Hírek Térség

Egy éjszaka öt halál a Vajdaságban

Magda Marinkót a magyar bíróság két rablógyilkosság (Kecskemét, Orosháza) miatt tudta elítélni, de a délvidéki halálosztó korántsem csak hazánkban ölt és fosztogatott. Ma a vajdasági „kivégzéseit” vesszük sorba. A Magyar Noir sorozata.

Korábban már említettem: Magda Marinko a jugoszláviai rendőrség elől menekülve akart Magyarországon letelepedni. Félelmének több oka is lehet. Ezek közül az egyik: 1993. február 24-én végzett F. Idával Szabadkán.

A korábbi részekben már többször is felidézett, Csillag börtönbeli kihallgatáson Magda erről az ügyről így kezdte vallomását:

„Nekem nem állt szándékomban F. Ida megölése.”

Ez akár el is hihetjük neki, ugyanis a szerencsétlen asszony egészen véletlenül került Marinko fegyverének célkeresztjébe. Amikor Marinko 1992-ben nagy pénz akart szakítani, könnyen kirabolható gazdag ember után kutatott. Megtudta, hogy Szabadkán, a Ljubljanszka utcában lakik egy gazdag, arannyal foglalkozó kereskedő, aki azt mondták neki, 12 millió márka készpénzzel rendelkezik, ritka ékszereket, értékes festményeket is tart a lakásán.

MTI Fotó: Földi Imre

Scorpiót vett a rabláshoz

Ezek után Marinko érdemesnek látta befektetni az üzletbe. Vett ezer márkáért egy Scorpio géppisztolyt majd bűntársaival ellátogatott a Ljubljanszka utcába. Az első kísérlet nem sikerült, vadul ugató kutyák térítették el a rablókat szándékuktól. Majd eljött az említett 1993. február 24-e, amikor már Marinko sikeresen bejutott társával, kit vallomásában Jovicaként emlegetett, az épületbe, amiről azt hitték üres, mert a kereskedő elutazott a városból. Több szobát is átkutattak, amikor a zajra felébredt a bejárónő, aki vállalta, hogy munkaadója távollétében vigyáz a házra.

A harmadik szobában a sarok felől ő kérdezte – „Ki az?” –, mire Marinko azonnal a hang irányába lőtt kettőt.

„Még mondtam is: ez nem fogja többet kérdezni, hogy ‘Ki az?’. Nem néztem meg, kit találtam el, hol és milyen sérülést okoztam, de biztos voltam, hogy meghalt. Megjegyzem, hogy az idegenlégióban speciális kiképzést kaptam, mivel sokat gyakoroltuk az éjszakai lövészetet, amikor hang irányába kellett lőni. Így az említett esetben is biztos voltam, hogy halálosak voltak a lövéseim”

– dicsekedett vallomásban Magda.

A hidegvérű gyilkos elmondása szerint ezen az éjszakán összesen 3 ezer német márkát zsákmányolt, amin még osztoznia is kellett.

Cárt gyilkoltak Szabadkán

Magyarországi „hadjárata” után Magda Marinko 1994 januárjának végén elkeseredetten utazott vissza a Vajdaságba. A halálosztó úgy vélte: túl sok volt az áldozat, és ehhez képest nagyon kevés a bevétel. Ám nem kellett sokat várnia az újabb lehetőségre, mivel jó ismerőse Ivan S. azonnal új célpontokat kínált.

1994. január 25-én Ivánnal a szerb oldalon lévő tanyáján osztotta meg gondjait, aki felajánlotta, újabb házakat mutat meg, és garantálja, hogy ott gazdag emberek laknak, akiket érdemes kirabolni. Kocsijával elvitte, a Szabadkához tartozó Kisbajmokra, ahol Milan P. (gúnynevén: Cár) házára mutatott rá, akiről azt állította, hogy 400 ezer márkája van. Kínált más célpontokat is Iván, de ehhez ismét össze kell toborozni a halálbrigádot.

Ez meg is történt, telefonhívásra éjfél után meg is érkeztek a „belgrádi fiúk”. P. Szinisa, M. Bozsidar és B. Goran toppant be Marinkóhoz. Nem sokkal később már P. (csak névrokona Marinko bűntársának) házába is bejutottak, ahol az egyik szobába, külön ágyon egy asszony és egy gyerek aludt – Sztana és Dane P.

Ezen a szobán átmentem anélkül, hogy felébredtek volna

– emlékezett az akcióra Magda.

„P. szobájába léptem, az ajtóból hallottam, hogy a mögöttem jövő Szinisa mozgására az asszony, Sztana., felébredt, rákiáltott, és nekirontott Szinisának, aki ettől lemerevedett. Ekkor kb. három méterről három egyes lövéssel a nő tarkójába lőttem. Az asszony elterült, és a zajokból észleltem, hogy felébredt P., aki az ágyról fel akart kelni, és felém akart indulni ökölbe szorított kézzel. Én ekkor a szája és a torka felé ötöt-hatot lőttem, kb. másfél méterről, aminek hatására a férfi hanyatt dőlt, hörgött. Felkapcsoltam a villanyt, bejött Szinisa, és mondta: ‘Ez szenved.’ Erre én egyetlen lövéssel, kb. húsz-harminc centiméterről homlokon lőttem”

– mondta el vallomásában Marinko az ott történteket.

Az időközben felébredő kisgyerekkel – Marinko szerint – már a távozáskor Szinisa végzett, a zsákmány pedig 35 ezer márkát, viszonylag sok schillinget és dollárt tett ki. (Csak zárójelben jegyezzük meg: a szerbiai tárgyalás során Szinisa Petrity mindent tagadott, így Dane Petrity megölését is.)

Palicson személyes bosszúból ölt?

Innen Palicsra vette az irányt a halálbrigád, ahol az A. család háza volt a célpont. A halálosztók vezére – aki a lakás elrendezését jól ismerte, mivel többször is járt A.-nál – az emeleti hálószobában talált a házaspárra. A kihallgatások során Marinko azt vallotta, hogy A.-val személyes nézeteltérések miatt akart végezni, mert korábban átverte őt üzletelésük során. Vagyis számára csak a házgazda volt a célpont.

„Úgy közelítettem meg az ágyat, hogy Verica felől léptem az ágyhoz, így kicsit kinyújtott kézzel, négy-öt lövéssel fejbe lőttem A.-t, akit a lövések, szerintem, a feje bal oldalán találtak el. Odamentem a férfihez, láttam, hogy halott, közben az asszony kezdett felébredni. Gyorsan befogtam a száját, a másik kezemmel mutattam, hogy maradjon csendben”

– mesélte a rendőröknek Marinko.

Ezután a nőt a földszintre kísérték, ahol az asszony, abban reménykedve, hogy így megmentheti gyermeke és saját életét is, megmutatott minden felelhető értéket, így arany és német márka is jutott bőven a rablóknak.

Amikor kocsiba szálltak, két holttest maradt utánuk: végeztek Verica A.-val is. Hogy ki? Marinko szerint Szinisa, Szinisa pedig arra esküdözött, hogy Marinko volt a tettes…

(Palicson Marinko utolsó gyilkosságát követte el, de a történetnek még nincs vége. Következő írásunkban a halálosztó elfogásának, elítélésének történetével zárjuk sorozatunkat.)