Blog Szekeres Anna

Mire jó egy válsághelyzet?

Először talán úgy érezzük csak gond, túlélve viszont életre szóló tapasztalatokat szűrhetünk le.

Mindenki volt már olyan szituációban, amikor nem igazán látta maga előtt, hogyan tudja majd megoldani a problémát és még az is megfordulhatott a fejében, hogy ezt miként lehet átvészelni és túlélni. Van, hogy magunk miatt kerülünk a slamasztikába, de akad, hogy mások ténykedése okán. A lényeg ugyanaz, benne vagyunk, és ilyenkor nem nagyon látunk ki belőle. Meglehet, kapaszkodnánk, de nincs nagyon kibe. Egy tanulságos felismerés, hogy míg sikeres, jó időszakokban népszerűek és társasági emberek lehetünk, ha gond van, akkor hirtelen csökkennek a meghívások, a közösségi működésünk, a „baráti” programok. Nem paranoia, de tényleg megritkulhat körülöttünk a levegő. Bármennyire is rosszul esik, utólag rá kell jönnünk, a „profiltisztítás” mégsem volt haszontalan. Mert a mély helyzetekben tényleg csak az igazi barátokra számíthatunk őszintén. Lehet, kevesen maradnak, de azokról tudhatjuk, hogy nem rúgnak mélyebbre, és ha mást nem is tudnak tenni, legalább meghallgatnak. Még az is előfordulhat, hogy módjukban áll segíteni is, de mindenképp mellettünk állnak. Vagy újak is jöhetnek, akikről nem is hittük, hogy velünk vannak. És az ilyesmit nem felejti el az ember, ha túljutott a krízisen vagy mást érez ilyesmiben.

Ha baj van, sok olyan képességünket fedezhetjük fel, amelyeket azelőtt nem használtunk, mert nem volt rá szükség. Például minimális pénzösszeg mesteri beosztása, ruhák újrahasznosítása, hogy divatosnak tessenek, a meglévő alapanyagokból trükközés a főzésnél, megtanulhatunk garázsvásározni és még sorolhatnám. A lényeg, hogy más szempontból közelítjük meg a dolgokat, átvariáljuk, újratervezzük, áthidaljuk, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy amikor már nem lenne szükséges, akkor is az életünk része egy-egy praktikus, spórolós vagy eredeti ötlet.

Megtapasztalhatjuk, hogy sokkal erősebbek vagyunk, mint ahogyan azt gondoltuk. Amikor mások történetein hüledeztünk, hogy mi biztos nem bírnánk, rájövünk, hogy dehogynem. Bár a francba kívántuk az egészet, de utána nagy fegyvertény, hogy képesek voltunk megoldani. Lehet, hogy nem tudjuk, honnan volt hozzá erőnk, de megcsináltuk.

Attól már nem félünk, amit legyőztünk. Megtapasztaltuk, van technikánk, ha újra jönne. De az már nem fordulhat elő (ha megtanultuk a leckét), mert levontuk, amit kellett.

Nemrég hallottam, hogy minden lehet szép, ha szeretettel nézünk rá. A témára lefordítva, minden válhat a hasznunkra, ha fejlődni akarunk. És már nem vagyunk annyira naivak, ezért tudjuk, a változás sokszor gyötrelmes, nehéz, erőt próbáló.

Tehát nagyon nem mindegy, mit választunk.

Jó lenne lehetőségként nézni a válságainkra és a tükörre pedig úgy, hogy képes vagy rá.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.