Deák Szilvia állattenyésztő agrármérnökként végzett a Pannon Egyetem Georgikon Karán, azonban több sikertelen munkakeresés követően megpályázta a Fiatal Gazda pályázat kiírását. Ezt sikeresen elnyerte: ezután Királyhegyesen telepedett le, ahol megalapította a Hegyesi Éléstár nevű vállalkozást.
– Hogy jött az ötlet, hogy mezőgazdasággal, állattartással és sajtkészítéssel foglalkozz?
– Keszthelyen, a Pannon Egyetem Georgikon Karán végeztem, mint állattenyésztő és agrármérnökként. Onnan indult a dolog, hogy nem vettek fel sehová, ahová beadtam az önéletrajzomat, így utolsó próbálkozásként megpályáztam a Fiatal Gazda pályázatot. Innen indult az egész és adta magát a helyzet. Az egyetemen nagyon megszerettem a szarvasmarhákat, azokon belül is a tejelő marhákat. Mivel az állományom kicsi és nem tudom leadni a tejet, mert nem veszik át, így feldolgozom.
– Miből áll az állatállományod?
– Jelenleg Jersey fajtájú szarvasmarhák tartásával és tenyésztésével foglalkozok. Öt fejős tehenünk van, de a növendékekkel és a tinóval együtt 11-en vagyunk.
– Mennyire nehéz a sajtkészítés mestersége?
– Én még nagyon az elején járok az útnak, és nem egy egyszerű szakma. Aki igazán bele szeretne tanulni és ezzel foglalkozni, annak nagyon fel kell kötni a gatyáját. Eszközök terén is vannak alternatívák, úgymond háztáji berkekben meg lehet oldani, de inkább nagy odafigyelést és minőségi alapanyagokat igényel a procedúra.
– Miért pont Királyhegyesen alapítottad meg a Hegyesi Éléstárat?
– Eredetileg makói vagyok, csak a Fiatal Gazda pályázat köt ahhoz, hogy 1000 fő alatti, hátrányos helyzetű településen kell a gazdaságot kialakítani. Azért választottam Királyhegyest, mert egy élhető falu: a kis bolttól az iskoláig, a postán keresztül az orvosi rendelőn át minden van, ami egy jó életszínvonal fenntartásához szükséges, ezért jöttem ide.
– Hogy látod, a fiatalok mennyire tudják magukat elképzelni a mezőgazdaságban?
– Ez egy érdekes kérdés. Szerintem ez változó: van egy réteg, aki ebbe beleszületik, aki beletanul és imádja csinálni, illetve van a másik véglet, aki elutasítva áll hozzá. Szerencsére, nekem az ismerőseim az első csoportba tartoznak, rengeteg a gazdász barátom. De ha általánosságban nézem, akkor egyre ritkább a fiatalok körében, akik belevágnak ebbe.
– Milyen terveid vannak?
– Talán az elkövetkező 30 évre megvannak a terveim. A célom az, hogy a városból kicsábítsam ide az embereket, és egy kis gasztroközpontot hozzak létre.
