Színes

Varga József: a tánc szeretetének átadása mellett fontos a személyiségfejlesztés is

1982 óta ünneplik a világon ezen a napon, április 29-én a Tánc Világnapját. A jeles nap alkalmából Varga József Dömötör díjas táncművésszel, Nívódíjas táncpedagógussal beszélgettünk.

– Miként kerültél kapcsolatba a tánc világával?

– Én gyerekkoromban kerültem kapcsolatba a tánccal. Amikor általános iskolás voltam, akkor volt az iskolánkban törekvés, hogy a néptánc-mozgalomba be lehet kapcsolódni, és én néptánccal ismerkedtem meg először. Gyerekként egy apátfalvi néptánc-csoportban táncoltam, ott volt egy tanárnő, Magdi néni, aki megszerettette velem a táncot, és a jövőképem az volt, hogy szeretnék táncos lenni felnőtt koromban, ez volt gyermekként a vágyam, az álmom, és ezért egy szakirányú középiskolában, majd a Táncművészeti Főiskolán tanultam, és ez a szerelem megmaradt, egészen napjainkig.

– Hogyan változott a néptánc a balett irányába?

– Én akkor úgy gondoltam, hogy ez a néptáncból egy továbblépés, megismerve más táncstílusokat. Abban a korban a klasszikus balett nagyon újdonság volt, én még gyermekként nem is nagyon, illetve tévéből láttam balettet, és még a nagy orosz baletteket vetítették le, vagy a Mojszejev-együttest lehetett látni, és nagyon izgalmas volt, hogy ez egy teljesen más gondolat, egy teljesen más művészeti ág. Én nagyon megkedveltem és nagyon jó hatással volt rám az, hogy a rendszerváltás után bejöttek a különböző kortárs irányzatok, és ezek felé nyitni egy nagyon nagy izgalom volt: nagyon kíváncsivá tett, hogy milyen ez a táncművészet és így azt gondolom, hogy komplexen a néptánctól egészen nagyon sok stílust megismertem az évek folyamán.

– A színházban rengeteg darabban koreográfusként is közreműködtél. Ez a stílusbeli színesség ott miként jelent meg?

– A Szeged Nemzeti Színház repertoárjában nagyon fontos volt a színesség, hogy különböző stílusok vegyenek részt, és akkor amikor én ott voltam, illetve mint alkotó, akkor nagyon fontos volt, hogy az operetteken keresztül egészen a  musicaleken át, vagy adódott lehetőség a szegedi kortárs balettben külsősként, táncosként részt venni, vagy a nyári Dóm téri fesztiválokon megismerkedni olyan koreográfusokkal vagy alkotókkal, akiktől lehetett még tanulni. Ezt a sokszínűséget meg lehetett ismerni, a különböző tánctechnikákban, táncstílusokban.

– 2013-ban a VargaBalett Táncműhely is megnyitotta kapuit. Milyen gondolat állt mögötte, hogyan indult?

– Volt egy kicsit más elképzelésem, mint amit az adott lehetőségek kínáltak 2013-ban, és úgy gondoltuk, hogy egyesületi formában, olyan barátokkal, pedagógusokkal, vállalkozókkal alapítunk egy egyesületet, ahol azt a szakmai elképzelést, amit gondolok, azt megpróbáljuk kivitelezni, és ez a pedagógia volt, hogy egy más módszerrel, más táncműfajokat behozni, megismertetni a gyerekekkel. Ez motiválta, hogy elinduljunk egy új formában, és klasszikus balett alapokon nyugszik az egyesület alapmunkája, és a klasszikus balettek mellett különböző tánctechnikák megtanítása a célunk.

– Mennyire más, amikor nem profi táncosokkal dolgozol például a színházban, hanem gyerekekkel, akik akár akkor csöppennek bele ebbe a világba?

– Most, hogy főállású pedagógusnak vagy táncpedagógusnak érzem magam, azt érzem, hogy nagyon nagy felelősség gyermekekkel,  vagy kicsi felnőttekkel, vagy ifjúsági korosztállyal dolgozni. Ugye a műhelyünkben egészen pici, négyéves kortól vannak növendékek, 17-18 éves korosztályig, és mindenkinek más az érdeklődési köre. Azonkívül, hogy a tánc szeretetét átadjuk, nagyon fontos, hogy a mindennapi életben,  a személyiségfejlesztésben, a kiállásban, a mozgásműveltségben, a tartásban, akár motiváljuk őket színház-látogatásra, nyissunk a művészetek felé, különböző társművészetek megismerésére ösztökéljük őket, az alkotásvágyukat próbáljuk serkenteni. Azt érzem, hogy nem kimondottan csak a tánctanítás a cél, hanem egy kicsit komplexebb. Talán azt is elmondhatom, így hat év után, hogy a táncműhelyünk összeállt olyan szinten, hogy Magyarországon lehet azt mondani, hogy aki VargaBalettos, azt tudjuk, hogy mögötte nagyon komoly munka volt, nagyon komoly minőségben és megbízhatóságban.

– A Tánc Világnapjához kapcsolódva pedig tegnap Szegeden is népszerűsíthettétek a táncot a Nagy Táncválasztón.

– A Tánc Világnapja alkalmából nagyon nagy kezdeményezés volt és nagyon boldog vagyok a felkérésnek, hogy a Táncművészeti Egyetem és a Táncpedagógusok Országos Szövetsége szervezésében egy országos rendezvény indult meg ebben az évben először; Budapesten, Győrött, Pécsett, Kecskeméten, Debrecenben és Szegeden. Mi a szegedi Nagy Táncválasztó rendezvényen részt vettünk, 60 növendékkel, népszerűsítve akár a táncművészetet, akár a VargaBalett Táncműhely munkáját, és a gyerekek megmutatták a különböző stílusokban magukat, illetve számomra is nagyon nagy lehetőség volt, hogy klasszikus balettben egy picit workshop jelleggel betekintést nyújthattam akár a gyerekeknek, junior, ifjúsági korcsoportban, felnőtt kategóriában is akár, még a szeniorok is jöhettek és kipróbálhatták a klasszikus balettet.