokkal vagyunk elfoglalva, miközben talán szó szerint a magunk portáján is lenne mit rendbe tennünk. Persze, van, akit nem illetnek a fenti sorok, de a feladat mégis mindenkié.

És jó lenne azokról is a közösségi oldalakon hírt adni, aki szorgalmasan és igényesen gondoskodnak a kertjükről, szépítik a környezetüket, ami alapján megítélnek bennünket a látogatók.

Tudom, hogy ez csak a külcsín, de azért mégis…