Hírek Kiemelt

Száz éve vették el Erdélyt – a román ígéretekből nem lett semmi

Száz éve, 1918. december 1-jén mondta ki a Gyulafehérvárra összehívott román nagygyűlés 1228 küldötte Erdély, a Körösök vidéke, Bánát és Máramaros, összesen 26 történelmi vármegye egyesülését Romániával. Az egyoldalú, a magyarság önrendelkezési jogát figyelembe nem vevő határozat napja Románia nemzeti ünnepe, amely azonban nem egyesít: mivel a nyilatkozatnak a kisebbségekre vonatkozó ígéretei papíron maradtak, az erdélyi magyarság nem ünnepelhet tiszta szívvel. 

A Romániában hivatalos történetírás rangjára emelt dákoromán kontinuitás elmélete szerint a románok a római Dacia tartomány mintegy 150 év alatt romanizált dák őslakosainak és a rómaiaknak a leszármazottai. Az elfogadottabb elmélet szerint a román nép kialakulása a 8. században a Balkán-félszigeten kezdődött, s innen vándoroltak északra, Erdélyben az első hivatkozások a 13. században említik őket. Az önálló román fejedelemségek – Moldva és Havasalföld – a 14. században alakultak ki, és 1600-ban Vitéz Mihály vajda néhány hónapig Moldva, Havasalföld és Erdély fejedelmének is mondhatta magát. Az évszázadokon át török függőségben álló két fejedelemség 1859-ben közös fejedelmet választott, 1861-ben formálisan is egyesültek, a Román Királyság teljes függetlenségét az 1878-as berlini kongresszus ismerte el.

A számbelileg egyre gyarapodó, javarészt földműves erdélyi románság csak a 18. század végétől ébredt öntudatra. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején a balázsfalvi gyűlés még csak a román nemzet politikai elismerését, a nyelvhasználat biztosítását követelte. A dualizmus korában a románok már többségbe kerültek, Erdély lakosságának 55 százalékát tették ki (jóllehet a városlakók aránya még az öt százalékot sem érte el), de a nemzetiségi törvény nem ismerte el őket nemzetnek. Az 1892-es, egyenlő jogokat és az elmagyarosítási kísérletek beszüntetését követelő memorandum szerzőit elítélték, ettől kezdve a románság vezetői már a Román Királysággal való egyesülést tekintették céljuknak.

Románia 1916-ban az antant oldalán lépett be az első világháborúba, de Erdélybe benyomult csapatait a német és osztrák hadsereg egy hónap múlva kiszorította, és az év végére Bukarestet is elfoglalta. A vereségek sorozatát elszenvedő Románia 1917 decemberében fegyverszünetre, 1918 májusában különbékére kényszerült. Románia 1918. november 10-én, egy nappal a német kapituláció előtt ismét hadat üzent Németországnak, és a győztesek oldalán fejezte be a háborút. A román hadsereg november végén megkezdte a bevonulást Erdélybe, ami ellen a magyar kormány semmit nem tudott tenni.

A legerősebb magyarországi román politikai erő, a Román Nemzeti Párt 1918. október 12-én Aradon tartott tanácskozásán deklarációt fogadott el, amelyet október 18-án hoztak nyilvánosságra, Tisza István előző nap ismerte be, hogy „ezt a háborút elvesztettük”. A nyilatkozat leszögezte: a nemzetek önrendelkezési jogával élve nem ismerik el a magyar kormány és parlament jogát arra, hogy intézkedjen a magyarországi „román nemzet” sorsáról, erről csak az összehívandó román nemzetgyűlés határozhat.

Az 1918. október 30-31-i őszirózsás forradalom után Erdélyben a románok is megalakították Nemzeti Tanácsukat, amely november 9-én felszólította a magyar kormányt, adja át a „Kelet-Magyarország feletti szuverenitást”. Az ezt követő aradi tárgyalások eredménytelenül végződtek, hiába ajánlott a magyar fél kantonokra osztott Erdélyt. November 20-án megjelentek a román csapatok Erdélyben, az aradi Romanul című lap másnap közzétette a nemzeti gyűlés megtartásáról szóló felhívását, helyszínül Gyulafehérvárt, „a román nép történelmi várát” jelölték meg.

Az 1228 képviselő fele a szóban forgó 26 vármegyét képviselte, másik fele a Regátot (Román Királyság) és a román hadsereget. Jóllehet az unió kérdésében nem volt vita, ennek feltételeiben és módjában igen, a mindenki számára elfogadható tervezet november 30-án született meg.

A delegátusok a nyilatkozatot december 1-jén a vármezőn összegyűlt, korabeli román források szerint százezres tömeg előtt fogadták el (a MÁV a gyűlés résztvevői ingyen szállította a városba). A nyilatkozat kimondta „a románok és az általuk lakta területek” egyesülését Romániával. A román jogrendbe soha be nem került dokumentum olyan demokratikus alapelveket rögzített, mint az általános és titkos választójog, a sajtó-, gyülekezési és gondolatszabadság, az agrárreform és a munkásság politikai jogainak kiterjesztése. A nemzeti kisebbségekkel foglalkozó pont kimondta:

Teljes nemzeti szabadság az együttlakó népek számára. Minden népnek joga van a maga neveléséhez és kormányzásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből választott egyének által.

A gyűlés 200 tagú Nagy Nemzeti Tanácsot választott, amely másnap kijelölte a Kormányzótanács 15 tagját. Bukarestben december 24-én iktatták törvénybe, hogy „az 1918. december 1-én tartott gyulafehérvári gyűlés határozatába foglalt területek egyszer s mindenkorra egyesülnek a Román Királysággal”.

Az egyoldalú, nemzetközi jogérvénnyel nem rendelkező határozatot a magyar és német lakosság megkérdezése nélkül fogadták el. A szászok 1919 januárjában jóváhagyták a döntést, de a székelyek és a magyarok kinyilvánították, hogy nem akarnak Romániához tartozni. Az Erdély elcsatolását szentesítő 1920-as trianoni békediktátum ezt nem vette figyelembe, az etnikai elv figyelmen kívül hagyásával húzta meg a határokat.

Nagy-Romániában nem érvényesültek a gyulafehérvári nyilatkozat nemes elvei, a határai közé került másfél milliós magyarságra az elnyomatás évtizedei vártak. A romániai kisebbségek, köztük a magyarság képviselői a kommunista diktatúra bukása utáni időszakban többször is kezdeményezték, hogy Románia alaptörvényét egészítsék ki az 1918-as gyulafehérvári határozattal, de rendre elutasítják őket.

A román nemzeti tudatban december 1. a „több évszázados álom” beteljesülése, a legnagyobb nemzeti ünnep, egy törvény szerint minden városban egy főutcának az „1918. december 1.” nevet kell viselnie. Az egyesülés centenáriumán Gyulafehérváron 22 méter magas emlékművet avatnak, Bukarestben felszentelték az ország legnagyobb (még épülő) ortodox templomát, a Nemzet Megváltása székesegyházat, de a 2020-ig meghosszabbított ünnepségsorozat egy felmérés szerint a közvéleményt alig foglalkoztatja. Az RMDSZ „Ezer év Erdélyben, száz év Romániában” elnevezéssel indított programsorozatot, amellyel azt szeretnék felmutatni, hogy az erdélyi magyarság Románia értékteremtő közössége, és ekként szeretne megmaradni.

Forrás: Jó reggelt!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.