Blog

Most talán végre sikerülni fog

Az ünnepek gyorsan eltelnek. Nem mindegy, mit őrzünk meg belőlük.

Mindannyiunk közös tapasztalata az, hogy milyen jó érzés valamit nagyon vágyni, ábrándozni és várni. Elképzeljük, milyen szép lesz, pihentető, békés és mennyire fel fog tölteni és kicserélni bennünket pár nap. Aztán hullafáradtan ránk talál az áhított ünnep, nyaralás, családi program, közös alkalom és szinte észre sem vesszük, csak arra eszmélünk, hogy már vége, elmúlt és megint itt a mókuskerék, a pörgés, amiből csak elcsentünk egy keveset. És már megint csak arra gondolunk, milyen messzi még a következő szabadság. És nem azért vagyunk csalódottak, mert nem szeretünk dolgozni, hanem mert bedarál és kilúgoz bennünket a monotonság. Amiből alig tudjuk kibillenteni magunkat, s ha egy kicsit sikerül, akkor már az okoz gondot, hogy vegyük fel újra a másféle ritmust.

Mert kívánjuk, hogy ünnepeljünk és másként legyünk együtt, mint a szürke hétköznapokon. Kincsként őrizzük is ezt a kicsit másféle időt, mert utána olyan gyorsan feléljük a végre kialudt énünket, a nyugodt hobbi időnket és újra elfelejtünk apró örömöket csempészni a feladataink áradatába. De azért szerencsések vagyunk, ha jutott egy kis pihenés, fontosabb teendők és határidők nélküli időszak is mostanság.

Megdöbbentő adat, hogy mennyire sokan töltik munkával, szolgálatban és ügyeletben a karácsonyt. Persze, az élet nem állhat meg és ilyenkor is kell, aki beteget ápol, segít, ha baj van, szállít, beszerez, és gondoskodik másokról. Ők is ünnepelnek, de másként, másokkal, máshol, mint szeretnének. És túlságosan nagy azok száma is, akikre egyedül, idősen, kiszolgáltatottan vagy betegen, csalódottan talál rá egy-egy alkalom. Ilyenkor még nehezebb ezen túllendülni és üresen tovább lépni a fényes napok után.

Sokféleként talált ránk az ünnep és mindenkinek mást adott. Remélem, azért többünkkel volt bőkezű és akadt néhány szép találkozás, közösen töltött idő, egymásnak adott jó szó és mosoly is. És talán néhány különleges élmény részesei is lehettünk! Nekem volt egy adventi feladatom, amit próbáltam teljesíteni. A küldetés csak annyi volt, hogy meg kellett látogatni valakit, akiről biztosan tudtuk, hogy örülni fog és személyességet, beszélgetést kellett neki ajándékozni. Abból a pici szabadidőből, ami nekünk is szűken van. Annyit elárulok, hogy sikerült kivitelezni és rám még nagyobb hatással volt, mint akit felkerestem. Pedig nem volt semmi különös, de mégsem fogom elfelejteni a másik váratlan örömét és hálás tekintetét.

Az ilyen és ehhez hasonló pillanatokból akarok erőt és megnyugvást szerezni a következő évben. Ezekre akarok figyelni és ilyesmikre is fordítani időt és energiát.

Magam is elképedtem, amikor egy szaklapban a rohanó nő jellemzőit írták le. Szinte minden illett rám, gondolom, ami még nem, az rövidesen fog. Nem akarok ilyen lenni. Még akkor sem, ha ez most kortünet, átlagos negyvenes kórkép. Persze, jó lenne lefogyni, ruhatárat újítani meg még ezer más dolog is. De ha valamire most pár nap alatt rádöbbentem, hogy mindez mit sem ér, ha nincs, akivel megosszam, aki szeressen, és akit én is szerethetek.

2019-ben ezért elsősorban igazi önmagam szeretnék lenni.

Amit olyan sokszor elnyom a külvilág, amit olykor hagyok elveszni felesleges dolgok miatt.

Önmagamat akarom megtalálni és mindenkire elég időt, aki hozzám tartozik.

One Response

  1. “De ha valamire most pár nap alatt rádöbbentem, hogy mindez mit sem ér, ha nincs, akivel megosszam, aki szeressen, és akit én is szerethetek.

    2019-ben ezért elsősorban igazi önmagam szeretnék lenni.”

    ?

    https://www.youtube.com/watch?v=poar9AN8NGw

Comments are closed.