Hírek Kiemelt hírek Színes

A Kút gém és a Kék egű táj is szerepel a Hatvany Múzeumban a Barcsay-emlékkiállításon

A Hatvany Lajos Múzeumban 2018. december 7-én „A múltból építkező jövő” címmel egy Barcsay emlékkiállítás nyílt. A festőóriás halálának 30. évfordulója alkalmából szervezték meg a tárlatot. A hatvani múzeum birtokában 60 eredeti Barcsay – vázlat található, melynek nagy többsége látható a kiállításon.

A tárlat kurátora Millisits Máté művészettörténész volt, az ő ötlete volt, hogy a makói  József Attila Múzeum birtokában lévő, a 2015-ben ismét felfedezett Barcsay festmények, a Kút gém és a Kék egű táj is szerepeljenek az emlékkiállításon.

A makói festményeknek különös a története: 2015-ben a Járási Hivatal beköltözésével átvizsgálták a makói Városházát, és kiderült: az eddig raktárként használt helyiség kincseket rejt. A 101-es szobából ugyanis mintegy 100 festmény került elő, köztük két Barcsay Jenő alkotás is. Már ez önmagában jelentős eseménynek számít, de az időzítés is ugyanolyan fontos. 2015-ben emlékezünk meg Barcsay Jenő születésének 115. évfordulójáról, Barcsay emlékév volt.

De mikor is járt Makón  Barcsay mester?

A történet a Rudnay művésztelep induláskor kezdődik.

Espersit János , ügyvéd, a művészetek mecénása nevéhez fűződik az első makói művésztelep megalakítása. Amikor 1925 tavaszán fölkereste Pesten, a Bajza utcai Epreskertben Rudnay Gyula festőművészt, a Képzőművészeti Főiskola tanárát, aki beavatta makói barátját a főiskola gondjaiba. Miszerint”az államnak nincs meg az anyagi ereje, hogy a művészetet érdemei szerint támogassa, a főiskola növendékei a legnagyobb nyomorban sínylődve szolgálják a szépség munkáját, s csak a fiatalság hite, meg nem rendíthető  ambíciója tartja bennünk a lelket”

A makói mecénás azon nyomban fölajánlotta segítségét és meghívta Rudnay mester növendékeit Makóra. A lelkes ügyvéd nem pusztán a kátyúban elakadt szekeret kívánta kitolni, ő egyből a művészek látásmódjának szélesítésére, de Makó művészeti életének megtermékenyítésére gondolt. Előtte hármas cél lebegett: “a növendékek a téli nélkülözést valahogy kiheverik- írta- megismerve a vidéki élet szépségeit új benyomásokkal telnek meg, új levegőt, más embereket, ismeretlen tájakat látnak, és végül közvetlen kapcsolatba kerülnek a vidékkel,a művészetet jobban megszerettetik ott.”

Így városunk művészeti életének kezdetét a Rudnay növendékek lejövetele jelenti.

1925. július 15-én a Budapestről begördülő vonatról 17 fiatal művész szállt le. Hat leány, és 11 fiú. Köztük Vén Emil, Barcsy Jenő, Istokovits Zoltán, Choma József, Endre Béla, Károlyi Lajos.

Három lelkes patrióta várta őket. Espersit János,Könyves-Kolonics József és Diósszilágyi Sámuel. A csomagokat féderes kocsikra pakolták, a kis csoport gyalog indult el a Bérpalota egyik cukrászdájába uzsonnára és ismerkedő beszélgetésre. Itt találkoztak Tarnay Ivor alispánnal, Toma László görög katolikus esperessel és Micsák Márton tanfelügyelő főigazgatóval. A makóiak közül 72 család vett részt  a festőnövendékek ellátásában. Az ifjú művészek a vendéglátást igencsak festménnyel hálálták meg, közben megbízást kaptak portré készítésre is. A most Hatvanban vendégszereplő két alkotás Barcsay korai szárnypróbálgatásait tükrözik, amikor még Rudnay Gyula volt rá nagy hatással.

Hatvanban 2019. március végéig tekintheti meg a művészbarát közönség a makói kincseket.

Forrás: József Attila Városi Könyvtár és Múzeum | Fotók: Hatvany Lajos Múzeum