Hírek

Kezdje a hetet a Makói Medáliák-díjas Vajna Ádám verseivel!

Április 11-én, a magyar költészet napján vehette át Vajna Ádám a Hagymaházban az elsőkötetes szerzőknek járó elismerést Oda című kötetéért. A nemrégiben Makói Medáliák-díjjal elismert fiatal költő három versét pedig most portálunkon is elolvashatja:

 

nyugati-övcsatorna

egy kitalált folyó
egy combba ültetett műér
nem fertőződött el, nem gennyesedik
engem itt nem hattyúk neveltek

apákat láttam minden horgászhálóban
kéjes gyönyört a vergődésben
és tudtam, hogy ők is utálnak engem
de én horgászni sohasem fogok

mert isten az a kiszáradt hal a parton
és a sínek kivasalt glóriák
de én nem látok elég messzire
elhinni, hogy összeérnek a végtelenben

akik ezt tudják nem itt halnak meg

de én még mindig csak nézem ahogy
a sirályok ütik a levegőt
itt ezt repülésnek hívják
itt a Balatont tengernek hívják

és engem ide senki sem teremtett

 

Kanáripárom huszonnégy óra alatti elvesztésére

A kanárik is meghalnak,
mint az ember, szomorúságukban,
nézik a társukat a kalitka padlóján,
hisz az is meghalt, és meghalnak,
de nem elkapnak valamit a döglött társuktól
vagy ijedtükben, megpillantva őt, szívrohamot kapnak,
nem, a kanárik addig siratják döglött társukat,
egész álló nap képesek siratni,
addig siratják, hogy már nem is lesz értelme az életüknek,
mert mégis miért élne egy kanári,
ha nem azért, hogy azt a nyomorult kis életét megoszthassa valakivel,
és akkor hiába már, hogy a kedvenc Jonatán alma
vagy zsenge tyúkhúr és pitypang van ebédre,
nem, a szomorú kanári állapota ettől a reggeltől kezdve
percről percre láthatóan romlik,
csak áll a tetem felett, fejét sem forgatja,
és siratná, de nem tudja, és jajgatna, de nem tud,
némán áll a tetem felett a szomorú kanári,
és nyilván gondol valamire,
biztosan arra, hogy ez most rossz,
mert semmi másra nem tud gondolni az a szomorú kanári,
mint hogy ez most igen, igen, igen rossz,
és végül is, ha jól meggondoljuk, igaza van.

Variációk egy szerelemre

1. (A körúti BÁV)

Megnyitott a körúti BÁV,
Ott dolgozik Mara,
Ajkán nyálpötty, tenyerében
Színarany tiara.

Grófné küldi, de én hozom,
Fölé hajol Mara,
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
Egy ilyen tiara.

Szó hangzik föl, nyálpötty röpül,
Földre zuhan a tok,
Hogy mit, mennyit és mennyiért
Már üzleti titok.

2. (Az esti vonatozás veszélyeiről)

Zalaapátiból Alsónemesvécsre
Elindult a vonat, Kis Mara lekéste,
Üres peron, este, eső zuhog, szél fúj,
Hiába volt hát, hogy kék ruhája szép új,
Alak közelg balról, nyúl már a zsebéhez,
Hej elvtársnő babám, nincsen többé téesz.

3. (Az albán kérdés)

Ha azt mondom, hogy szeretnék veled
Romos albán műemléktemplomokhoz,
Parasztos giccsfestmény festésű tájban
Kettesben kitaxizni, kéz a kézben,
(Míg szívemben virul a halk remény)
És megkérdezni ott, otthon ki hagyta
Bekapcsolva a retkes kávéfőzőt,
Mondd csak, szeretni fogsz-e még, Marám.

 

Versek forrása: KULTer.hu, litera.hu