Hírek Makó

A contractus, amely kihatással volt a makói zsidóság életére

A Holokauszt emléknapjára Makón is megemlékezünk: ez alkalomból Urbancsok Zsolt, a Kecskeméti Ármin Baráti Társaság vezetője és a makói levéltár főlevéltárosa egy igazán különleges dokumentumot mutatott meg portálunknak.

Lehet, kevesen tudják, de egykor Makón rengeteg zsidó család élt, akiket a második világháború és a holokauszt elszakított, elüldözött. Április 16-án rájuk emlékezhetünk meg a makói zsinagógában. Az emléknap apropójaként felkerestünk Urbancsok Zsoltot, a Kecskeméti Ármin Baráti Társaság vezetőjét és a makói levéltár főlevéltárosát, aki egy igazán különleges dokumentumot osztott meg velünk: nem mást, mint az 1833-ban megkötött szerződést, amelyet a Makói Zsidó Község és a püspök-földesúr között köttetett meg.

Urbancsok Zsolttól megtudtuk: Makó földesura, Stanislavich Miklós csanádi püspök 1748-ban engedte meg az első zsidó családoknak, hogy a városban letelepedjenek. A számukra kijelölt, kezdetben egyetlen utcából álló terület a 18. század végére „zsidó fertállyá” növekedett. A város tanácsa nem rendelkezhetett felettük, közvetlenül a püspök-földesúr joghatósága alá tartoztak. A püspökökkel rendszeresen szerződést – contractus kellett kötniük, amelyekben a rájuk vonatkozó tilalmakat és kedvezményeket rögzítették.

navigate_before
navigate_next

A püspöknek az 1834-1836 között érvényes szerződés szerint a 140 házas és a 60 ház nélküli zsellér után évente 1800 ezüstforintot adóztak. Mészárszékükben kóser húst, kocsmájukban kóser bort mérhettek. Idegen zsidót nem fogadhattak be. Községük – a kehilaélére a bírót a földesúr három jelöltje közül kellett választaniuk. A zsidóbíró rendszerint a község legbefolyásosabb és leggazdagabb családfője volt. Pulitzer Mihály boltos-kereskedő (Pulitzer József sajtómágnás nagyapja) 1825 és 1841 között kilenc alkalommal töltötte be a bírói tisztséget – az ő aláírása szerepel a contractuson is.