Hírek Kiemelt Makó

Ebben a városban nem a szájhősködés, hanem a cselekvés határozza meg a politikát

A térség országgyűlési képviselője szerint Makó a magyar turizmus egyik arany tartaléka. A település nyertese lehet annak a fejlesztéspolitikának, amellyel a kormány a történelmi Alföldet igyekszik – gazdasági és szellemi értelemben – újra egyesíteni. Lázár János úgy látja, Hódmezővásárhely ma többet szerepel a hírekben, mint Makó, az itt élők azonban a csöndes, folyamatos fejlődéssel többet nyernek, mint az állandó címlapokkal. A politikus elmondta azt is: a jövő évi európai parlamenti választás nagy kérdése a bevándorlás lesz, amely könnyen lefordítható a makói hétköznapokra is…

 

– A Magyar Turisztikai Ügynökség nemrég arról számolt be, hogy a turizmus a magyar gazdaság sikerágazata, amely az elmúlt két évben kétszer gyorsabb ütemben nőtt, mint a GDP. Sőt, a magyar turizmus hamarosan el fogja érni az osztrák turizmus szintjét. Mivel járulhat ehhez hozzá Makó, és a turizmus hogyan járulhat hozzá Makó fejlődéséhez?

– Ma már Csongrád megye legsikeresebb települése Makó, az elmúlt 4 év közös munkája meghozta-meghozza a gyümölcsét. Most is épp egy olyan szállodában beszélgetünk, amelynek a megépítését egy köztiszteletben álló hódmezővásárhelyi vállalkozó család kezdte el, és sokan pesszimisták voltak azzal kapcsolatban, hogy ez az ambiciózus projekt sikeres lehet-e. Ma azonban a makóiak egyértelműen büszkék lehetnek arra, hogy a városukban megél egy négycsillagos szálloda. Ez az egy példa is jól mutatja, mekkora fejlődés és változás zajlik Makón, ahol a befektetők már további szállodáknak is helyet keresnek. Kétségtelen, a magyar gazdaság 2018-as növekedéséhez a turizmus, az ország megismerése és megismertetése növekvő mértékben járult hozzá. Ez az egyik legdinamikusabban növekvő ágazata a nemzetgazdaságnak. Magyarország ugyanis nemcsak a világ egyik legizgalmasabb, hanem legbiztonságosabb turisztikai célpontja is, amelynek olyan rejtett kincsei vannak, mint Makó.

– Alkalmas lesz erre a város?

– A 2014-es, nagyon éles választási kampány után Makón azért kezdődhetett el a fejlődés új korszaka, mert bizonyos feltételek itt adottak voltak. Az első, hogy a szemben álló felek békét tudtak kötni egymással, normális együttműködés alakulhatott ki a politikai oldalak között a város érdekében. A másik, hogy itt – szemben sok más településsel – volt, van egy koncepció arra, hogy milyen legyen a város 10-20 év múlva. A polgármesternek, a képviselő testületnek, és ami a legfontosabb, Makó polgárainak, megvan a válaszuk arra, hogy mit kellene ezzel a településsel kezdeni, honnan hová akarnak eljutni, és ebben döntő szerepet szánnak a turizmusnak. Bevallom, kezdetben bennem is volt bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy ez-e a legígéretesebb kitörési irány, de azt tapasztalom, hogy a térség valóban arany tartaléka lehet a magyar turizmusnak. Ha a Gyula, Mezőhegyes, Makó és Szeged attrakcióra együtt építve fejlesztünk, itt egy kiemelt turisztikai térség lesz, ahol tudatos és bátor beruházások zajlanak, a vidék méltó lesz régi nagy híréhez, és része lehet a legutoljára talán csak a boldog békeidőkben megtapasztalt fejlődésnek, gyarapodásnak. Minden adott hozzá: ember, hagyomány, tudás, szorgalom és – nem utolsó sorban – kormányzati támogatás. Előkészítés alatt van már az a kormányhatározat, amely ezeket a térségeket kiemelt turisztikai övezetté nyilvánítja. Hogy mindezt a hétköznapok nyelvére is lefordítsam: a jövőben akár 70 százalékos támogatással lehet majd például itt, Makón újabb szállodákat építeni vagy turisztikai attrakciót fejleszteni. Látványos fejlődés kezdődhet tehát, amelyet az unokáink majd viszonyítási pontként emlegetnek.

