Makó Színes

A hét embere: Borbás Ágnes

Borbás Ágnes a Magyar Vöröskereszt makói területi munkatársa immáron egy éve. Nemcsak a véradások szervezésével, hanem a hátrányos helyzetű, rászoruló embertársainak megsegítésével is foglalkozik. Ezen a héten őt köszöntjük a hét embereként!

– Miben tudsz az embereknek segíteni?

– 2018 óta dolgozom a Magyar Vöröskeresztnél és a véradások szervezése mellett fontosnak találom, hogy a hátrányok helyzetben élőknek segítsek. Hónapok óta – szerdánként – ruhaosztással segítem a makói rászorulókat azokkal a felajánlásokkal, amelyeket a helyi önzetlen lakosok ajánlanak fel.

– Milyen céljaid vannak?

– A legeslegfontosabb, hogy az emberek felismerjék azt, hogy mennyire fontos a véradás. Ez nem egy olyan dolog, ami bármivel pótolható. A családunkban apukám és én is rendszeres véradók vagyunk. Azt hiszem, ez a legkevesebb, amit embertársainkért megtehetünk. Az adományozást is szívügyemnek tekintem. „A szeretet nem az, amit mondasz. A szeretet az, amit teszel” – ez az én mottóm. Mindent megteszek azért, hogy segítséget tudjak nyújtani a rászorulóknak, de céljaim eléréséhez az önzetlen emberekre szükségem van.

– Van-e a jövőben elképzeléseid, terveid, mint például a nemluxustáska?

– Elmondhatom, hogy a nem luxustáskák gyűjtése szuper ötletnek bizonyult, hiszen számos rászoruló hölgy mindennapjait tudtuk ezáltal megkönnyíteni. A későbbiekben ez lehetne akár hagyomány is.

– Miért döntöttél úgy, hogy segíteni szeretnél az elesetteken?

– Mielőtt makói területi munkatárs lettem, én is részt vettem gyűjtéseken. Ekkor döbbentem rá, hogy milyen nehéz sorsok vannak környezetemben. Mióta itt dolgozom, még több segítségre szoruló emberrel kerültem kapcsolatba. Anyaként, érző emberként nem is volt kérdés mások megsegítése.

– Szeretnél másokat is erre motiválni, hogy segítsenek?

– Természetesen szeretném, ha mások is felismernék mennyire hálás dolog mások megsegítésé. A legfontosabb az, hogy merjenek segíteni. Pár hónapja lett egy nagyon kedves, segítőkész önkéntesem Bucsányi Ágnes személyében: szerencsére ő is ugyanígy gondolja, hogy adni jó.