Makó Színes

Pálfai Zoltán: a feladatunk kovásznak lenni

A Nagyhét elején beszélgettünk megváltásról, csendről és misszióról Pálfai Zoltán plébánossal, a makói római katolikusok vezetőjével.

 

– Húsvétra, a keresztények legnagyobb ünnepére készülünk. Hogyan tudnánk megfogalmazni ennek a jelentőségét?

– Mi, keresztények, Jézus szenvedésének, halálának és feltámadásának titkát a megváltás fogalmával jelöljük. Egy szemléletes képpel úgy lehetne ezt megfesteni, mintha a kereszt egy szakadékon átívelő híd lenne, amely a Jóistent és az embert köti össze. A bűn miatt a távolság, a mélység már korábban is létezett a két oldal között, amelyben a kapcsolatot Krisztus kereszthalála teremtette meg és feltámadása által szabad utat nyitott az Atyaistenhez.

– Mennyire érthető ez az emberek számára?

– Kevéssé. Ennek egyik oka, hogy a Szentírás tanulmányozásában és megértésében még mindig komoly hiányok vannak, másrészt azok a nyelvi eszközök, amelyeket az egyház használ, megújításra várnak. Utóbbi azért lenne fontos, mert a társadalom szóhasználata, fogalmi készlete nagy változásokon megy át a modern technológia fejlődésével, a mobil eszközök és az internet alkalmazásával.

– Talán közös tapasztalatunk, hogy a karácsonyra mintha könnyebb is lenne ráhangolódnunk…

– Igen, mert a karácsonyi történetet és a gyermek Jézus alakját könnyebb elképzelni, mint az üres sír tényét. Így az adventi készület tartalma és üzenete még azok számára is megragadható, akik nincsenek megkeresztelve vagy nem gyakorolják a vallásukat. Húsvét esetében az üres sír nem ad ilyen erős támpontot. Az emberek nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy egy asszony, Mária Magdolna, kétezer évvel ezelőtt hírül vitte tizenegy kudarcot vallott és bezárkózott férfinak, hogy Jézus nincs ott, ahová eltemették, mert föltámadt. A titok nyitja abban rejlik, hogy van-e egy hiteles személy, egy tanúságtevő a környezetünkben, akinek adunk a szavára, hitére. A családokban lehet ez a nagyszülő, szülő, aki megtanítja, saját példáján keresztül továbbadja az üzenetet. A gond az, hogy már nem minden kisebb közösségben találunk ilyen embert és így ez a hitbeli elem nem örökítődik tovább. Pedig a húsvéti hitnek az a tapasztalat az alapja, hogy Jézus él, találkoztam vele, s ennek örömét átadom másoknak. Persze fontosak a népszokások is, amelyek természetesen tiszteletre méltó részei és hagyományai az ünneplésnek, emellett erősítik az összetartozást és a közösségeket.

– A hiányok pótlására, új utak keresésére próbálkozások és szép példák már vannak.

– Az iskolai hitoktatásnak minden esetben az a célja, hogy hidat képezzen a templomi közösség, a hitélet gyakorlása felé. Ennek egyik nagyon fontos eszköze, hogy tudjon közvetlen tapasztalatot, hitélményt adni. Erre bizonyíték volt a virágvasárnapi ifjúsági passiónk, amellyel sikerült megszólítanunk olyan fiatalokat is, akik nem vallásosak, mégis örömmel vállalták a szereplést. A másik sikeres kezdeményezés a nagyböjti adományosztás volt, amelybe sokan kapcsolódtak be. Feladatunk a tudatos és hiteles misszió gyakorlása és a szeretetszolgálat eszközeinek kreatív felhasználása, tehát kovásznak lenni a környezetünkben.

– Mennyire vannak kiéhezve az emberek a csendre, elmélyülésre, amelyre a húsvéti készület alkalmat ad?

– Sajnos a körülöttünk és bennünk lévő zaj sokszor elnyomja ezt az igényt. Egy alapvetően nyüzsgő környezetben nehéz meghallani annak az Istennek a hívását, aki alapvetően csendben van. Épp Jézus szenvedéstörténetében válik igazán drámai módon tapinthatóvá Istennek ez a csendje, mely a föltámadás rejtettségében éri el csúcspontját. Éppen ezért fontos, hogy a Nagyhét szertartásai és benne a Szent Három Nap liturgikus ünneplésünk és egyben egész életünk forrása és csúcsa legyen. Jó lenne ezt mind teljesebben megértenünk, megélnünk. Nagycsütörtökön a székesegyházakban megszentelik az olajakat, amelyeket egész évben használunk a szentségek kiszolgáltatásánál. Este az utolsó vacsorára emlékezünk a lábmosás szertartásával, oltárfosztással és virrasztással. Nagypéntek a szenvedés napja, amikor a keresztutat végezzük, az esti szertartás keretében pedig a passiót énekes formában adjuk elő és virrasztunk a Szent Sírnál. Szombat Jézus sírban nyugvásának, a csendnek, a várakozásnak a napja, ekkor kellene a leginkább elmélyülnünk és visszavonulnunk, hiszen addigi ráhangolódásunk itt csúcsosodik ki. Napnyugta után pedig a feltámadási szertartást végezzük. A készület napjaiban nehéznek tűnhet mindenhol helyt állni, de mindez csak döntés kérdése, hogy mire akarunk időt szánni.

navigate_before
navigate_next

 

(Képeink a virágvasárnapi, makói ifjúsági passión készültek)