Makó Színes

Örülök, hogy védőnő lettem

Egész életét gyermekek közt töltötte Iván Józsefné Marika, aki ötven esztendeje szerezte meg védőnői képesítését. Fél évszázados, lelkiismeretesen végzett munkáját júliusban jubileumi díszoklevéllel ismerik el.

Iván Józsefné Drótár Mária 1969. június 24-én végzett a Szegedi Védőnőképző Intézetben. Rögtön utána munkába is állt, és azóta is folyamatosan gyakorolja hivatását, jelenleg iskolavédőnőként dolgozik a makói Szent István Egyházi Általános Iskolában. A pálya felé testvére foglalkozása inspirálta. – Nagycsaládból származom; három testvérem van, én a sorban a második vagyok. A nővérem csecsemő- és gyermekgondozónak készült, ami nagy hatással volt rám. Mivel mindig szerettem a kicsik közt lenni, ezért érettségi után védőnőnek jelentkeztem, amiről igazából akkoriban keveset tudtam – avatott be motivációiba Marika, aki az évek során birtokába került a szakmájával összefüggő minden ismeretnek. Mint kiderült, rendkívül sokrétű hivatás az övé, amibe beletartozik többek között a családokkal való kapcsolattartás, a nő- és anyavédelem, a magzati kortól kezdődően a gyerekekre figyelés, valamint egyéves korig a táplálás, a gondozás fejlődésének nyomon követése is. – Mindig úgy mentem el egy családhoz, hogy akkor számomra ők voltak a legfontosabbak. Rájuk figyeltem, nekik próbáltam hasznos segítséget nyújtani. Ahhoz, hogy jól végezhessük ezt a munkát, kölcsönös bizalomra, titoktartásra és nagyfokú érzékenységre van szükség. Igazán jólesett, ha évekkel később is felidézték egykori tanácsaimat és emlékeztek a szavaimra – mesélte örömmel.  Az eltelt 50 esztendő alatt Iván Józsefné több száz kisgyermek felcseperedésének volt segítője, akik védőnősen szólva „neki születtek”.

Pályafutását Szabolcsban kezdte, Vencsellőn. Az itt töltött időszakról egy kedves emléket is felidézett: a településhez tartozó három tanyaközpontba ugyanis csak a helyi téesz által biztosított lovashintón tudott eljutni. Végül a szerelem volt az, ami Makóra hozta, a férje ugyanis Szegeden kapott állást, és itt a településen találtak maguknak megfelelő lakást. Gyermekei már itt kezdték meg a tanulmányaikat. Két fia révén hat unokája van, akik közül a legidősebb 16 éves, a legkisebb pedig 13 hónapos. Marika nagyon élvezi a nagymama szerepet is, mindig segít, amiben csak tud, és nyaranta egy hónap számára csak az unokáké. Nyugdíjasként is aktív maradt a hivatásában, a SZIGNUM iskolavédőnőjeként továbbra is a gyermekek közt tölti napjait és végzi munkájának szerteágazó feladatait. Szabadidejében szívesen kirándul és kertészkedik, szeret színházba járni, és foltvarrással is foglalkozik. – Gyorsan eltelt ez az ötven év, és csak azt mondhatom, nagyon szép hivatást választottam. Egyáltalán nem bántam meg, hogy védőnő lettem – összegzett Iván Józsefné, aki júliusban, szakmája ünnepi rendezvényén veszi majd át jubileumi díszoklevelét.