Belföld Hírek Kiemelt hírek

Hét jel, hogy előre megtervezett volt a tüntetéssorozat

Az ellenzéki média és politikusaik napok óta azt kommunikálják, hogy spontán módon vonultak az utcára az emberek. Ahogy a szerdai, első megmozdulás óta teltek-múltak a napok, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy szó sincs erről. Az Origo hét egyértelmű pontot hoz arra, hogy előre megtervezett volt az egész ellenzéki tüntetéssorozat.

Szerda óta többször is utcára vonultak az ellenzéki szimpatizánsok, amit a baloldali politikusok és a hozzájuk köthető médiumok úgy állítottak be, hogy mindez teljesen spontán módon történt. “Megkezdődtek a spontán tüntetések!” – hangoztatja a balliberális propagandagyár egyik legmarkánsabb képviselője, útbaigazítva olvasóikat, mit is kell gondolni az elmúlt napok történéseiről. Ebből a narratívából az rajzolódik ki, hogy komoly társadalmi felháborodás következtében létrejött egy alulról jövő kezdeményezés, ami komoly tömegeket vonzott az utcákra a kormány ellen. Ahogy teltek-múltak a napok, egyre világosabbá vált, hogy a demonstrációsorozat a legkevésbé sem volt alulról szerveződő, arról nem is beszélve, hogy a folyamatoknak köze sem volt a spontaneitáshoz. 

1. Április után komoly erők dolgoztak az ellenzék egységesítésén 

Ahhoz, hogy érthetővé váljon a folyamat, vissza kell nyúlni egészen április előttig. Régóta húzódó dilemma az ellenzéki pártoknál, hogy egymással együttműködve, vagy külön-külön politizáljanak. Ez azért lehet egyáltalán kérdés, mert az ideológiai palettán kifejezetten távol állnak egymástól (legalábbis papíron), így például egy Jobbik-Demokratikus Koalíció összjáték elég érdekesen festene a választópolgároknál. A kérdés súlyát mutatja, hogy mára parlamenti választást megelőzően is komoly feszültséget okozott több ellenzéki pártban is a probléma: az LMP már a választást megelőzően két táborra szakadt emiatt, a Jobbikban pedig egyre nagyobb teret nyertek az összefogáspártiak, konfliktust generálva a szervezetben. Az ellenzék végül nem koordinálta a jelöltállítást az egyéni körzetekben éppen az ideológiai különbségekre és az együttműködés életképtelenségére hivatkozva, aminek – nem feltétlenül ennek köszönhetően – súlyos vereség lett a vége. Mivel ez már a harmadik vesztes parlamenti választás volt a sorban, egyre több szereplő azt a következtetést vonta le, hogy egységesíteni kell az ellenzéket, csak így lehet némi esély a magabiztos kormánypártokkal szemben. 

A történteknek ez az olvasata gyakorlatilag mindegyik ellenzéki pártban teret nyert, amik komoly politikai mozgolódásokkal járt. Az LMP-ből éppen a leghangosabb összefogáspárti politikusok szorultak ki, így Hadházy Ákos és Szél Bernadett korábbi társelnökök kilépett a pártból, és függetlenként folytatták. A Jobbikban viszont nem a különutasság mellett döntöttek a küldöttek, amikor a májusi tisztújításon a Vona Gábor által támogatott Sneider Tamás és Gyöngyösi Márton mellett tették le a voksukat. A választás után már a Demokratikus Koalíció sem határolódott el annyira élesen a többi ellenzéki párttól való együttműködéstől, beleértve a korábban ellenségnek számító Jobbikot is. 

2. Fekete-Győr András és Szél Bernadett Amerikában tanult a vesztes választások után

A választás utáni ellenzéki mozgolódások egyik legfontosabb, hanem a legfontosabb mozzanata kevésbé ismert a nyilvánosság előtt, pedig – mint utólag kiderült – alapjaiban határozta meg a mostani demonstrációk dinamikáját, és szokatlan módszereit. Az áprilisi választás után két partvonalra szorult politikus, nevezetesen Szél Bernadett és Fekete-Győr András Momentum-elnök az amerikai kormány ösztöndíjával az Egyesült Államokba utazott tanulni ősszel. Előbbi október 7-26. között, utóbbi pedig szeptember 17-től október 5-ig tanulhatott a tengerentúlon, így nem egy időben vettek részt a képzéseken, ennek ellenére közös kép is készült róluk. Mindketten úgy kommentálták sikeres pályázatukat, hogy a külföldön megszerzett tudást Magyarország javára akarják fordítani. Fekete-Győr megfogalmazásában ez a következőképpen hangzott: “az Amerikai Egyesült Államok ma még az egyetlen szuperhatalom, amelynek jó megoldásait vizsgálni kell, a rosszakból tanulni kell. Az így megszerezhető tudást pedig haza kell hozni, hogy Magyarország és Európa javára fordítsuk.”

