Makó Top

Hangoskodással, muzsikaszóval, ostorcsattogtatással kell elűzni a telet

Január hatodikával, vízkereszttel megkezdődött a farsangi időszak, amely idén két hónapig tart majd. Szikszai Zsuzsannával, a József Attila Múzeum igazgatójával a farsangi népszokásokról, a farsang eredetéről, és a február elején megrendezésre kerülő, hagyományos télűző felvonulásról beszélgettünk.

– Vízkereszttől hamvazószerdáig tart a farsangi időszak, ez egy mozgóünnep, nem statikus: ezt a csillagászok szokták kiszámolni, a tavaszi napéjegyenlőséget követően az első holdtölte utáni első vasárnap a húsvét vasárnap, és ettől visszaszámlálnak 40 napot, és így jön ki a farsang farka, a farsang vége, a hamvazószerda, illetve a húshagyó kedd – tudtuk meg Szikszai Zsuzsannától, aki hozzátette: nem is baj, hogy kicsit hosszabb lesz idén a farsang, hiszen így több idő van a mulatságok megtartására és a tél elűzésére.

Mint a múzeumigazgató rámutatott: már az ókoriak is megünnepelték ezt az időszakot, ha nem is farsangnak hívták. A farsang szó német eredetű, mosolygást, nevetést jelent, amely bekerült a magyar köznyelvbe – maga a szó és az időszak is a középkortól található meg Magyarországon.

– A reneszánsz idején került Magyarországra, Mátyás királynak olasz felesége volt, Beatrix, ő a saját udvartartásával hozta ezt az olasz kultúrát, ahol nagy karneválok voltak, vannak – tette hozzá.

Ezek a mulatságok a XII.-XIII. században kezdődtek, az egyház pedig sokáig tiltotta, de hiába, az embereknek szükségük volt a féktelen vidámságot rejtő időszakra, hiszen az advent után itt felszabadultan, bőségesen bármit lehetett enni, bálokat, mulatságokat tartani.

– Ez az időszak arra adott lehetőséget, hogy a test és a lélek is felkészüljön a később majd 40 napig tartó nagyböjtre, a húsvétot megelőző időszakra. Ezek a hullámzások egyébként nagyon jellemzőek a paraszti kultúrára, a népszokásainkra, hogy egyszer fent, egyszer lent: egyszer nagyon hangos, aztán visszahúzódik, elcsendesül – emelte ki Szikszai Zsuzsanna.

Ezek a népszokások azért is alakultak így, mert a gazdasági élethez alkalmazkodtak; télen volt idő a bálokra, a felvonulásokra, bolondozásra, a tavasz bejövetelével a böjt idején visszább fogták a zsíros ételeket, elfogyott a tavalyi kolbász, sonka, és a kinti életre, a földekre, a munkára koncentráltak. Ráadásul sok jeles napot rejt ez az időszak, ami a makóiak számára is fontos volt. A múzeum igazgatója példaként említette Vince, illetve Pál napját, illetve a gyertyaszentelést, amely Makón is nagyon fontos volt, és végigkísérte az életet.

– Nagyon fontos a Julianna és a Zsuzsanna nap is a makóiaknak: február 16-a az azt jelentette az embereknek, hogy a tavaszi fokhagymát el kell rakni. 19-e pedig Zsuzsanna, ilyenkor pedig aki a piacon nem tudott megszabadulni a fokhagymájától, akkor vége is volt, mert utána már senki sem vásárolta meg. A makóiaknak ha rövid, ha hosszú volt a farsang, ez a két nap nagyon fontos volt – világított rá.

Eközben a mulatságok és bálok is fontos szerepet kaptak, mint fontos társadalmi események – minderről pedig feljegyzések is vannak, amelyek az akkori újságokban megjelentek. Egy-két meghívót is őriznek Makón, amelyben pontosan leírják, milyen viseletben illik megjelenni, amely azt is behatárolta, hogy kik vesznek majd rajta részt.

– A környező falvakban mindig megtartották ezeket a felvonulásokat: a tőkehúzást vagy rönkhúzást, Kiszomboron olvashatunk ilyen visszaemlékezéseket a két világháború között is emlékeznek, hogy a kaszinótól végighúztak egy farönköt, amire felültették azokat a vénlegényeket, vénlányokat, akik nem tudtak férjhez menni – emelte ki, hozzátéve: köszöntőket is mondtak, házról-házra járva, ahol kisebb adományokat, süteményt, kolbászt vagy pénzt kaptak. A Cibere vajda és a Konc király vetélkedése pedig az egykori színjátszás alapjaihoz vezetett vissza: Cibere Vajda a böjti ételeket, a Konc király pedig a zsíros ételeket személyesítette meg, ezeknek a vetélkedését adták elő.

– A mi vidékünkön, a szegedi nagytájon például cucorkajárás volt, ez a cucorka egy női alak, aminek a fejét lehetett mozgatni, és a cucorka ijesztgette a legényeket, lányokat a bálban, de Tápén cucorkát elégették, ő szimbolizálta a telet, és a farsang farkán, húshagyó kedden elégették. Ez a cucorka elnevezés csak a mi vidékünkre jellemző – hangsúlyozta Szikszai Zsuzsanna.

A második világháborút követően az oktatási intézmények vették át a jelmezes bálok szervezését, a ’90-es évek derekán pedig Makón ismét szervezett keretek közt megtartották a jelmezes felvonulást. Ez később megszűnt, de pár évvel ezelőtt ismét megszervezték.

 – Néhány évvel ezelőtt ismételtek útnak indítottuk ezt a nagy, farsangi vagy karneváli felvonulást: a telet hangoskodással, muzsikaszóval, ostorcsattogtatással kell elzavarni, elűzni, és ezért segítségül hívtuk a mohácsi busókat, akik ismételten vendégeink lesznek ezen a jelmezes felvonuláson. Ők a világörökség része, rájuk nagyon-nagyon büszkék kell, hogy legyünk, mert egész Európa, az egész világ tudja, hogy kik a mohácsi busók. Ha nem is szerves részei Makó néprajzának, népszokásainak vagy jeles napjainak, színfoltot adnak a felvonuláson, illetve azok is megismerhetik ezt a kultúrát, akik nem tudnak mondjuk Mohácsra elutazni – fogalmazott Szikszai Zsuzsanna.

A felvonulásra idén február kilencedikén kerül sor, a Pulitzer kollégiumtól indulva. Részt vesz a Makói Lovas Egyesület és a Maros Táncegyüttes is, de a csöröge, a forró tea és a forralt bor sem marad el. A felvonulást követően a skanzenben folytatódik a mulatozás, a gyerekeket kézműves program várja, illetve a program végén a telet is elégetik majd.