Kiemelt hírek Makó

Elkezdődött az Ószegedi úti Vörös-kereszt restaurálása

A József Attila Városi Múzeum és Tamásy Aladár kezdeményezésére a makói Vörös-kereszt megújul – tájékoztatta portálunkat Szikszai Zsuzsanna, a József Attila Városi Múzeum és Könyvtár igazgatója. A Tamasy-család építette egykor ezt az út menti keresztet. Ennek a költségeit a Lechner Ödön Tudásközpont Népi építészeti programjához beadott és megnyert  támogatásból lesz finanszírozva.

A restaurálási munkálatokat Szigeti Márton szakrestaurátor végzi. A szakrális emlék pénteken került lebontásra és beszállításra. A restaurálási folyamat elég sok időt vesz igénybe, hiszen a több mint 160 éves kőkereszt az idők folyamán nagyon rossz állapotba került.

A kereszt újraavatására 2019 szeptemberében kerül sor. Vidékünkön inkább az öntöttvas keresztek, tégla alapon való állítása volt szokás. Ezekből az út menti kis építményekből nagyon sok van a vidékünkön, Makón és a környező településeken. A Vörös-kereszt anyagát és ábrázolását tekintve is egyedülálló szakrális emlékünk, amely már másfél száz éve vigyázza  a makói tájon élő embereket, és nyújt vigaszt számukra. Névtelen makói asszonyok ültetik be minden évben virággal a kereszt kiskertjét. Nagyobb vallási ünnepeken friss virágokkal díszítik fel.

– Ezt az egyedülálló szakrális emlékünket meg kell védenünk a jövő nemzedékének, ennek első lépése a védettség alá vétel – mondta el Szikszai Zsuzsanna.

A kereszt története:

A Historia domus szerint: „A szépen virágozni kezdő kisded hitközséget 1739-ben nagy csapás érte. Néhány hó alatt ugyanis 509-en estek a pestis áldozatául. Ezen csapás emlékére a szegedi úton Sz. Rozáliához címzett kápolnát építtetett, később ezen kápolna elpusztulván, helyére kereszt állíttatott.” A régi kéziratos térképek föltüntetik a kápolnát 1754-ben Capelle, az első katonai fölvétel (1784.) Rosalia Capel, Vertics (1778., 1781.) Sacritum néven.

A pestis járványnak Makón 1739-ben 509-en estek áldozatul. Emlékükre az Ószegedi úton, a pestis temető mellett kápolnát emeltek Szent Rozália tiszteletére. A kápolna elpusztulása után helyére fakeresztet állítottak. Az 1835. évi kánoni látogatás szerint: „A Szegedre vivő út mellett egy fakereszt a Megváltó bádog alakjával, jó állapotban van. 1824-ben Bálint Ferenc (1786–1861) makói lakos által megújíttatott, és ő ugyanakkor meg is áldatta. Semmiféle külön adománnyal nem rendelkezik, de midőn az idő viszontagságai miatt megrongálódik, a helyi gazdagabb polgárok által, akik önként nyújtanak segítséget, teljesen megújíttatik, és illő állapotban őriztetik.”

Bálint Ferenc az elkorhadt keresztet kőkeresztre cserélte ki. A nép a színéről Vörös keresztnek nevezte. Az 1859. évi Canonica visitatio ismertette: „A Szegedre vivő út mellett egy kőkereszt a Megváltó kőből való alakjával; Bálint Ferenc makói lakos 1855-ben állította egy fakereszt helyére, és 50 forint alapítási tőkével látta el. „

A kereszt rongálásakor, 1859-ben Makra Imre prépostplébános panaszos levéllel fordult a városi tanácshoz; ebben az előzményeket is megemlítette: „Isten könyörületességének, ki a vidékünkön százegynehány év előtt pusztított döghalált kegyelmesen megszüntette, s a vidék lakosairól büntető ostorát levette, s azon kápolnát pótolja, mely itt hajdan Sz. Rozália tiszteletére állott.” Elpanaszolta, hogy valaki a kereszt talpazatából fejszével kifeszegette a téglát.

A Vöröskereszt mellett 1938-ban Párducz Mihály régészeti föltárást végzett. Az egyik sírban 50 centiméter mélységben egy nagyobb tál, egy öblösebb alsótestű tál, hengeres nyakú edény került elő. A leletet a Zóki kultúra Makó-csoportjának nevezték el. A föltételezett temető többi részét nem tárták föl.