Az amerikai útnak azért van jelentősége, mert hozzájuk köthetőek a magyar tüntetéskultúrától eddig ismeretlen eleminek a behozatala. A Momentum elnöke vezető politikusként füstgránáttal dobálta meg a rendőröket, az LMP volt képviselője pedig országgyűlési képviselőtől szokatlan módon folyamatosan hergeli az ellenzéki szimpatizánsokat, heves gesztikulálásokkal, ordibálással, a rendőrök elleni erőszakos megnyilvánulásokkal (“Mit csinál maga vadállat”- ordibált a rendőröknek). Fekete-Győrtől és a Soros György pénzelte pártjától eddig sem álltak távol az ehhez hasonló módszerek: a Momentum elnöke társaival együtt betört az Origo szerkesztőségébe, és kommunista tempóban számon kérték, hogy milyen cikkeket jelentet meg. 

Az M1 tegnap esti híradójában pedig az volt látható, ahogy Szél a köztelevízió épületében azzal fenyegette meg a biztonsági szolgálat tagjait, hogyha nem engedik beolvasni követeléseiket, akkor a kint lévő pár száz ember betörhet. A demonstrációsorozatban, és annak elfajulásában komoly szerepe van a két politikusnak. Azonban ehhez társak is kellettek. 

3. A hazai Soros-hálózat ideje korán mozgósításba kezdett

Nemcsak a Soros-hálózat politikusai készítették elő a terepet, hanem az amerikai bevándorláspárti üzletember egyetemi hátországa is ideje korán elkezdte a mozgósítást az agresszív utcai megmozdulásokra. A Tűzfalcsoport Blog nevű oknyomozó portál egy olyan bejegyzést szúrt ki, amiből erősen erre lehetett következtetni. Ugyanis az ÁJK Közéleti Kör Facebook-csoportban az egyik hallgató közzétett egy posztot, amelyben felhívta diáktársai figyelmét egy új, „egyetemeken átívelő bázisdemokratikus alapú szerveződésre”, amely a „diákok és egyetemek érdekvédelmével foglalkozna”. 

A pontos részletek megbeszélését december 2-ára tűzték ki, a dátum azért fontos, mert hat nappal később már a baloldali Új Egyenlőség hasábjain coming outoltak. A szervezet neve Hallgatói Szakszervezet, alapítója Nagy Klára, aki a Corvinus Társadalomelméleti Kollégiumában kapott “marxista” kiképzést, megalakulásukra pedig november 24-én a Soros egyeteméért megtartott tüntetés után került sor. 

December 8-án már a Soros-féle Város Mindenkié csoporttal vonultak, pár nappal később pedig felszólalhattak a jelenlegi tüntetéssorozat első napján. Tehát Sorosék a budapesti demonstrációkat megelőzően villámgyorsan létrehoztak egy hallgatói csoportot, akik aktív szerepet vállaltak az ellenzéki szimpatizánsok motiválásában, rávilágítva arra, hogy komoly készülődés ment a háttérben.

4. Gondosan felépített akciómenetrend 

Az ellenzék jó ideje nem tud olyan témát a nyilvánosságba vinni, amely komoly érdeklődésre tartott volna számot a magyar nyilvánosságban. A képviselők a Munkatörvénykönyv módosításánál látták elérkezettnek az időt, hogy akciózzanak, és erre – most már jól láthatóan – egy konkrét, előre megtervezett forgatókönyvvel készültek, az új, szokatlanul vehemens elemek bevonásával. Lényeg, ami lényeg:  a jogszabály-módosítás csak az alap volt az ellenzéktervében, a valós cél valami teljesen más volt. 

Hadházy Ákos már júniusban arról beszélt, hogy “kommunikáció helyett a politikai cselekvés idejének kell eljönnie”. Az egyik balos portálnak ki is fejtette részleteiben, hogy mit ért ez alatt: ki kell lépni a parlament falai közül, és nyomást kell gyakorolni a kormányzatra. Célokat is kitűzött, többek között a jobboldali médiát állította a célkeresztbe. Talán nem véletlen, hogy az ellenzéki szimpatizánsok vasárnap este óta nem “az alapcélért” demonstrálnak, hanem a Hadházy által meghatározottak miatt. Az ellenzék tehát egy egyszerű jogszabály-módosításra felhúzva egy komoly kormányellenes megmozdulást szeretett volna elindítani, az más kérdés, hogy eléggé befulladni látszik a dolog.

Ez megfigyelhető többek között abban is, hogy egyre radikálisabb eszközökhöz nyúltak. Az Országgyűlésben először obstrukcióval szerették volna ellehetetleníteni a törvényhozás munkáját, majd miután ez nem sikerült, odáig jutottak, hogy a testükkel zárták le a pulpitus felé vezető utat, hogy Kövér László házelnök ne tudja levezetni a Munka Törvénykönyvének módosításáról való szavazást.

Ismét nem jött össze a művelet, így kiléptek a parlament falai közül, és az utcán folytatták. Ezt úgy igyekeztek kommunikálni, hogy a magyarok önszántukból az utcára vonultak a kormány ellen.  Csakhogy van ezzel egy apróbb bökkenő: az ellenzék saját maga hívta tüntetni a szimpatizánsait. 