– A Hagymatikumnak úgy néz ki a mostani évben először nem kellett önkormányzati támogatást felhasználnia. Ön volt polgármester is, mekkora eredménynek számít, ha egy önkormányzati cég ilyen jól tud működni?

– Óriási eredménynek számít. Mivel politikai béke van a városban, és a felek nem egymás ellen harcolnak, hanem a városért, ennek meg is van az eredménye. A város iránti növekvő érdeklődés és a jó gazdálkodás következményeként a fürdő nem veszteséges, sőt nyereséget is termelhet. Ehhez kellett az is, hogy a kormány Makó adósságait átvállalja, hiszen ne felejtsük el: a szocialista városvezetés nem kevesebb, mint 5 milliárd forint értékű adósságot halmozott fel, ez pedig annyi, mintha a csecsemőtől az aggastyánig minden egyes makói polgár nyakába közel 230 ezer forintos adósságot akasztottak volna. Az, hogy a kormány ezt átvállalta nagy segítség abban, hogy a helyi gazdaság fékezőerő nélkül növekedhessen. Ha átélhető példát akarunk mondani arra, hogy milyen lesz Makó, mondjuk, 10 év múlva, akkor érdemes a mai Gyulára gondolni. Ez óriási előrelépést jelent: egy alföldi, mezőgazdasági városból regionális, térségi funkciót betöltő turisztikai központtá válik, a történelmi Alföld egyik legvonzóbb fürdővárosává. Ennek érdekében a kormány nemrég újra tárgyalta a Hagymatikum fejlesztését, és jóváhagyta azt az ütemtervet, amit a városvezetés előterjesztett. Egy újabb fontos döntés született meg tehát annak érdekében, hogy a makói fürdőfejlesztés megvalósuljon. Makó megkapta a felhatalmazást, hogy a közbeszerzési eljárás elindulhasson, jövőre megkezdődhet a beruházás. Fogalmazhatunk úgy is: a Hagymatikum újjászületésével kapcsolatban elindult a visszaszámlálás.

– Ezt a koncepciót segíti a többi beruházás megvalósulása is a városban?

Túlzás nélkül kijelenthető, hogy Makó abszolút nyertese ennek a kormányzati ciklusnak; a számok ezt egyértelműen mutatják. Az itt élők 2014-ben úgy döntöttek, hogy a város ne legyen tovább ellenzékben, ideje, hogy valami mást is kipróbáljanak. A kontraszt akkor látványos igazán, ha egy „házszámmal” odébb megyünk. A szomszédban, Hódmezővásárhelyen pont fordítva történnek most a dolgok. A szülővárosom nagyon sokáig volt kormánypárti, a folyamatos, konfliktus nélküli fejlődést talán kicsit langyosnak is találták a választópolgárok, így olyan új vezetőre bízták a városukat, aki szerint Vásárhely akkor lehet sikeresebb, ha ellenzéki, forradalmi gócponttá válik. Az idő eldönti, melyik az eredményesebb út. A korszakváltás utáni eredményeket Makón mindenesetre hosszan lehet sorolni már most is: lényegében kész a könyvtár, megkezdődik a Hagymatikum és az uszoda építése, számtalan életminőség javító beruházást hajtottunk végre, és polgármester-asszonnyal dolgozunk azon, hogy mihamarabb, már 2019-ben elkezdődhessen a kézilabdacsarnok építése is. De nemcsak az önkormányzati, állami létesítmények fejlődnek: ma reggel Kondrát Zoltán lelkész úr jelezte felém, hogy megkapta a minisztérium visszajelzését, amely szerint a Makó-Belvárosi Református Egyházközség közel 500 millió forint intézményfelújítási támogatásban részesül. Elismerem, Vásárhely talán többet szerepel a hírekben, mint régebben, de én mégis inkább azt a csöndes, de ütemes fejlődést kívánnám a szülővárosomnak is, ami most Makón zajlik.

– A két különböző városvezetési stílus azért néha szembe találkozik egymással. legutóbb például a Makó-Hódmezővásárhely kerékpárút kapcsán. Mit szólt ahhoz a nyilatkozatháborúhoz?

