Hírek Színes

A hét embere: Csanádi Ildikó

Hét éve hagyta abba a varrást Csanádi Ildikó, egy éve viszont olyan nagy hatással volt rá egy film, hogy ismét belevágott. Bár szakmáját tekintve férfiruha készítő, egyedi darabokat készít a hölgyek számára, – mint elárulta – mindig érzésből. Ezen a héten a CsanádiStyle megálmodóját, Csanádi Ildikót köszöntjük a hét embereként!

– Hogyan jött az életedbe a ruhatervezés? Ha jól tudom, nagyon nagy hatással volt rád egy film ebben.

– Igen, Coco Chanel életét néztem meg egy filmben. Ezt egy kolléganőm ajánlotta, hogy nézzem meg, mert mondta, hogy annyira hasonlít rám maga a tervező, és először ki is akadtam rá, hogy ugyan, hagyj már, ilyen dolgot, hogy arra a nagy tervezőre én hogy hasonlítanék? Aztán egyik alkalommal a lányaimmal megnéztük este, ez február 26-án volt tavaly, megjegyeztem ezt a dátumot; annyira nagy hatással volt rám ez a film, mivel mintha magamat láttam volna benne, soha az életben nem volt még ilyen. Végignéztük, jó későig is tartott, és másnap felkeltünk, és jöttek elő az ötletek, hogy mit szeretnék, hogy mégiscsak ezzel kéne, hogy foglalkozzak, ez az, amit én szeretek: a divat, a tervezés, az alkotás, és hogy egy blogot csinálnék, hogy a világnak megmutassam, amit tudok.

– A kollekcióidban ugye főleg a vintage, a pin up és a retro stílusok jelennek meg. Miért pont ezek?

– Mert nagyon nőiesek számomra. Ott vannak a csipkék, akkor használták jobban a hölgyek a szoknyát, ha most a városba kimész, nem sokan viselnek szoknyát, meg ilyen női ruhákat. Akkor azért nagyon figyeltek erre, hogy a nők kis kalapot, kis kesztyűt hordtak, a férfiak szintén; kalap, kabát, szövetnadrág. Most ezek már nagyon eltűntek, és nekem azok a divatok tetszenek nagyon.

– Van egy ilyen mondás, hogy a retro sosem megy ki a divatból, de mégis: mennyire kell ezeket a ruhadarabokat modernizálni, hogy ma is könnyebben viselhetők legyenek?

– Szerintem nem kell igazából, mert a mostani anyagokkal azokat a fazonokat is létre lehet hozni, bár egy alsó- vagy tüllszoknyás darabot nem igazán vennénk fel így hétköznap, lehet hogy eléggé megnéznének az emberek, de különleges szerintem.

– Szakmádat tekintve eredetileg férfi ruhákkal foglalkozol. A férfi ruhákban mennyire tud ez megjelenni, mennyire mernek a férfiak egy ilyen stílusú ruhát felvenni a tapasztalataid szerint?

– Szerintem vannak bevállalósak, egyre többen. Én azt látom, hogy kíváncsiak, és ők is rám bízzák igazából ezt az egészet, de különlegeset szeretnének, mind zakóban, mind férfi pantallóban, mind mellényben. Ők is egyre jobban igénylik.

Fotó: Varga András photography

– Honnan nyersz ezekhez a ruhákhoz ihletet?

– Ha egy méteráruba bemegyek; tapintásra, színre, meglátok egy anyagot, akkor elkezdek kattogni, hogy milyen jó lenne ebből egy blúz, egy ez vagy az, és a fejemben én látom készen a terméket, amit megalkotok.

– Milyen a fogadtatása ezeknek a ruháknak? Ugye mint említetted, manapság nem nagyon vannak, akik ilyen ruhákat hordanak, de ha mégis elkészül és felveszik, akkor mit éreznek?

– Nagyon boldogok. Az egyik vendégem mondta is, hogy “Ildike, neked ezzel kell foglalkoznod, mert boldoggá teszed az embert!”. Főleg azt imádom, mikor valaki szabad kezet ad, mikor elhoz egy anyagot és rám bízza az egészet, és utána jön, és leesik az álluk, hogy milyen gyönyörű.

– Nagy kihívást jelent egy ilyen ruha, vagy ha megszületik az ihlet akkor onnantól kezdve megy?

– Azt tudom mondani rá, hogy érzés után csinálom. Van egy alap ruha, majd meglátok egy szalagot, egy gyöngyöt aztán rávarrom, aztán jön egy furcsa érzés, hogy ez az, most így a jó, és az tökéletes.

– Elég egyedi darabokból állnak a kollekcióid, mint mondtad, nagyon szereted, ha szabad kezet kapsz. Mégis, van amit többször elkészítesz, vagy arra törekszel, hogy mindig valami újat alkoss?

– Mindig arra, hogy ne legyen két egyforma, mert az a legjobb, hogyha az utcán nem jön szembe ugyanaz.