Blog

Ha a víz az úr…

Mire taníthat meg bennünket az égi áldás?

Kár, hogy a mennyisége miatt mostanság már nem így emlegetjük az esőt, inkább rengeteg bosszúság és félelem kíséri. Az utóbbi hetek rendkívül csapadékos időjárása testközelbe hozta a klímaváltozás következményeit, de ha nem akarunk ilyen messzire menni, akkor is mindennapi aggodalmak és hétköznapi beszélgetések főszereplőjévé vált. Ezen nincs is mit csodálkozni egy olyan városban, ahol még mindig nagyon sokan élnek a mezőgazdaságból. Bár mindig is a Jóisten kegyére volt bízva a természet változékonysága, de ez az esőmennyiség már jóval a bőven elég felett van.

De nem kell nagyban gazdálkodni ahhoz, hogy tapasztaljuk, idén kevéssé lehet illetni a gyümölcsöket a zamatos, szép és érett jelzővel, inkább a gyorsan rothadó, leszedhetetlen, vízízű szavakkal. Ha meg sikerül nagy üggyel-bajjal valamit megmentenünk, azt, ha azonnal nem használtuk fel, akkor keresztet vethettünk rá másnap reggel. (Más kérdés, hogy már a leszedés is komikus fordulatokat öltött, a félig földbe süppedő létrával, a levelekről nyakunkba csorgó esővel küzdve, miközben csapkodtuk a szúnyogokat.) Szóval, most nem árt, ha erősítjük magunkban azt a képességünket, hogy mindenben keressünk valami jót.

Egy ilyen momentum lehet, hogy összefogunk és abban és azzal támogatjuk egymást, amiben tudjuk. Ilyenkor jól jönnek a különféle felajánlások a munkára, pl. gyümölcsbefőzésre és lekvárkészítésre. Tapasztaltam, hogy mindig visszakapjuk a segítséget, persze, lehet, mástól és más formában.

A nagy vízáradat szemfülesebbé kell tegyen bennünket az ereszcsatorna kitakarítására, meg a tető eddig elhanyagolt hibáinak kijavítására is. A késlekedés ilyenkor számos hosszú távú felújítási munkát generálhat. Ilyenkor nyilvánvalóvá válnak az út vagy járda kisebb, de még inkább nagyobb hibái is. Utóbbiakról készült képek el is árasztották rendesen a közösségi média helyi oldalait is. A tényekkel nem lehet vitatkozni, de itt sem mindegy, a problémákra felhívni akarjuk a figyelmet és megoldásokat keresni, vagy csak vádaskodunk és felelősöket keresünk. Ezt is lehet, csak nem visz előre. Szóval ilyenkor sem mindegy a hozzáállásunk.

Az utóbbi napokban, mikor már Noé bárkáját kellett vizionálnunk, rá kellett döbbennünk arra is, mennyire fontos a hit, a bizalom és a ráhagyatkozás nálunk magasabb erőkre.

Emellett talán erősödött bennünk a másokra való odafigyelés és önzetlenül mások segítése is, akár a legegyszerűbbnek tűnő módokon is.

És bár most hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy akár csak egy kis zápor után is vágyakozzunk, de ha eljön, ne felejtsük el mindazt, amire ez a mostani helyzet tanított bennünket.