Blog

Kiold, felold, megold

Többféle gyógymód létezik. Amik hasznosak a bajban és arra is jók, hogy elkerüljük a további zűröket.

Életünk során sokszor kerüljünk olyan helyzetekbe, amikor azt érezzük, simizni kell a lelkünket.   Megtanuljuk, mi nyugtat meg bennünket, kivel, hogyan szeretjük megosztani a bánatunkat, gondjainkat. Nincs általános recept, vagy mindenkire egyformán alkalmazható terápia. Van, aki egyedül próbálkozik és inkább maga próbálja feldolgozni a vele történteket. Bár ebben sem érdemes típusokat keresni, mert én, aki alapvetően társasági embernek tartom magam és szívesen csevegek másokkal, életem nagy fájdalmairól mégsem tudtam senkivel sem beszélni. Nem azért, mert nem lett volna, aki meghallgasson, egyszerűen megkukultam és nem éreztem, hogy most szükségem lenne bárki tanácsára.

Alapvetően szerintem nem is mindig ezt várjuk, amikor döntések, bánatok, örömök kapcsán kerülünk interakcióba valakivel. Sokszor már az nagy is nagy segítség tud lenni, ha meghallgatnak bennünket. Persze, van, hogy kifejezetten vágyunk valami okosságra, arra, miként látja más a helyzetünket. Ha ez a szitu, akkor viszont nagyon fontos, kit kérdezünk meg. Mert alapigazság, hogy senki sem tud többet adni, mint amije van. Ezért, bárki is a legnagyobb jó szándékkal akar tenni értünk, de nem élte át, nem volt még hasonló gondja vagy nem is érti, nem tud, csak halló fül lenni. Persze, ez sem kevés néha. Ugyanígy a szülők, akik bár nagyon akarnak tenni, védelmezni, átvállalni, mégsem képesek kívül helyezkedni és bennünket objektíven látni. Az a tapasztalatom, inkább csak idegesek lesznek, magukat marcangolják hol rontották el és ez (bennünket legalábbis) nem visz előre.

Ilyenkor jönnek az öribarik, akik sok titok tudói, avagy az ivócimbik, akik nagy lelki bánatokra és örömökre legalább egy nagyon jó és hatásos gyógyírt tudnak. Mert van azért olyan is, hogy ilyen érzéstelenítésre van szükség. Ez bár nem old meg semmit, és még a másnapi macskajaj is fennállhat, de olyan rejtett és őszinte gondolatok is előjöhetnek, amit mi sem gondoltunk. (Persze, ha kölcsönösen emlékszünk rá. Alapszabály, hogy ami így mondatódik ki, később örök homály fedi.) Vagy, ha semmilyen nagy összefüggésre nem jöttünk rá, akkor egy jót sírni vagy röhögni, vagy ezeket kombinálni is lehet.  Szolidabb megoldás az írás (naplóba magunknak vagy tűzbe dobni, blogban annak, aki elolvassa, levélben a tükör előtt felolvasva – nem azért mert megbolondultunk, csak legyen szóban is tudatosítva). Jó terápia az olvasás is (szép- és szakirodalom, mert jó tudni, más is volt gödörben és a csúcson, sőt esetleg meg is oldotta). Különösen hasznos elmélyedni a sorokban akkor, ha valaki a gondolatait tartalmasan akarja papírra vetni. Persze a lelkizésre választhatunk szakembert is, mint külső, objektív felet, akinek a segítségével sok mindenre rájöhetünk.

Mindegy, melyiket választjuk, ki vagy mi mellett döntünk. A cél mindig az, hogy kievickéljünk a gödörből. Még jobb, ha hosszú távú megoldást is találunk és közben olyan technikákat, amik legközelebb is segíteni fognak.

Jó vagy rossz hír: rá fogunk jönni, a kulcs minden helyzetben mi magunk vagyunk.