Makó Színes

A hét embere: Kovács Gábor

Kovács Gábor neve nem ismeretlen azok számára, akik a makói sportéletben benne vannak. Számos sportrendezvényt szervez, miközben egyesületet vezet, edzőként tevékenykedik és a Galamb József Mezőgazdasági Szakgimnázium és Szakközépiskola pedagógusa. Ezen a héten őt köszöntjük a hét embereként!

–  Menjünk vissza az időbe: honnan jött a sport szeretete?

– Annak idején az egykori Szoboszlai Imre Általános Iskolába jártam testnevelés tagozatra. Előtte is nagyon mozgékony voltam, gondolom, ezért írattak be ebbe az iskolába a szüleim. Ott az atlétika volt a fő vonulat Hős Zoltán és Hősné Éva vezetésével, ők ismertették meg velem az atlétikát. Továbbá fociztam is iskolai szinten. Középiskolában is testnevelés vonalon mentem továbbtanulni, ahol folytattam az atlétikát Kelemen Bélánál és Szabó Erzsébetnél (szegedi Széchenyi István Gimnázium). Rövidtávfutóként, sprinterként versenyeztem, amelyben szépen jöttek az eredmények, előrébb jutottam az országos ranglistában, majd a korosztályos magyar válogatottba is bejutottam. Ifjúsági- és utánpótlás szinten voltam két Európai Bajnokságon – innen jött a „Futó” becenevem is, amiről sokan nem tudják, hogy innen származik -, illetve Magyar Bajnokságokon is sok dobogós helyezést szereztem.

Sajnos, néhány sérülés miatt az atlétikai karrierem abbamaradt, de nagyon büszke vagyok az elért eredményeimre. A középiskola után a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán tanultam testnevelés-rekreáció szakon. Diplomaszerzés után 2000-ben kerültem a makói önkormányzathoz oktatási- és sportreferensként, innentől kezdve vagyok benne a makói sportéletben. Az önkormányzatnál a mai napig sportszervezőként dolgozom, emellett a Makói Kistérség Egészségfejlesztési Irodának is tevékenykedek, a Maros-menti Utánpótlás Futball Clubban mozgáskoordinációs és gyorsaságfejlesztési edzéseket tartok. Mindemellett jött a tenisz, ami egyben a hobbim. Az Ütős-Sport Egyesületnél úgy alakult, hogy az új elnökség megválasztása után alelnök lettem, majd edzőnek is felkértek, így a teniszedzői képesítés megszerzése után Siska József edző kollégámmal próbáljuk ezt a sportágat oktatni, népszerűsíteni Makón. A sort folytatva a fő munkahelyemen testnevelő tanárként dolgozok a Galamb József Mezőgazdasági Szakgimnázium és Szakközépiskolában.

– Mivel tudod elfoglalni magad, ha van egy kis szabadidőd?

– Bár már annyira nem vagyok kiéhezve a teniszre, mivel sok időt töltök a pályán oktatással, azonban még mindig ezt szeretem a legjobban csinálni szabadidőmben. Szinte heti rendszerességgel járunk át Vásárhelyre, ahol egy amatőr páros versenyen küzdünk, de hamarosan Szegeden is lesz egy országos szenior bajnokság, amire beneveztünk.  Néha focizni is szoktam a Givaudan csapatában, vagy épp ellene. Amennyire az időm engedi a tévében is követem a sporteseményeket.

– Akkor mondhatjuk, hogy vannak csapatok, sportolók, akiknek szurkolsz?

– Ez kicsit megosztó, hogy ki kinek szurkol, de persze, nekem is vannak kedvenceim. Ha a teniszt nézzük, akkor Nadal-fannak tartom magam. Focit egyre kevesebbet nézek, mivel olyan sok helyen közvetítenek labdarúgást, hogy az emberek nincsenek kiéhezve rájuk, de a jónak ígérkező meccseket én is szeretem. A sporthíreket a mai napig mindig elolvasom.

– Amikor nem sportolsz és nem is dolgozol, mit szeretsz csinálni?

– A családdal vagyok. Próbáltuk otthon is megteremteni azt a környezetet, ahol ki tudunk kapcsolódni, de el szoktunk menni kirándulni, nyaralni. Három gyermek van a családban, így nagycsaládosként van mit tenni otthon is. Ha valakinek elmesélem, mennyi mindent csinálok, meg is lepődik, hogy van mindenre időm. Azonban a hosszú évek során a sport és az élet számos területén sok jó és hasznos kapcsolatot építettem ki, így sokkal könnyebb szervezni bármilyen sporteseményt.

Vannak-e célkitűzéseid a makói sportélettel kapcsolatban?

– Nemrég a szüleim otthonában megtaláltam egy rólam szóló cikkeket tartalmazó mappát és benne egy közel 20 évvel ezelőtti anyagban nyilatkoztam, hogy mindennapos testnevelés órákat szeretnék, ami akkor még álom volt. Az önkormányzatnál sokat tettünk azért, hogy ez létrejöjjön, és évek múlva az egész országban bevezették. Azt mondom, a sport mindig mindenféleképpen jó, bár lehetne egy kicsit reformálni, hogy ne vegyük el a gyerekek kedvét a testneveléstől. Kicsit modernizálni kellene és olyan mozgásformákat végeztetni, amik például edzőtermekben, szabadidő központokban is vannak. Ha minden nap van testnevelés óra, akkor próbáljuk megszerettetni és inkább játékos formában tanítani. Mindig azt mondom a rendezvényeken, hogyha már egy emberrel megszerettetjük a sportot, a rendszeres testmozgást, akkor már elértünk valamit.

– Hogyan lehet a gyerekeket motiválni a sportolásra?

– A tanítványaimnak azt szoktam mondani, azokkal a sportrendezvényekkel kapcsolatban, amelyeket szervezek, hogy el kell jönni és részt kell venni rajta, így nagyobb esély van arra, hogy megtetszik nekik és kipróbálják az adott mozgásformát. Én a síeléssel voltam így: nem szerettem a telet, a hideget, de a főiskolán kötelező volt részt venni egy sítárborban, elmentem és teljesen megváltozott a véleményem, mivel láttam és kipróbáltam a mai napig nagyon szeretem. Így vagyok a többi sporttal is. Számtalanszor volt a sportesemények kapcsán, hogy a gyereket a szülő is elkísérte és a mai napig visszajárnak, családosan részt vesznek bizonyos szabadidős rendezvényen. Én ebben hiszek és bízok: meg kell mutatni, ki kell próbálni, és ha tetszik, akkor rendszeressé válik, ha nem, akkor legalább kipróbálták és keresni kell tovább.

– Mit tudsz azoknak javasolni, akik szeretnének sportolni, de nem tudják, hogy merre induljanak el?

– Bátran próbálják ki, amit szeretnének. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Fontos, hogy edzőként és szakemberként hogyan bánunk az olyan emberekkel, akik bizonytalanok. Ha nem is megy annyira és nem is olyan ügyesek a választott mozgásformában, akkor is az a fontos, hogy kikapcsolódjanak, jól érezzék magukat. A sport is egy üzlet, ezért is kell jól bánni az emberekkel, hiszen, ha jól érzik magukat, akkor maradni fognak és rendszeresen sportolnak.