– Sajnálom, hogy a polgármester-asszony olyan méltatlan helyzetbe keveredett, hogy egy provokátor húzgálta a szoknyája szélét, és erre kellett reagálnia. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy a két város között kerékpárút épült, nem azért, mert ezt a projektet éppen én vetettem fel és indítottam el annak idején, hanem mert Makó és Maroslele, valamint Batida és Hódmezővásárhely között a megépítése már nagyon régi adósság volt. Makónak meg kell tudni válaszolnia azt a kérdést, hogy ha valaki idejön a fürdőbe egy-másfél napra, akkor hogyan tudna itt maradni tovább. Erre a kerékpározással kapcsolatos beruházások, vagy a Maros nyújtotta turisztikai lehetőségek támogatólag hatnak, így én kifejezetten örülök, hogy a két város össze lett kötve, és sajnálom, hogy a Vásárhelyen ma uralkodó konfliktuskereső politika megint inkább a szétválasztással volt elfoglalva, ahelyett, hogy az összeköttetésnek, a két város még szorosabb összekapcsolódásának örült volna. Szerencsére a makóiak megőrizték a józanságukat, nem reagáltak a provokációra, amit meggyőződésem szerint helyesen tettek.

– Nemrég lett átadva az új levéltár épülete, akkor röviden beszélt erről, de miért tartja fontosnak, hogy a megye neve a Trianoni békediktátum századik évfordulóján Csongrád-Csanádra változik?

– Makó városa volt Csanád vármegye központja a trianoni békediktátumig, onnantól az ország közepéről a szélére került, ami egy teljesen más típusú élethelyzet. Makó teljesítménye, az elmúlt száz évnyi helytállása, hűsége, az itteni emberek szorgalma megérdemli, hogy a kormány elismerje. Az országgyűlés nagy többséggel fogadta el azt a javaslatomat, hogy Csongrád-Csanád legyen a megye neve 2020. június 4-étől. Ez erkölcsi elégtétel az elszenvedett veszteségekért Csanád vármegyének és Makónak. Szeretném az együttműködést nem csak a szimbólumok segítségével erősíteni: cselekvő részese, segítője akarok lenni annak a kormányzati szándéknak, amely a Trianonban többfelé szakított történelmi Alföldet gazdasági fejlesztésekkel, újra egyesíti – természetesen a határok felett, békésen. Ha gazdasági és szellemi értelemben az Alföld újra egyesül, akkor Makó a szó szoros és átvitt értelmében is perifériára szorult városból újra a fejlődés, a fellendülés közepébe kerül. Részben a térség, a történelmi Alföld iránti elkötelezettségem az oka annak, hogy elvállaltam a mezőhegyesi Ménesbirtok tulajdonosi joggyakorlását is, függetlenül attól, hogy az már a választókerületem határán kívül, Békésben fekszik. Az alföldi fejlesztéseket ugyanis nem lehet szűk közigazgatási határok közé szorítani: a térség ezeréves hagyományai és jövőbeli lehetőségei szerint kell gondolkodnunk és cselekednünk.

– Az ottani munkájában mit szeretne elérni?

– A rendszerváltás óta először van olyan helyzet, hogy nem egy minisztérium, egy miniszter gyakorol tulajdonosi jogokat. A munkavállalók egy része a szomszédos kistelepülésekről jár Mezőhegyesre, amelyek a választókerületemhez tartoznak, az egyébként is döntő szempont volt a számomra, hogy Mezőhegyes a választókerületemhez közel fekszik, hiszen a képviselői munkám rovására semmilyen feladat sem mehet. A mezőhegyesi fejlesztések a környék gazdasági életére óriási hatással lesznek. Meggyőződésem, hogy öt év múlva Magyarország legjobb mezőgazdasági üzeme lesz ez, modern technológiával, amely az ágazat 21. század kihívásaira is válaszokat tud adni. Ennek érdekében most 15 milliárd forintból fejlesztjük a térség egyik legnagyobb munkaadójának számító Ménesbirtokot. De nemcsak meghatározó jelentőségű foglalkoztató a cég, hanem a jövő egyik műhelye is, hiszen mezőgazdasági iskolát is fenntartunk, mintagazdaságot is fejlesztünk, amely példaértékű lehet mindenki számára határon innen és túl.

– Az, hogy az ország keleti szélén vagyunk, azt is jelenti, hogy ha van bevándorlás, akkor az ezt a térséget érinti először. A migráció kérdése az Európai Parlamenti választások nagy tétje is lesz, mit várhatunk?

