Blog

Csak természetesen…

Nélkülözni a műanyagot a mindennapjainkban… na, ez egy tényleg egy valódi kihívás.

Szinte észre sem vettük, hogy mikor vette át az uralmat ez a mesterséges anyag az életünkben. Annyira hozzászoktunk a napi rutinunkban a használatához, hogy csak az elrettentő statisztikák, fotók és tények birtokában szólalt meg a vészcsengő, valamit tenni kell. A mostani tendenciák tükrében állítólag bő 30 év múlva több műanyag lesz a vizeinkben, mint hal. De ha ez nem elég riasztó, akkor a felgyülemlett és megoldatlan hasznosítású szemét mennyisége mindenképpen fontos, hogy elgondolkodtasson bennünket. Sőt, cselekvésre kell inspiráljon mindannyiunkat.

Igen, mindenkit. Merthogy ez egy közös feladat, mint ahogyan idáig eljutottunk, az is együttes munka volt. Persze, gyanútlanul csúsztunk bele a helyzetbe, sőt, az elején még talán örültünk és a praktikus oldalát is láttuk a mű-megoldásoknak, de legalábbis elfogadóak voltunk vele szemben. A „barátság” olyan kötelékké fajult, amiben a másik oldal vette át az irányítást és konkrétan elárasztott bennünket. És már nem elég az ösztönösség a megoldáshoz, nagyfokú tudatosságra van szükség. Elhatározásra, hogy amennyire lehet, a magunk életében kizárjuk a használatát.

Tulajdonképpen nem teszünk most mást, mint egy nagy kitérő után visszatérünk felmenőink módszereihez: a vászontáskához, a „bio” élelmiszerekhez, a szappan és a többi természetes anyagok használatához stb. Tehát, mindenhez, amit régen is ismertek, jó volt és működött. Viszont a világ felgyorsult, bonyolultabbá vált és kellettek a „modern” megoldások. Odáig jutottunk, hogy tényleg minden háztartás része lett a nagy műanyag szatyorban tárolt sok kicsi műanyag kicsi, ami folyamatosan szaporodik. Ha meg túldagad, akkor megy a sárga kukába. Pedig biztos sokan használunk vesszőkosarat, régi farmerből készült tasit és társait a bevásárláshoz. (Személyes gyermekkori kedvencem a témában a magába omló fémrácsos alkalmatosság volt.)

Manapság a boltokban még időnként furán néznek, ha nem kérek nylonzacsit a pakoláshoz. Szerencsére azért van változás és papír változatot ajánlanak fel, vagy én magam veszem elő a saját összehajtogatott kis füles alkalmatosságot. (Ha nem felejtem átdobni egyik táskából a másikba, ilyenkor, ha kivitelezhető, marad a kézben hordásos mutatvány.) Nem probléma a szívószál, a fülpiszka, a mű tányér, evőeszköz mellőzése, gond viszont az ásványvíznél a palack meg a „zsugoros” mellőzése, hogy haladjunk is. Sokszor ez visz rá bennünket, hogy a kevésbé jó, de tempósabb megoldásokat válasszuk. Nyilván van, hogy becsúszik egy-két ilyen szituáció, de a legfontosabbnak azt tartom, hogy ezeket felismerjük és próbálkozunk valami egészségesebb, élhetőbb és környezetbarát lehetőséget is választani. Tényleg minden jó kicsiben kezdődik, és ha mindenki csak egy picit is akar ehhez hozzátenni, akkor lesz változás.

Más értelmetlen élet- és balesetveszélyes mutatványok helyett kizárni ezt a mesterséges anyagot az életünkből – egy igazi próbatétel. Reméljük, a műanyagmentes július (és év és élet) sokakat kipróbálásra ösztönöz.

Annyira, hogy utána ez válik természetessé.