Blog

Szívják a vérünket

Rendesen támadnak Makón (is) a szúnyogok.

Romantikus nyárestét ne nagyon tervezgessünk mostanság a természet lágy ölén, (egyre inkább az udvaron se) vagy ha igen, akkor arra jól készüljünk fel. A felszerelkezésnél nem érdemes elfeledkezni a különféle riasztó krémekről, praktikákról, amelyek segítségünkre lehetnek. (Vagy nem, ahogy a tapasztalatok mutatják, viszont arra nagyon jók, hogy az izzadás mellett ragadjunk is, fokozva a hőség élményt.) Állítólag fokhagymát is rághatunk, ezzel biztos mindenki elkerül majd.  Mondjuk a legmelegebb évszakhoz mindig is hozzá tartozott a csapkodás élmény, tehát nem ismeretlen a helyzet, de mintha ez már akkora méreteket öltene, ami jóval túlmegy az elviselhető határon.

Egészen friss tapasztalat, hogy konkrétan nincs a napnak olyan időszaka, amit vakarózás nélkül kellene tölteni. Kedves ismerősöm szerint ez azért van, mert egyre „bogarasodom”, utalva közelmúltbéli szülinapomra. A tények mellett azért úgy vélem, másnak is van ehhez köze, mondjuk annak a „monszunnak”, ami egészen a múlt hétig áztatott bőrig bennünket. No, ne sírjunk, mert előtte meg ezért rimánkodtunk a sivár tavaszban. Az égiek úgy lehetnek velünk, hogy mi sem tudjuk, mit akarunk, de az igazság az, hogy tényleg mindig van egy kis túlzás abban, amit végül fentről megkapunk. Szerencsére nincs ránk bízva, végül hogy legyen, de sanda gyanú, hogy azért modern kori vívmányainknak és fogyasztói szokásainknak velős része van mindabban, ami történik. Mindig nagyon szerettem hallgatni a régi öregek bölcselkedéseit, amik ősi megfigyelésekre alapozódtak: melyik nap időjárása alapján mire lehet következtetni. Sajnos, az előzőekkel (is) összefüggésben már ezek sem működnek mindig megbízhatóan. (Nekem pl. a Luca naptár sem jött be az idén.)

Gondolom, nem egyedi probléma a szúnyog (és kullancs) invázió, amit fokoz Makó vízparti helyzete is. Van, aki nagyvonalúan azt mondja, őt nem zavarja, de szerintem ez a vélemény most erős kisebbségben van. Sokan próbálnak cselezni, hogy hajnalban tevékenykednek, de jelentem, a reggeli futás közben is lehetett már bosszankodni. Úgy tűnik, most nem nagyon jön be semmi. (Bár még az azonnali ablakbecsukásra késztető füstölős autót nem láttam az utcán – lehet, a füsttől, de az is előfordulhat, hogy lemaradtam az akcióról. A repülőset viszont érzékeltem, és ahogy olvastam, lesz folytatás is.) Tehát, terv van, meg ezer jó tanács. Tényleg nem érdemes most nyitott ablaknál aludni, csak ha tuti szúnyoghálónk van. (Ha egy pici rés van, biztos megtalálja, és könnyen ébredhetünk „zümmögésre”, meg hasznos alvó időt pazarolhatunk a levegő csapkodására.)

Szóval, a szitu adott, helyzetben vagyunk. Bosszankodni lehet, de nem visz előre. Leleményességet és türelmet, ha meg már mindenen túl vagyunk, kínunkban egy jó ízű nevetést kívánok mindenkinek.

Elmúlik ez is. Jön helyette más.