Makó Színes

A hét embere: Gera Ákos

Gyerekként ismerkedett meg Salvador Dalí képeivel, majd a szürrealista művész hatására ragadott később ecsetet Gera Ákos, aki jelenleg a Szegedi Tudományegyetemen tanul képalkotás szakon. Az elsőéves egyetemista alkotónak – mint elárulta – sokat változott a művészfelfogása az utóbbi időkben, amelyeket kiállítások formájában is szeretne bemutatni a későbbiekben.

– Elég korán megismerkedtél a képzőművészettel, és ha jól tudom, Salvador Dalí nagy hatással volt rád, de mégis honnan indult ez az egész?

– Igen, édesapám volt egy művészalkat, és elég sok művésznek a képeiről a gyűjteményben könyvei voltak, és volt neki egy könyve Salvador Dalí képeivel, és én ezt kiskoromban elég gyakran lapozgattam. Megragadott ez a szürreális világ, viszont akkor még nem tudtam, hogy Dalínak hívják az illetőt, és ez nyolcadikos osztályban jött elő, hogy pontosan milyen képei is voltak: valahogy így eszembe jutott, és a rajztanár mondta, hogy ez Salvador Dalí munkáira hasonlít, és utána kezdtem utánanézni, hogy pontosan ki is ő, és milyen munkái vannak, és felismertem rengeteget kiskoromból. Igazából ott döntöttem el, hogy elkezdek festeni, mert Dalí képei is festmények főleg, és a grafikával úgy éreztem, hogy nem tudom ugyanazt a hatást elérni, szóval ezt a szürreális világot próbáltam újrateremteni, a saját gondolatmenetemet belevinni, társadalomkritikákat készítettem, főleg szimbólumokból álltak ezek a képek. Kezdetben a tárgyak bizonyos összefüggése szimbolizált kritikát, ez adta meg, újabban pedig figuratív ábrázolásokban gondolkodtam, legalábbis ez még tavaly volt, az is még ez a szürrealista-hatás, ugyanúgy a társadalomkritikát ábrázoltam, viszont így a tél alkalmával eléggé megváltozott a művészi felfogásom.

– Mi volt ennek az oka?

– Lehet, hogy az egyetem, hogy egy nagy változás volt az életemben. Igazából megismertem Francis Baconnek a munkásságát is, aki egy expresszionista-szerűség, hasonló műfajú festő, mint az expresszionisták; tehát a dinamikus, látványos, harsány színekkel dolgozó művész, megragadott, és elkezdett foglalkoztatni maga az emberi létnek a problémái, illetve sokkal inkább az érzelmi világok.

– Ez egy elég nagy váltás. Milyen kihívásokat tartogatott ez, hogy most egy teljesen más megjelenítési aspektust mutass be, hogy ilyen módon alkoss?

– Teljesen más, mivel régebben a színhasználatom is eléggé leragadt a tájképek színvilágánál; a kék, barna és a zöld volt, amit gyakran használtam, viszont ezzel az új technikával nagyobb képeken is dolgozok, mondjuk egy 110cm széles 140 cm magas vásznon, ami elég nagy, tehát nagyobb kihívás kitölteni is a felületet. Valamint a texturáltságra is kezdtem rámenni, különböző vegyes technikás alapanyagokat használok, mondjuk homokot, alkalmazok kollázst is, akár faragasztót is, amivel rusztikusabb lehet a felület, ez is adhat az összképhez. Igazából az ábrázolásban ami változás volt, hogy nem kívülről ábrázolom az embereket, hanem belülről, ez azt jelenti, hogy fordított sorrendben festem meg őket; ha a régi technikámmal festek meg valakit, akkor csak a bőrszínnel a bőr külső rétegét viszem fel, így viszont fordítva csinálom, csinálok egy bőrszín alapot, és ráviszem az ereket, majd az izomzatot, végül a csontot, és így kifordított embereket hozok létre, mivelhogy épp a belső világukat akarom kihangsúlyozni.

– Ehhez az új ábrázolásmódhoz milyen üzenetet társítasz?

– Korábban a társadalmi problémákat akartam ábrázolni, de rájöttem, hogy addig nem kéne szélesebb kört kritizálni, amíg magamat nem ismerem meg eléggé; ez igazából egy ilyen bensőséges emberi kapcsolat. Az ember, mint lény, annak az ábrázolása, a hétköznapi problémák és különböző érzelmi válságoknak a kivetülése ez.

– Mennyire nehéz megélni egy ilyen alkotást? Ha jól gondolom, akkor itt saját magad vagy az “alapanyag” ezek szerint.

– Igen, ahhoz ugye hogy hűen ábrázoljak egy érzelmet, ahhoz nekem is át kell élni, nagyon sok nagy vászon van a műtermemben, és hogyha úgy érzem, hogy egy adott témát fel tudnék dolgozni, akkor nekiállok, és van, hogy egy nap alatt meg is csinálom. Akrillal dolgozok mostanság, régen olajjal, így sokkal dinamikusabban és gyorsabban tudok dolgozni, tehát nem kell heteket várni, hogy megszáradjon és aztán visszatérni rá, mert ugye az nem lenne ugyanolyan friss hatású.

– Visszatérve az egyetemre: szeptemberben kezdted meg tanulmányaidat Szegeden, milyen hatások értek, miket tapasztalsz, mennyire segít a fejlődésben?

– Igazából örülök, hogy kitörtem a középiskolának a monoton hatásából, ugye én kereskedelmi iskolába jártam és ott eléggé el volt nyomva a művészi énem, illetve nem tudtam ott úgy kiteljesedni, és így, hogy ezzel kell foglalkoznom egész nap, ez elég nagy szabadságot ad, és sokkal jobb így az egyetem, az is jó, hogy azt tanulom, ami érdekel, és sokkal aktívabb vagyok így alkotóként is.

Egy korábbi interjúban említetted, hogy készülsz egy kiállításra. Erről mit lehet tudni, hogy áll most? Az egyetem hatására esetleg változott a koncepció?

– Az alap koncepció ugye a százképes tárlat volt, három szakaszból áll: háromszor harminchárom és plusz egy összefoglaló mű. Igazából marad a beállítás, de mivel változott a művészfelfogásom is, ezért az újabb felfogású képek fognak bekerülni, vegyítve a régiekkel. Kicsit változni is fog az alaptéma, lehet a szerkezet is, de a matematikai szerkezet megmarad, viszont azt még nem tudom, hogy mikor tudnám ezt megcsinálni, lehet egy év, akár kettő. Így, hogy az alkotásaim nagyon érzelem és élményfüggőek, így nem tudom behatárolni, hogy mikorra lenne meg.

– Akkor mondhatjuk, hogy ez egy hidat fog képezni a korábbi és a jelenlegi alkotásaid között?

– Igen, illetve még két kiállításon gondolkozok jelenleg; alkalmat kaptam arra, hogy a könyvtárnak a megnyitóján részt vegyek, mint kiállító, ott várhatóak lesznek még képeim, viszont nem tudom még, hogy milyen hatású képek lesznek kiállítva, viszont teljesen az új szellemiséget képviselvén egy új kiállításon is dolgozok, aminek a címén még gondolkozom; vagy Hús és vér között, vagy Hús, vér, egyéb lesz a címe, és ez az új szemléletmódomat járja körbe, hogy az ember, azon kívül, hogy egy élőlény, és hogy hús és vér, miből áll még, az emberi létnek a problémáit fogalmazzák meg majd a képek.