Több hírcsatorna tudósítása (itt és itt) is erről tanúskodik, tehát az ellenzék hívó szavára jelentek meg az emberek a Kossuth téren. A megtervezettséget látszik alátámasztani, hogy egy spontánnak nevezett tüntetéshez képest meglehetősen magas a politikai aktivisták száma. Rengeteg pártzászlót (főleg jobbikost és momentumost) lehetett látni a tömegben, sokan egy-egy szervezet kabátjait, sálait és kitűzőit viselik. Már az első alkalommal, a szerdai demonstráción nagy arányban képviseltették magukat, ami arra enged következtetni, hogy már ideje korán megkezdődött a szimpatizánsok mozgósítása a háttérben. 

Az előre kiterveltség nem csak ezekben nyilvánult meg, sőt ennél volt egy sokkal karakteresebb ismertetőjegye.

5. Új, Soros-féle módszerek összehangolt használata: Facebook Live-ozás, műesések, színészkedések és hazugságok

Az agresszív megmozdulások is már új színt hoztak a magyar nyilvánosságba, hiszen az eddigiektől eltérően a dühös politikai aktivisták rögtön az első alkalommal törtek-zúztak a fővárosban, de az igazi újdonság az új módszerek használata volt. Vasárnap a Kossuth térről a Kunigunda utcai MTVA-székházig vonult a tömeg, ahol farkasszemet néztek a rendőrökkel. Nem is ebben rejlik a lényeg, hanem abban, ahogy az ellenzéki képviselők hergelték a kint lévő embereket, velük együtt a nyilvánosságot. Parlamenti képviselői mivoltukra hivatkozva megafonnal a kezükben mentek ki és be a tévészékházból/ba,miközben Facebook Live-on keresztül mutatták a fejleményeket a kint várokozóknak. Nem egy, hanem szinte az összes tévészékházba bejutó politikus alkalmazta ezt a megoldást. A jelenetsorokat látva az volt a feltűnő, hogy mindezt felkészülten, összehangoltan tették, megkérdőjelezve a spontaneitást. Vasárnapról hétfőre több ellenzéki képviselő is az épületben éjszakázott, hogy másnap újult erővel gyakoroljon nyomást a közmédia munkatársaira. Tegnap a DK-s Varju László fogva tartása ellen tiltakozva az ellenzéki képviselők földre feküdtek összekulcsolt kézzel. Ismerős lehet ez a látványvilág azoknak, akik figyelemmel követték az arab tavaszt, de más forrongásnál, Soros-féle tiltakozásnál is előkerült. Stílusát tekintve a földre fekvés tökéletesen passzolt a Facebook Live-ozáshoz. 

Nem ez volt az egyetlen sajátos elem a tegnapi ellenzéki performanszon. A színművészeti egyetemre felvételt nem nyerő, szocialista Kunhalmi Ágnes (nem túl nagy sikerrel) eljátszotta, hogy a köztelevízió biztonsági szolgálatának egyik tagja rácsapta az ajtót, aminek következtében másfél métert zuhant vissza. Az ex-LMP-s Hadházy Ákos is beiratkozott az ellenzéki színjátszó szakkörbe, hiszen megpróbált a biztonságiak mögé bemászni, és amikor ez nem sikerült, elkezdett fetrengeni a földön, mintha a köztelevízió emberei bántalmazták volna. A DK-s Vadai Ágnes sem valószínű, hogy megkapja a legjobb női mellékszereplő kategóriában az idei Oscar-díjat, mivel könnyek nélkül próbálta elhitetni egy egész országgal, hogy nagyon kiborult. 

Azonban az egész mit sem ért volna, ha a pár száz fős demonstrációt és az ellenzéki képviselők megmozdulását nem közvetítette volna az elejétől a végéig a nagyon lelkes ellenzéki média.

Természetesen a tüntetéseket követően a Soros-szervezetek – Amnesty International, Helsinki Bizottság – azonnal az ellenzéki politikusok és a az őrjöngő tüntetők védelmébe lépett, ami ékes bizonyítéka annak, hogy ki is szervezi ezeket az akciókat.

6. A propagandamédia látványosan felkészült  

Az is megfigyelhető volt az elmúlt napokban, hogy a balos média együtt lélegzett az ellenzékkel: amikor már csak pár tíz ember volt az utcán, akkor is lelkesen élőzték az eseményeket, az ellenzéki politikusok Facebook-bejegyzései pillanatok alatt náluk landolt, és az ellenzéki politikusokon kívül, a balliberális portálok, beleértve a Jobbik pármédiáját, tudatosan hergelték az embereket. Kamuelemzések, irányított vezércikkek sokasága volt olvasható ezeken a felületeken. Nagyon úgy néz ki, hogy az ellenzéki média első kézből értesült, és emiatt alaposan felkészült, hogy balhé lesz Budapesten.  

7. Sárgamellényesek utánzása

Pár napja az MSZP-Párbeszéd politikusai a francia elitellenes megmozdulásokat utánozva sárga mellényben fotózkodtak. Viccnek indult, de aztán Budapest felgyújtása lett a vége.