Hírek Kiemelt hírek Makó

Biró István: mindenki arra vágyik, hogy szeressen, és szeretve legyen

Vegyük észre karácsonykor, hogy a szeretet szeretne mellénk ülni, azt szeretné, hogy vele legyen teljes az asztal – mondja a görögkatolikus parókus.

– A karácsonyra, a szeretet ünnepére nagyon sokan készülnek, de sajnos a rohanás és a kapkodás mintha részévé vált volna az ünnepnek. Sikerülhet még megőrizni a karácsony szellemiségét?

– Valóban, ezt látom én is. A családommal is gyakran beszélgetek arról, hogy mennyire van ez így jól, mennyire megy olyan irányba az ünnep, amivel elveszíti az egész lényegét? A rohanásról szól, és éppen a legfontosabbat veszítjük el. A karácsonyi készülődés kapcsán sokat gondolkodtam ezen és találtam egy jó gondolatot, ami szerint a karácsony mindig egy tükör. Annak tükre, hogy milyen volt az évünk, az eddigi életünk, szembe nézhetünk azzal, hogy mi értelme az egész életünknek. Ez a tükör akkor tud megerősíteni minket, ha van kivel leülni, van mit ünnepelni.

– Melyek azok a legfontosabb értékek, amelyekre ilyenkor karácsonykor – persze máskor is -, de ilyenkor különösen figyelnünk kellene?

– A mi egyházunkban nem, de a római katolikus egyházban ilyenkor Keresztelő János felhívását veszik elő, az a gondolat jut eszembe, hogy „a fejsze már a fák gyökerére tétetett, közel van az Isten országa, térjetek meg és tartsatok bűnbánatot.” Én azt gondolom, hogy erre lenne szükség. Azok a legfőbb értékek, amik ott vannak minden ember szívében, mert az Isten képére vagyunk teremtve, az Isteni jó tulajdonságok ott vannak bennünk, vágyunk utánuk. Sokkal mélyebbre kellene mennünk, mint amennyire tesszük, és akkor felfedezhetnénk, hogy valójában mindenki csak arra vágyik, hogy szeressen, és szeretve legyen. Mintha ez lenne az, ami teljesen eltűnik a karácsonyból, minden mással próbáljuk betömni ezt az űrt. Kellene időt szakítanunk arra, hogy leüljünk, és átgondoljuk, hogy valóban jól tesszük-e azt, amit teszünk, elég-e az, amit teszünk. Én azt gondolom, hogy nem csak az idősebb, hanem a fiatalabb korosztály is attól fél, hogy egyedül marad. Ezért olyan dolgokba vág bele, amit ha ez a félelem nem lenne ott benne, akkor nem tenne meg. Szent János azt mondja, hogy Isten a szeretet. Valójában csak a szeretet szeretne mellénk ülni, és azt szeretné, hogy vele legyen teljes az asztal. Ott legyen mellettünk, és mindent tudjunk félretenni. Utána majd jöhetnek az erkölcsi, morális követelmények, hogy mit tegyünk, hogy tegyünk, de a legfontosabb, hogy ezt engedjük be. A sok sürgés-forgás közben ne felejtsük el, hogy ő oda szeretne jönni, velünk akar lenni. Karácsonynak a titka keresztény olvasatban ez.

– Rengeteg időt fordítanak a gyerekek oktatására, hasznos szabadidő eltöltésére, ők fogékonyak még erre?

– Ők nagyon tudnak örülni a karácsonynak. Míg mi felnőttek úgy vagyunk vele, hogy lemerülünk, és szeretnénk, hogy végre meglegyen a karácsony és tovább menjünk, addig egy gyerek számára innen kezdődik az év, ebből táplálkoznak. Egyik vasárnap azt javasoltam a hozzánk tartozóknak, hogy próbáljunk meg egymásnak olyan karácsonyokat kialakítani, amire mi visszaemlékszünk. Azt hiszem, hogy ha a felnőtteket megkérdezzük, hogy melyik volt a legszebb karácsonya, tud olyat mondani a gyermekkorából, amire nagyon szívesen emlékszik vissza. Nekünk, szülőkét, pedagógusként, papként az lenne a feladatunk, hogy a gyerekeknek olyan karácsonyt adjunk, amit örömmel raktároznak el magukban. Ha pedig ők felnőttek lesznek, akkor szeretnék, hogy az ő családjukban , a rábízottak között is tudjanak ilyen karácsonyokat szervezni.

– Ön mire lesz a legbüszkébb az idei évből?

– 2018 egy nehéz év volt, de nagyon szép. Nagyon szép volt a templomunk búcsújához kötött esemény sorozat. Számomra az egyik legmeghatározóbb lelki élmény volt, hogy együtt tudtunk imádkozni ennyién ebben a templomban. Számomra egy nagyon-nagy dolog, hogy vannak olyan értékeink, amikkel meg tudjuk mozgatni azokat is, akik még talán életükben nem voltak templomban. 240 éves a templomunk,az elődeink számára egy öröm volt, hogy felépülhetett. Az volt a fontos, a jó Istennel úgy beszéltük meg, hogy minél többen részesülhessenek ebben az örömben. Azt gondolom, hogy sikerült, és ami a legfontosabb számomra, hogy ragyogó szemeket láttam. Nincsenek olyan eszközeim, és nem is szeretném, hogy legyenek, amivel kényszeríteni tudok, csak fel tudom ajánlani, hogy ez van, ezért gyertek el, és nagyon sokan eljöttek. A betlehemi királyok jutnak eszembe, Isten odatette a csillagot nekik. Semmi közük nem volt a zsidósághoz, az egyistenhithez, de elég bölcsek voltak ahhoz, hogy meglássák a jelet, hogy valami nagyon különleges dolog történik ma a világban. Észrevették, erőt kaptak, és mentek. Anélkül, hogy bármit elvártak volna, volt egy vezércsillaguk, ami vitte, vezette őket, és nem kényszerítette. Én valahol ilyen szeretnék lenni.