– Valóban ez lesz a döntő kérdés az EP-választások szempontjából. Mindenekelőtt azt szeretném hangsúlyozni, nagyon sokat dolgoztunk annak érdekében, hogy Makó városa biztonságos legyen. Egyrészről javult a közbiztonság, szinte felére csökkent a bűncselekmények száma az elmúlt években, ami óriási teljesítmény, és a rendőrség, a polgárőrség, illetve az itt élő emberek példaértékű együttműködésének köszönhető. Másrészről a város folyamatosan támogatja a határőrség és a rendőrség működését. Nagylak, Csanádpalota térségében van az ország egyik legfontosabb határátkelési pontja, a Szerbia irányából érkező nyomás áthelyeződött a román határra, vannak napok, amikor jelentős számú illegális bevándorló próbál átjutni. Budapesten talán csak propagandának tűnhet, de a határvédelem fontosságát az emberek itt a saját bőrükön érzik. A migráció nagyon jól mutatta, hogy mennyire fontos a közösségépítés és a közösségszervezés, ezért nagyra becsülöm azt a munkát, amit polgármester-asszony ezek érdekében végzett. Manapság, amikor Európára, a keresztény kultúrára, gondolkodásmódra ekkora külső nyomás nehezedik, mindennél fontosabb a hagyományos közösségeken belüli együttműködés. Meggyőződésem szerint az európai parlamenti választásokon is két kultúra, két identitás közül kell választani. Sajnos az Európai Néppártnak olyan jelöltje van – Manfred Weber –, aki azt mondta, hogy az EP-választásokra a nacionalizmus jelenti a legnagyobb veszélyt. Szerintem viszont az internacionalizmus. Ebből mi akkor is sok kárt szenvedtünk, amikor az oroszok szervezték, és akkor is, amikor a német nemzetiszocialisták próbálták a maguk ideológiáját internacionalizálni. Az új internacionalizmus, amit a határok bevándorlók előtti megnyitása és a számukra szinte ellensúly nélküli jogok biztosítása jelent, minden helyi kultúrára, tradicionális életformára veszélyes. Amikor idejövök Makóra, látom, hogy a városban pezsgő kulturális élet zajlik, az emberek a politikai vitákat félre téve tudnak egymással együttműködni. Ez kerülne veszélybe, ha a makóiaknak mások mondanák meg, kivel kell együtt élniük. A makóiak azért dolgoznak, hogy a városuk változzon, azaz idővel még jobb hely legyen, de egyúttal mindeközben megmaradjon olyannak is, amilyenné emberöltők során vált. Kereszténynek és magyarnak, megmásíthatatlanul makóinak.

– Akkor ezek szerint Makó jó úton jár? Mi lehet a titka annak, hogy ez a jövőben is így maradjon?

– Ez egy megosztott város volt 2014-ben. Volt egy korábban sikeresen tevékenykedő polgármester, akit meguntak az emberek és ellenzékiből kormánypártiak akartak lenni, ami bölcs döntés volt szerintem. De azért látni kellett, hogy a város egyik fele a korábbi polgármesterre szavazott, a másik fele pedig Farkas Éva Erzsébetre. Nagy vezetői teljesítménynek tekintem, hogy ő szívós munkával, és nagyvonalú politikával oldani tudta a szembenállást, sőt a legfontosabb ügyekben egységet kovácsolt. Persze, vannak a helyi pártok között viták, ez természetes, de a Makó jövőjét érintő nagy kérdésekben a képviselő-testület egyetért. Amikor az üléseken részt vettem, mindig kulturált, normális észrevételeket hallottam, az ott zajló munkát nem az acsarkodás, a gyűlölet és irigység jellemezte. A béketeremtés képessége egy polgármester legfontosabb erénye, a másik, hogy legyen gondolata arról, hogy mit is kell csinálni egy várossal, amelynek a jövőjét a gondjaira bízták, a harmadik pedig az, hogy dolgozzon keményen. Szavakból csak politikai marketing lehet, út, könyvtár, fürdő, munkahely azonban csak és kizárólag tettekből. Ebben a városban nem a szájhősködés, hanem a cselekvés határozza meg a politikát. Meggyőződésem, hogy ha most lenne a választás, Farkas Éva Erzsébet toronymagasan megnyerné. Nem tudom, hogy jövőre így lesz-e, de amit ő elvégzett, az elismerésre érdemes és támogatásra méltó. Makó jól járt ezzel a változással, és Magyarország is sokat nyert Makóval, hogy visszatért az ország politikai és gazdasági vérkeringésébe. Nem olyan hely, ami segítségre szorul, hanem olyan, amely megáll a saját lábán. Egy polgárváros, amelyre büszkék lehetnek a lakói.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.