Színes

A hét embere: Nagy Gábor

Ezen a héten a József Attila Múzeum néprajzkutatóját és muzeológusát köszöntjük a hét embereként, akivel a nemrégiben megkapott Magyar Művészeti Akadémia-ösztöndíjról, a néprajz iránti érdeklődéséről és a Rozsdamaró zenekar új lemezéről is beszélgettünk.

– Mikor döntött arról, hogy néprajzzal szeretne foglalkozni, milyen hatások érték, ami miatt ezen a pályán indult el?

– Nyolcévesen kezdtem el néptáncolni Szegeden, a Szeged Táncegyüttesben. Ez idővel hozta magával azt, hogy elkezdett érdekelni a magyar népzene, elkezdtem brácsázni, illetve később dudán és furulyán játszani. Sok helyre jártam, különböző olyan területekre, ahová az átlag fiatal nem nagyon szokott menni: idősebb juhász nemzedékeknél jártam, akik tudtak még ilyen hangszeren játszani, vagy olyan cigányzenészeknél, akik falusi népzenét játszanak és nem a városi cigányzenét. Már a gimnázium alatt érlelődött bennem, hogy milyen jó lenne, ha néprajzot tanulhatnék az egyetemen, és pont 1996 volt az az év, amikor itt Szegeden a néprajz önálló szak lett. Ennek nagyon örültem, hiszen ’97-ben érettségiztem, úgyhogy szinte helybe jött az egyetem, illetve én így érezhettem. Jelentkeztem, és ott is végeztem 2005-ben a néprajz tanszéken. Jelenleg az SZTE Történelemtudományi Doktori Iskola másodéves hallgatója vagyok.

– Mint említette, a munkája során sok helyen megfordul. Gondolom, ez közrejátszik abban, hogy ezeket az értékeket felfedezze és megőrizze az utókor számára, egyfajta küldetésként.

– Néprajzkutatóként jelenleg nem kizárólagosan zenével foglalkozom, hanem a néprajznak más területeivel is. A népi építészet és a pásztorkultúra érdekel a legjobban. Fontos számomra, hogy ez a tudás ne csak leírt kultúra legyen. Próbálom ezt úgy megközelíteni, hogy a gyakorlati részét is szeretem megtanulni, művelni és továbbadni. Néprajzi publikációimban is arra törekszem, hogy a tudás, amit ezektől az emberektől megkapok és kutatok, az a későbbiekben a gyakorlati rész iránt érdeklődőknek használható tudás is legyen, ez számomra nagyon fontos része a kutatásnak.

archív fotó: a Rozsdamaró zenekar lemezbemutató koncertje Szegeden

– Ez a szemlélet, amit ők képviselnek, ez milyen értékeket tud hordozni, amit akár ma is át tudnak adni és érdemes figyelni rá, beépíteni az életünkbe akár?

– A 20. század első felében az emberek sokkal több információval rendelkeztek a saját környezetük ökológiai jellegzetességeiről, az állatvilágáról, az építészet gyakorlatáról. Például kalákában építettek házakat, voltak specialisták is a munkafolyamatokban, voltak olyan részek, amelyeket mesteremberek végeztek, de voltak olyan ügyes átlagemberek is, akik ezt a tudást hordozták, és ez a mai korban is szerintem megszívlelendő. Emellett gazdálkodni jó, ha egy kicsit tud az ember, ha a kisgyerek úgy nő fel, hogy megismeri azokat a növényeket, amelyeket később szinte csak a Tesco-ban lát, hogy ott egy paradicsom, egy krumpli; hogy tudja elképzelni, az honnan jön, és odáig is eljusson, hogyha szükséges, akkor tudja, azt hogy kell termeszteni, vagy egyszerűbb szakmunkákat önállóan el tudjon végezni, ne várjon másra.

– Nemrégiben megkapta a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíját. Miként fogadta ezt, illetve milyen lehetőséget nyújt ez az ösztöndíj?

– Ez egy óriási lehetőség. Második éve, hogy a Magyar Művészeti Akadémia meghirdette ezt a művészeti ösztöndíjat, ahová szakmai bemutatkozó önéletrajzzal, portfóliókkal és hároméves kutatási tervvel lehetett pályázni. A szakmai munkám elismerését és támogatását érzem az ösztöndíj elnyerésekor. Több mint 20 éve érdekel ez a dolog úgy mélyebben, és igazából ez egy olyan lehetőség, amely ezt a 20 évet, illetve az elmúlt négy év muzeológiai munka eredményét is díjazza szerintem. Ebben az évben 1300 ember adott le pályázatot, abból 100-an kaptunk lehetőséget. Nagy segítség és lehetőség – mind anyagi és szellemi téren is –, hogy azt a munkát, amit elkezdtem, magas szinten tudjam véghezvinni.

– A zene már említésre került korábban, a Rozsdamaró zenekar is fontos állomásához érkezett nemrégiben, hiszen egy új lemez került kiadásra. Mit tartalmaz ez a korong?

– A lemez címe Mély, ami azt az információt, háttértudást takarja, hogy próbáljunk meg a saját terültünkön, érdeklődési körünkben, munkánkban minél jobban elmélyedni. Mi itt a magyar népzenében, kiemelten a pásztorzenében próbáltunk elmélyedni, saját kapcsolódási pontjainkat, saját példaképeinket bemutatni, és átadni és megmutatni az ő tudásukat a mostani hallgatók számára.