Blog Szekeres Anna

Jókor, jó helyen: középidőben

Miért is szuper, ha az ember negyvenes?

Egyrészt, mert a tény adott és ebből kell tudni kihozni a legtöbbet. Más felől, ha az ember már kicsit tapasztalt ebből az időszakból, akkor tényleg rájön arra, hogy tényleg érdemes kiélvezni mindazt, amit ezek az évek nyújtanak. Nem önáltatás végett mondom, de most érzem igazán, hogy beértem. Sok mindenen nem görcsölök már, mint korábban. Ez nyilvánvalóan összefüggésben van azzal, hogy már nem nyomasztanak azok az élethelyzetek, amik elég sok stresszt okoztak azelőtt (vizsgákra készülődés, bizonyítás új munkahelyen, lakhatás, társkeresés, kamaszkori nyűgök stb.) Tényleg igaz, ami az egyik kedvenc filmemben hangzik el, hogy az évek meg a rutin… Sokkal magabiztosabbnak érzem magam és az eddig megélt dolgaim is elég sok tanulsággal szolgáltak. Persze, mindig van mit tanulni, és akarom az erre való nyitottságomat megőrizni, de már joggal hihetem azt magamról, hogy a magam elvárásaihoz képest valamit elértem vagy legalábbis letettem az asztalra. Hogy bölcsebb is lettem-e az évek alatt, szeretném hinni, de ezt majd a jövőbeli döntéseim igazolhatják csak.

Ami pozitív hír számomra, hogy azt már tudom mit (nem) akarok és ez nagy előrelépés, ugyanúgy, mint ahogy nagyjából azzal is tisztában vagyok, mi (nem) jó nekem, így is-úgy is. Ez viszont azt is jelenti, hogy nem feltétlenül akarok valamit elérni csak azért, mert kell. Vagy amit mások gondolnak arról, hogy szükséges nekem. A képesség, hogy tudok anyagi biztonságot teremteni magamnak és annak megtapasztalása, hogy egyedül is alkalmas vagyok megállni a lábamon, önbizalmat adott nekem. Jó érzés, hogy nem kell megalkudnom és az is, hogy mindig van választásom. Ezek miatt (is) nagyon szerencsésnek érzem magam. Mondjuk, nem hullott az ölembe a mostani állapotom, de így még értékesebb számomra.

Sok mindent el tudok már fogadni, amit korábban nem. És ez nem beletörődést vagy lemondást jelent, hanem felismerést. Hogy ugyan már a „b” oldal pörög, de még úgy érzem, sok minden áll előttem. Vannak terveim és álmaim, de sokkal reálisabbak, mint azelőtt. Abban bízom, hogy a korlátaim mellett, világosan látom már a képességeimet és a lehetőségeimet is. És talán ezért is vagyok hatékonyabb.

Tudom, mi áll jól nekem és kialakult a stílusom, amit képviselni tudok. Még azon a mezsgyén mozoghatok, amikor belefér egy fiatalabb sráctól egy szia vagy egy elismerő pillantás. Meg ugyanígy a magázódás a húszas pénztáros csajtól. (a nénizést a pedagógus korszakomból korán megszoktam, szóval nem hat rám). Nem ijedek meg egy kisebb ránctól, egy ősz hajszáltól és még tudok röhögni a milfes beszólásokon. Szóval, élvezem a negyvenesek minden előnyét és szerencsére nem nagyon érzem még a hátrányait. De egy kicsit előbbre járótól tudom, iszonyú gyorsan el fog telni. Szóval, hajrá!

Ami biztos: ennyi az annyi és ez csak több lesz, ha a Jóisten megsegít.

És szeretnék hasonlókat írni akkor is, ha ezen is túl kell lépnem majd.

Viszont hiszek abban, ez csak rajtam fog múlni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.