Makó Színes

A hét embere: Kómár Mátyás

Kómár Mátyás, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat makói csoportjának a vezetője már elég fiatalon megismerkedett az önkénteskedéssel. Az elmúlt 25 évben a Magyar Máltai Szeretetszolgálaton keresztül segített a rászoruló embereken. Nemrég egy díjat vehetett át munkájáért. A héten őt köszöntjük a hét embereként!

– Mit kell tudni arról az elismerésről, amit nemrég vettél át?

– A Magyar Máltai Szeretetszolgálat most 30 éves és ennek apropójaként a dél-alföldi régió tartott egy nagyon színvonalas megemlékezést. Több mint 20 év tartanak a kecskeméti Katona József Színházban egy gálaestet, amely most is nagyon jól sikerült. Itt osztották ki a Magyar Máltai Lovagrend és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közös kitüntetését, a Fejes László-díjat, amelyet idén alapítottak és háromévenként adják majd át. Ezt azok kaphatták meg, akik kiemelkedő tevékenységet végeztek az évek során az önkéntesmunkában és az intézményben.

– Ki volt Fejes László?

– Ő egy plébános volt Kecskeméten az 1980-as, 1990-es években. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat első csoportja is Kecskeméten alakult meg. A helyi és a régió megalakulásában is sokat segített, aki a későbbiekben is fontos személyiség volt. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat jelmondata a „Hit, védelem és a szegények segítése”. Fontos számunkra a hit is, ezért szeretnénk egyre több lelki programot is létrehozni, amelyekhez a misék is tartoznak. Egyik szentmisét Fejes László emlékére szeretnénk felajánlani, hiszen Földeákon született 1934-ben, és 60 éve szentelték pappá. A tevékenységeiben is kerek évfordulók vannak, ezért szeretném, ha régiós szinten megvalósulna és a földeákiakat is be szeretnénk vonni.

– Milyen érzés volt megtudni és átvenni az elismerést?

– Meglepetés volt teljesen számomra, de nagyon nagy örömmel fogadtam, mivel úgy érzem, nagyon sok mindent tettünk már a városért, a könyékért, illetve a határon túlon élőkért is.


Fotó: Facebook/Szemereyné Pataki Klaudia.

– Hogyan kerültél kapcsolatba a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal?

– 1989-ben megalapítottuk a cserkészcsapatot, majd a cserkésztörvények alapján – „a cserkész, ahol tud, segít” – kicsit tovább léptünk, így 1994-től a Magyar Máltai Szeretetszolgálat makói csoportjának munkájában vettem részt, hiszen édesanyámat választották meg az akkori vezetővé. Így akár akartam volna, akár nem, belecsöppentem.

– Hogyan tudnád összefoglalni az elmúlt 25 évet?

– Nagyon mozgalmas volt az elmúlt 25 év: önkéntesként kezdtem, aztán egy ideig Szegeden dolgoztam a Máltai Játszótéren, majd pedig Makón folytattam. Egy időben a régió ifjúsági vezetője voltam, így egy ideig a fiatalokkal is megvolt kapcsolat és szeretném, ha ez a továbbiakban is folytatódna. Mindenkit szívesen várunk önkéntesnek: a fiatalokat és az idősebbeket is.

– Nemcsak Makón, hanem a kistérségben is jelen vagytok. Milyen problémákkal találkoztál már?

– Szegények és rászorulók mindig vannak, akár anyagi, akár pedig egyén színvonalon. Elég jelentős a kulturális jelentőségünk, hiszen nemcsak a testet, hanem a szellemet is kell erősíteni, táplálni, úgyhogy nagyon jó programjaink szoktak lenni ezzel kapcsolatban.

– Az önkénteskedésbe belecseppentél, de másokat hogyan tudnál rávenni, hogy ők is segítsenek?

– Ez nem mindig egyszerű dolog, mivel egy lelki állapotot kell az embernek elérnie, hogy elinduljon ebbe az irányba, ehhez nem árt, ha van egy-egy jó példa és egy érzés. Az ember nagyon szívesen fordítja az idejét az önkéntes tevékenységre, hogy segítsen a rászorulókon.